– interjú Fehér Enikővel, az Az analóg ember szerzőjével.
Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?
Fehér Enikő: – A történetmesélés már gyerekkorban megjelent, általános iskolás korom legnagyobb flexe, hogy egyszer nyertem egy országos pályázaton és kezet foghattam Csukás Istvánnal. Gimnazistaként kezdtem szövegműhelyekbe járni, és tíz éve jelent meg az első novellám szépirodalmi folyóiratban, azóta publikálok rendszeresen szövegeket. A foglalkozás részét pedig egészen komolyan veszem: alapítottunk írókört, járok szövegműhelyekre, írótáborokba, ezek végtelenül hasznosak. Illetve nem közvetlenül írással, hanem irodalommal való foglalkozáshoz tartozik, hogy irodalom- és kultúratudomány szakon végeztem, Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorandusza vagyok, tehát rengeteget foglalkozom szövegekkel, szívem közepe az irodalom minden szempontból.
D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?
Fehér Enikő: – Adja magát a dolog: idén jelent meg az első kötetem, Az analóg ember. Aztán majd meglátjuk, mennyi könyvvel távozom a könyvhét után. Hehehe.
D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?
Fehér Enikő: – Nem szeretnék se üzenetet, se tanulságot megfogalmazni, a szerző halott, ehhez tartom magam. Azt tudom elmondani, nekem mi volt a fontos: hogy rálássak kicsit arra, hányféleképpen mesélünk el egy történetet, egyáltalán, minek mesélünk? Hol kezdődik a történet és hol az igazság, van-e egyáltalán. Ilyesmiken agyaltam közben, és hallgattam a körülöttem lévő embereket.
D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?
Fehér Enikő: – Ez a közkedvelt szó elég vicces azért, kicsit olyan, mint az influenszereknél a sokan kérdeztétek. A novellák főalakját, Fekete Izsákot többen szeretik, és ezzel nem túlzok, egyszer a Fiatal Írók Szövetségének felolvasásán egy lány majdnem rám ugrott, hogy ő iMáDjA Fekete Izsákot. Mondtam, hogy én is. Nem tudom, ki volt, remélem olvassa ezt, mert azóta ugye megjelent a kötet, szívesen adnék neki. Ugyanígy nagy a szerelem a könyvben szereplő nénik és bácsik felé vagy a lány felé, aki egy őrültek házában azt képzeli, ő Kasztília hercegnője.
D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?
Június 15-én, 16 órától az 55-56-os standnál.
D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb? Elöljáróban mit fűznél hozzá?
Fehér Enikő: – Kíváncsi vagyok, mit mondanak a többiek arról, ki az író, mi a dolga, mi a célja. Egyáltalán, miért ír valaki, erről már a Háttérzajjal is beszélgettünk egy korábbi rádióadásunkban. A magánkiadásról szóló vita pedig nagyon izgi ötlet, mindenképp szeretnék arról beszélni, milyen lehetőségei vannak egy pályakezdő szerzőnek, miért érdemes kitartónak és türelmesnek lenni ahelyett, hogy azt hisszük, a szöveg csak úgy kiemelkedik a habokból. És szeretném elmondani itt is, hogy a magánkiadás elburjánzását nagyon káros jelenségnek tartom. Tudom, hogy a könyvpiac piac, és a művészet is piac, és én sem novellákból fizetem a reggelimet a Gerbeaud-ban, ugyanakkor szeretném ezt az álláspontot képviselni, és bízom benne, hogy lesz lehetőségem kifejteni, hogy miért. Mind mások vagyunk, és másért írunk, mást gondolunk erről – ezzel nincs semmi baj, sőt! Kíváncsian várom a többiek véleményét!
Instagram: @hatterzaj_litfanzine
Instagram: @az_analog_ember
/Szerkesztette: Domokos Dominika/