Keresési előzmény

allen heroes

psychopaths vs sociopaths

pszichopata személyiség jellemzők

pszichopata személyiség gyerekkori jelek

pszichopata teszt

can a psychopath fall in love

what happens when a psychopath falls in love 

do all psychopaths kill

what percentage of murders are psychopaths

do psychopaths kill people for fun

how often do psychopaths kill their crush

emberölés btk

enyhítő körülmények emberölés btk

fejsze fejsérülés

mikor halálos a kézszúrás

hány perc alatt lehet elvérezni

body decomposition time

acids that break down the body

sósav szag

vér eltüntetése házilag

books where hero becomes evil

rendőrség látja a keresési előzményeim

krimi regényíró pályázat leadás

keresési előzmények törlése

/Szerző: M.B./

Tehetség

– Szép estét tannő! 

– Szervusz Gergő, de kértelek, hogy ne mond azt, hogy tannő. Nincs is ilyen szó. Egyszerűen csak Editke néni, vagy tanárnő. 

– Okké, tudom, hogy tanárnő szerint ez cringe, de mindenki ezt mondja az osztályból. 

– Gergő, nem tudom mi az, hogy cringe. 

– Hát tudja, csak olyan nem cool, nem menő, inkább kínos. 

– Értem. Most koncentrálhatnánk a lényegre? Ma annak van a napja, hogy a zongoraverseny első fordulója előtt utoljára eljátszd nekem a választott művedet. De még előtte meg kell kérdezzelek, hogy a 2. fordulóra van már ötleted mi legyen a szabadon választható darabod? 

– Van egy merész ötletem, de asszem nem fog tetszeni. 

– Bökd ki végre. Nagyon izgatottnak tűnsz. 

– Mit szólna hozzá, ha Azahriah egyik dalát, meghangszerelné nekem? 

– Aza ki?? 

– Azahriah. Őt mindenki ismeri. Tessék ráguglizni. Sztem beleférne a kortárs darab katba. Hiszen ő egy nagyon jó zenész. Ő írja a dalait, és hangszerel is. Csak zongorára át kéne írni. Mert hát az nekem egyedül még nem menne. 

– Kíváncsivá tettél. Az órád után megnézem mit tehetek. De most kicsit szellemülj át és csak játsz. 

– Értettem tan..ő Editke néni. 

– De figyelj rá, hogy pianoban kezd, és végig tartsd a megbeszélt dinamikákat. 

– Egy kérdésem lenne még.  

– Mondd csak. 

– Mi lesz, ha úgy járok, mint a múltkor? 

– Azt mondják, hogy ez a mű akkor van jól eljátszva, ha újra kell hangolni a hangszert utána. Nem kell félni a nagyságtól, nálad nem ismerek tehetségesebb diákot. Nincs mitől tartanod.

/Szerző: Pálinkás-Tari Hajni (írókörös)/

CoHo világába minden belefér

Mindezt CoHo valóság metaverzumában csupán az It End With Us nyomán.

A kép a POLCRAFEL tulajdona.

Beesik az utcáról egy fizetést nem követelő, milliomos munkavállaló, akiben mellesleg megleljük a legjobb barátnőt, majd annak a húgát is egyszemélyben, akivel napokkal azelőtt még a tetőn kerültünk majdnem intim kapcsolatba.

Jelentem, a véleményem erősen szubjektív, ugyanis hiperérzékeny és ultrakritikus vagyok a romantizált nárcisztikus és toxikus kapcsolatjelenség iránt a könyvekben. 🙂

A kép POLCRAFEL tulajdona.

Aláírom, írástechnikailag egy már-már maníros olvasmány, a karakterek működnek, nem jól, de ott vannak a szeren. A másolt viselkedésminták, lsd. Lily, aki gyerekként megélt bántalmazó kapcsolatból egy hasonlóba csöppen – valid. Az ezen a vonalon tapasztalt önreflexió, kitekintés, majd egy vállalható és felelősségteljes döntés meghozatal szimpatikus. Azonban hiányolom az előzménytörténetet. Úgy gondolom, hogy azoknál, akikben hajlam van beleszeretni egy toxikus személyiségjegyekkel bíró fazonba, nem az első nekirugaszkodásnál sikerül kikászálódni a mocsárból. Viszont, a Velünk véget ér mentén bizonyosodtam meg afelől, hogy nem feltétlen a realitás CoHo erőssége. Bár mind tudjuk, az éremnek két oldala van. 🙂

