Book shaming, azaz könyvszégyenítés alatt az alábbiakat értjük: megszégyeníteni valakit amiatt, amit, amennyit vagy ahogy olvas, amiatt, hogy egy könyv tetszik vagy nem tetszik neki.
A szégyenítés szó önmagában félrevezető lehet, a szégyen érzése ugyanis bennünk keletkezik, még ha ez esetben külső behatásra is. Sokan mondják, hogy csak akkor tudnak mások fájdalmat okozni, ha hagyod bántani magad, ám ez sajnos nem ilyen egyszerű. Mélyen érinthet az online, vagy élőben kapott megszégyenítés, főleg, ha komolyan veszed az olvasmányaidat. Ha újra és újra megszégyenítenek amiatt, amit vagy amennyit olvasol, annak szomorú következményei lehetnek. Például, hogy szégyelled bizonyos olvasmányaidat, véleményedet, vagy éppenséggel csak a trendek mentén mersz könyvet választani.
Ki kell hogy ábrándítsam a book shamingre hajló ördögi oldalunkat:
nincsenek felsőbbrendű műfajok, írók, témák, ahogy teljes tévút, ha valakit az alapján akarunk egy kategóriához hozzárendelni, hogy épp mit olvas, mert egyénenként, hangulatonként és az idő múlásával is nagyban változnak preferenciáink. Többünkkel megesett már, hogy ítélkezni kezdtünk, de sosem késő leállni!
Miért tesszük mégis? Mert a könyvszégyenítés a kontroll illúzióját nyújtja és egyben a másik kirekesztésén keresztül a saját csoporthovatartozás-érzésünket is erősítheti.
Más utak is adódnak azonban az olvasás világában arra, hogy részei legyünk valami nálunk nagyobbnak: könyvek, írók, olvasók megszégyenítése helyett válaszd a nemes utat! Vegyél részt könyvklubokon, könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon és felolvasó esteken – például a POLCRAFEL eseményeiből szemezgetve.
,,Nem létezik olyan, hogy jó könyv vagy rossz könyv. Van egy könyv, és ez a könyv sokat jelent egy olvasónak.” – Maggie Stiefvater
Eredeti bejegyzés itt olvasható.
Irodalomjegyzék:
Golden, B. (2023) Shaming Is An Aggressive Act. Psychology Today, letöltve: 2024.07.25.
/Szerző: Fódi Petra (pszichológus, ig: @pszicholvaso), szerkesztette: Domokos Dominika/