A mémet a POLCRAFEL szerkesztette. 🙂

Ami felett nem tudok elsiklani és amivel nem tudok napirendre térni, azaz anyagiasság, az abszurd élethelyzetek, a valós problémák és akadályok teljes elhagyása. A milliomos, dolgozni vágyó nő és a benne megbúvó legjobb barátnő. NYILVÁN. A soksoknulla a bankszámlákon, amik megoldják a gondokat. Egy startup vállalkozás, egy sikersztori, zéró veszteséggel vagy a kockázati tényező megkörnyékezésével. Ryle fementése és a felelősségvállalás teljes hiánya az a pont, mikor a gyerekkori traumával takarózik…

Szörnyű.

Borzalmas.

(Számomra) a valóság alapját teljesen invalidizálja azzal, hogy pont egy ugyanolyan balesetnek lesz szemtanúja a kórházban, mint amin ő ment keresztül. NYILVÁN. Bennem, mint olvasóban is, megkondult a megúszós vészharang. Mintha legalábbis az írónőnek nem lenne képzelőereje, – miközben elég sanszosan van. 🙂 Úgyhogy nem teljesen értem, HA VAN, AKI IGEN, keressen meg nyugodtan privát üzenetben, őszintén érdekel az okfejtése. <3

Kiadtam minden frusztrációmat. 😀

/Szerző: Domokos Dominika/

Bögre

Izgatottan vártam a többi eladó sorban lévő tárgyak között, kik kukán álltak. Fura volt, hogy csak nekem voltak gondolataim, vágyaim, leginkább az, hogy valaki hazavigyen és azt boldoggá tehessem. Egy nap, végre megállt valaki, egy nő volt az, eleinte csak nézelődött, majd megfogott, végig pásztázta minden négyzetméterem, végül betett a kosárba és megvett. Egész úton kiáltani akartam az örömtől annyira boldog voltam. 

Miután hazavitt, s letett az asztalra, lassan kicsomagolt. Ráérősen bekapcsolt valami gépet, ami egy érdekes hangon jelezte, hogy valami készül. Engem kezébe vett, langyos vízben, gyöngéden megfürdetett. Arra gondoltam, bárcsak lennék olyan, mint ő, akár a párja, élvezném, ha fürdetne ezzel a finom puha gyengéd ujjakkal. Az, amikor gondosan megtörölgetett, semmihez sem fogható volt. Megalkotásom óta, vigyáztak rám, de ez valahogy más volt, éreztem, hogy fontos vagyok neki. Mikor letett az asztalra és belém öntötte a meleg italt, egyre izgatottabbá váltam. Úgy éreztem, ha lenne szívem, most a torkomban dobogna. Elérkezett az idő, és ő most inni fog belőlem, ajkához fog emelni, megérezhetem milyen. Mikor a puha szája megérintett, nem tudtam eldönteni, hogy a meleg italtól érzem magam forrónak, vagy magam forrósodom fel. Mikor végzett, elmosogatott, és a helyemre tett. Ez így ment, egész addig míg egy nap, hazahozott egy másik darabot. Azt valamiért jobban szerette, többet használta, s bennem gyűlt a méreg, s a harag.

Amikor minden különös csillogó formával fel lett díszítve ő tovább ajándékozott, egyszerűen megvált tőlem. Szomorúság kerített hatalmába, úgy éreztem megszűnök, és nem akarok semmi mást, csak, hogy véget érjen az életem. Ám új gazdám más volt. Egyedül volt, nem volt annyi mindene, de a reggeleket velem kezdte, s az éjjeleket is velem zárta. Noha nem hordott olyan ruhákat, mint előző gazdám, de napról, napra megkedveltem. Egyik éjjel, mikor kint ült velem a teraszon, kezei között szorongatva, fénylő pontokat nézett az égen, amiket ő csillagoknak nevezte egyszer csak elkezdett sírni, és ez teljesen megváltoztatott bennem mindent, amit valaha gondoltam amióta itt voltam. Végül kint hagyott az asztalon, s bement a szobába. Azt mesélte, hogy vannak olyan csillagok is, amik kívánságokat teljesítenek, s nem vágytam semmi másra csak, hogy őt boldoggá tegyem.   

– Legyen hát – suttogta egy hang, majd egyszer csak elsötétült minden. 

Hetekkel, sőt, hónapokkal később, egy teázóba láttam meg újra, de idő kellett míg teljesen magam is felfogtam mi történt. Ember lettem, mint kiderült, nem adtak sok esélyt emberi testemnek és egyik éjjel, aki azt felelte, legyen hát, elmondta álomban, hogy a testben élő lélek tovább távozott. Így kaptam egy testet és egy emberi életet, és őt.  A volt gazdám mosolyát, az érintését. Mikor első éjjel után kimentem a konyhába, meglepődve vettem észre a polcon az összetört bögrét, ami meg lett ragasztva. Mosolyogva mesélte nekem el, hogy kint felejtette a teraszon és másnap összetörve találta, pedig az a bögre volt a mindene. Évekkel később is, a bögre ugyanúgy állt és mindig arra emlékeztetett mi voltam, és mi lettem. Noha sokan azt állítják, a tárgyaknak nincs lelke, titkom magamba rejtve, én vagyok az élő példája, hogy ez nem így van. Lelkem volt, ami kapott egy esélyt azzal, akibe beleszeretett. 

Mikor idős lettem, egy nap az unokám karácsonykor meglepett minket. remek kerámia tudásának hála, a kedvenc bögrénket újra olyan formába varázsolta, amiből inni lehet, de titkon ő tudta mennyire is fontos nekem, így a töréseket meghagyta. Talán még a dédunokáim is ismerni fogják a mesét, a mesémet, a bögre, aki nem vágyott másra, csak, hogy szeressék és hogy ő, ember lehessen. 

/Szerző: Stellina Enna Drago (írókörös)/

Bármi áron

Krisszhez egész reggel nem lehetett hozzászólni. Feszültségét tapintani lehetett, olyannyira, hogy még az apja sem tett csípős megjegyzést szokásához híven, mikor hajnalban a konyhában összetalálkoztak. A fiú köszönés nélkül ment el otthonról. A villamoson maga elé meredve ült, ami árnyékot vetett a szemére így az még sötétebbnek tűnt. Megtömött sporttáskája mellette pihent az ülésen és bár tele volt a villamos, mégsem próbálkozott meg senki leülni mellé. Amúgy se gyakran történt ilyen, önmagában a barna bőrszíne elég elrettentő volt. Legalább valami pozitívuma is volt cigány származásának, gondolta. 

A köd még nem oszlott el teljesen, mikor a sportcsarnokhoz ért. Nagyon korán érkezett. Még csak pár melegítős ember álldogált a környéken, sporttáskákkal. Krissz megállt, jó pár lépésre tőlük. Nem volt ki mellett állnia, ezért előkotorta a cigijét, kicsit szitkozódott magában amiért a gyújtót a táska mélyére rakta. Rágyújtott. Idegesen dörzsölte a nyakát. A hasában érzett követ próbálta elfojtani a sűrűn szívott slukkokkal, de nem volt könnyű dolga, mert az undorító mennyiségű reggeli, amit nemrég a verseny érdekében elfogyasztott, majdnem szétfeszítette a hasfalát. Mondta az edző, hogy könnyűt egyen, pirítóst meg ilyeneket, de félt, hogy nem éri el a korosztályában a legkisebb súlycsoport alsó határát, mindent bevetett. Egy ilyen apróságon nem úszhatott el a bajnokság. 

Egy éve kezdett el bokszolni. Először csak poénból, gondolta jól jön, ha a telepen valaki beleköt. Unta már, hogy pont olyan, mint akibe bele lehet kötni. Nem gondolta, hogy jó is lesz benne. Arra végképp nem számított, hogy Feri bá, az edző ennyire komoly hatást gyakorol rá. Életében az első olyan ember, aki rohadtul leszarta, hogy ki honnan jött, mekkora, mit csinál. Feri bának az volt a lényeg, hogy aki belép a terembe, küzdjön, addig hajtsa magát amíg állni alig bír. Tekintélyt parancsoló, kopasz, tetovált férfi volt, aki már az 50-es éveit taposta. Növesztett ugyan egy kis sörhasat, de látszott a karjain, hogy nem csak az életkora 50-es. Félt tőle. Tisztelte. Olyan akart lenni, mint ő. Feri bá hitt benne, helyette is, azt mondta, hogy hiába vézna és alacsony, kellő kitartással igazi harcos lehet. Krissz pedig, bár szinte az ég világon semmi nem érdekelte akkor, úgy döntött, ő igazi harcos lesz. Többet nem húzza be a nyakát, ha meglátja azokat a lakótelepi arcokat, akik egyszer megkergették és elvették a cipőjét. Félni fognak tőle. Ők fognak ijedt kiskutya módjára meglapulni, maguktól odaadják a cipőjüket. Sőt. Nem is fogják többé látni, mert talán, ha elég profi lesz, nem kell a lakótelepen a penészes panelban és a tömény dohányillatba laknia. 

A csarnokot akkor nyitották ki, amikor a csutkára szívott cigijét taposta. Feri bá alakja tűnt fel a távolban, ő is sporttáskával érkezett. Fia, Zoli jobb oldalán lépdelt szögegyenes testtartással. A 20-as éveiben és ereje teljében volt, aki apját elkezdte követni egy ideje nem csak a boksz edzői karrierben, hanem a kopaszodásban is. 

– Nagyon gengszteresbe’ tolod ma Kölyök – nyújtotta az öklét Feri bá Krissznek, aki köszönésképp visszaöklözött.

– De búvalbaszott vagy ma, mosolyogj egy kicsit. – Zoli is lepacsizott vele. 

– Szétcsesz az ideg. Nagyon komoly tagok vannak itt. – Krissz átnézett Feri bá és Zoli válla felett a távolban várakozó srácokra. Egy csoportban álltak legalább öten, egyenmelegítőben, nevetgélve, szinte kivétel nélkül terpeszben zsebre vágott kézzel, mintha már most tudnák, hogy nyerni fognak. Táskáikon az egyik legminőségibb sportszergyártó cég logója virított. Krissz elhúzta a száját. A heti 5-6 edzés rendesen szétszaggatta a márkátlan kesztyűjét. 

– Jól van Kölyök össze ne szard a gatyád, te is komoly tag vagy, azért vagy itt – vetette oda Feri bá – menjünk be, nemsokára kezdődik a mérlegelés.

Mérlegelés. Krissz szerint már ott elkezdődik a meccs. Laikusok azt hihetnék, hogy ez csak abból áll, hogy ellenőrzik a versenyzők súlyát. Pedig már ott elkezdődik a lélektani hadviselés, az izmozás, megfélemlítés. Krissz folyamatosan pásztázza a termet, a kisgatyába öltözött és alsógatyás srácokat méregeti. Latolgatja kivel fog ma megküzdeni.

– Szerintem ő lesz az egyik ellenfeled, Szakos Ricsi a nyíregyi SE-ből – bök Feri bá egy magas srácra. Szinte meg lehetett számolni az izomcsoportjait és az ereit. Pont őt hívták a mérleghez. Sétálás közben szétcsapta a kezeit, mintha cipelne valamit a hóna alatt. – Tavaly nem volt vesztes meccse.

– Nehezebbnek tűnik nálam – méregeti Krissz – nem hinném egy súlycsoportba kerülünk.

A mérlegnél álló asszisztens hangosan jelentette be a súlyát: 67 kilogramm. Krissznek kikerekednek a szemei. Nem létezik, hogy az a sráccal egy súlycsoportban lennének. A srác feszített egyet a bicepszein a mérlegen és vicsorgott. Karfiolfülei voltak, vagyis kapott már rendesen életében, de ez ritka az amatőröknél. Lehet a bunyózás nála nem ér véget a boksznál. A srác szeme izzott, mint egy kiszámíthatatlan, veszett kutyának. Belenézett Krissz szemébe és üzent: őt ma széttépi. Krissz nem kapta el a tekintetét. Ilyenkor nem szabad mutatni félelmet, hiába gondolta át egy pillanatra, vajon mit keres itt. Csak egy éve bokszol, alig van tapasztalata.

– Ez a csávó sokat kapott a fejére, látszik nem normális. Nem értem mit keres ebben a súlycsoportban – jegyezte meg Feri bá – Mondjuk sokat számít, hogy mennyi vizet iszol előtte.

Krissz éppen, hogy beleért alulról a legkisebb súlycsoportba. Valószínűleg nem sikerült volna, ha nem zabálja magát hányingerig az elmúlt egy hétben és iszik meg másfél liter vizet ma reggel. Tudta, hogy így is csak alulról fogja súrolni. Ellenben Szakos Ricsivel, aki arra gyúrt, hogy épp beleférjen felülről könnyűsúlyba. Valószínűleg innen egyszerűbb kvalifikálni neki.

A megnyitó után kihirdették a meccsek beosztását, Krissznek két küzdelem volt kiírva.

– Legrosszabb esetben is harmadik leszel – nevetett Zoli. A fiú számára elfogadhatatlan volt minden, ami nem első hely. Nem azért hajtotta ki a belét az elmúlt pár hónapban. Gondolatait teljesen lekötötte ellenfele, Szakos Ricsi. Ennek a csávónak van esélye elvenni tőle a kvalifikációt, és tönkretenni mindent, amiért eddig dolgozott. Szemével kereste a teremben. Túloldalt, a terem bal szélén állt, épp árnyékbokszolt az edzőjével. Az edző hanyag mozdulatokkal magyarázta, hogy a jobb oldalát védje jobban. Elképesztően gyors volt, a srác mozdulatai elmosódtak. Ő talán fele ilyen gyors. “Többet kellett volna edzeni” – gondolta. 

Ricsi hirtelen megállt, Krisszre szegezte tekintetét és pimaszul elmosolyodott. Lenézte a fiút. Megvetette. Vézna? Cigány? Teljesen mindegy, nem tartotta ellenfélnek. Egy pillantásával üzent, hogy nem fél tőle és alig várja az ökle, hogy közelebbről is megismerkedjenek. Krissz visszamosolygott. Lehet semmi esélye ez ellen a nagyképű pöcs ellen, de nehogy azt higgye, hogy csak ő szórakozik. Feri bá mondta neki, hogy hiába fél, mosolyogjon ilyenkor. Nem tudhatják, mit érez.

Az első meccsre 11-kor került sor. Ellenfele egy nyurga fehér srác volt, szőke hajjal. Erős volt, de pontatlan és meggondolatlan. Meg volt ijedve. Krissz kivédte kapkodó ütéseit, vagy egyszerűen kihajolt előlük. Mikor már látta ellenfele mozdulatain, hogy kezdenek lomhává válni, ellentámadásba kezdett. Ütései záporoztak, mint a hirtelen jött nyári jégeső az ellenfele fejére, hasára és oldalára. A bírók egyértelműen neki ítélik a meccset.

– Na Kölyök, ezt így kell csinálni. Fújjál egyet, aztán a következőn is ezt akarom látni. – csapkodta meg Feri bá a hátát. 

Krissz egyáltalán nem fáradt el. Tartalékolta az erejét, ez eddig csak a bemelegítés volt. Az igazi mérkőzésre ez után kerül sor. Nagyon lassan telt az idő. A kispadon ült és a fogvédőjét forgatta, mikor mellé ült Zoli.

– Apa nagyon hisz benned. Azt mondta 10 évente, ha egy ilyen bokszoló megfordul a keze alatt. Ezt nem kéne elmondanom, de úgy látom rád fér, mert mindjárt széttöröd azt a fogvédőt.

– Legyen igaza. Nem megyek haza anélkül a szaros érem nélkül – morogta Krissz. “Lehet mégis” gondolta.

– Ez az első meccsed, nem szégyen kikapni. Pláne nem Szakos ellen, azért nem teljesen ma kezdte. Nem is értem, hogy van még amatőrben.

Krissz felhorkantott. Mit számít, hogy miért van itt az a kis köcsög. Itt van, és neki ki kell ütni, különben ugrott minden, amiről az elmúlt fél évben álmodozott. 

– Zavar egy kicsit a fogvédő. Lecsúszik egy idő után – mutatja Zolinak a fogvédőt.

– Az baj, nem főzted ki rendesen. Mennyire csúszkál?

– Csak egy kicsit. – Krissz érezte, hogy a kő növekedni kezdett a gyomrában.

– Jó, az nem vészes. Csak így nehezebben kapsz levegőt, el fogsz fulladni.

Krissz megijedt. A hülye fogvédő, a fenébe. Nem túlságosan zavaró, fel sem tűnt különösebben neki. De mi van, ha pont ezen a hülye fogvédőn fog múlni minden? Pedig mindent pontosan úgy csinált, ahogy Feri bá mondta. Felforralt egy edény vizet, beledobta a fogvédőt 10 másodpercbe, kihalászta és felnyomta a felső fogsorára. A forró fogvédő még meg is égette az ínyét. Lehet nem illesztette pontosan a fogsorára? Zoli látta Krissz bizonytalanságát, és próbálta nyugtatni, hogy eddig is így bunyózott és nem volt baj, az előzőt is mozgó fogvédővel nyerte meg, de mindhiába. Egy idő után inkább felállította és pontkesztyűvel gyakorolt vele egy kicsit, hogy elterelje a gondolatait a fogvédőről. A figyelemelterelés segített, Feri bá zavarta meg a bemelegítést.

– Öt perc múlva kezdés Kölyök. Az előtted lévő visszalépett.

Krissz kapkodva nekiállt készülődni. Felhúzta gyorsan a protektort, a cipőjét, berakta a rosszul kifőzött fogvédőjét. Végül Feri bá rakta fel neki a fejvédőt.

– Mutasd meg Kölyök! – szelíden megpofozta. 

Krissz felállt a kék sarokba és elszántan meredt Szakos Ricsire, aki szinte beugrott a ringbe széttárta a karját és fogadta az ovációt a saját egyesületéből származó szurkolóktól. Nagyon hangosak voltak, legalább harmincan voltak. Feri bá még ellátta pár hasznos tippel, de már nem tudott rá figyelni és a nagy hangzavarban nem is hallotta. Nézte ezt a majmot – annak gondolta, amiért így parádézik. Az elméjén eluralkodott az ősi ösztön, az „üss vagy fuss” reflex. A külvilág zaja egyáltalán nem szűrődött be. Végigfutott a hátán az ideg, mintha elektromos áramot ráztak volna belé. Izmai megfeszültek. Elöntötte az adrenalin. Egy dolgot látott maga előtt, győzni. Ha beledöglik is. 

Az állatvilágban egy általános törvény, hogy egy békés állat két esetben tud agresszív lenni: mikor a kölykeit védi és mikor sebesülten sarokba van szorítva. Krissz arcából az első perc előtt ömlött a vér. Felszakadt a szemöldökénél a bőr, Feri bá ragtapasszal rakta helyre. Tekintete teljesen ködös volt, mint egy űzött vadnak. Félelemből és ösztönből harcolt. Szakos Ricsi pedig bolondozott vele. A meccs kezdetén lerakta a kezeit, mintha nem is harcolna, teljesen védtelenül hagyva az arcát, nyújtva neki az állát. Azonban mikor Krissz megpróbált egy jobb egyenest bevinni, kihajolt és egy bal horoggal válaszolt. Valószínűleg a fejvédő egy kiálló illesztése vágta fel, nem az ütés. De ez elegendő volt, hogy Krissz vérszemet kapjon.  Nem adja magát ilyen könnyen. Nekirontott Ricsinek, aki eleinte állta az ütéseket, azonban sarokba szorult és már nem tudta rendesen védeni magát. Kapott mindenért, amit eddig Krissz lenyelt. A korai kelésért, az állandó fáradságért, a cigiszagú panelért, az elvett cipőért, a kibaszott életért. Szétszedte őket a bíró. Pár másodperc levegővétel után újra egymásnak estek. Krissznek fogalma se volt róla, hányadik körben vannak és hány perc telt el a 4×3 percből. Már fájdalmat se érzett. Belészúrhattak volna egy kést, és meg se kottyant volna neki. Szünetet fújtak épp. 

Büdös cigány kutya”. Ezt mondta Szakos Ricsi. Nem értette teljesen jól, fogvédővel nehéz artikulálni. De tudta. Felhúzta magát Ricsi rendesen, mégsem adja magát könnyen a szotyis cigánygyerek. Iszik egy kortyot és köp egy véreset. A bíró int, hogy mehet tovább a meccs. Gepárdként ugrik Krissz elé, az épp, hogy csak blokkolja az ütést. Záporoznak a horgok, a felütések és egyenesek. Krissz szédül. A hülye fogvédő. Nem. Meg fogja nyerni. Szakos Ricsi nagyon jó, de nem verhetetlen. Nem védi a jobb oldalát. Oda kell ütni. Be is vitt pár találatot. Ricsi ténylegesen kezd megveszni. Érezte a vesztét. Alábecsülte az ellenfelét. A horgok kezdtek átcsapni parasztlengőkbe, az egyenes ütéseknél lassabban húzta vissza a kezét védekező állásba. Fáradt. De nem hagyta magát. Ahogy Krissz sem, bár ő inkább védekezett már. Tartogatta az erejét a megfelelő pillanatra. Szédült, érezte már nincs sok benne, de még nincs veszve minden. Megszólalt a csengő újabb szünetet jelezve. Krissz egyből fellélegzett. Csak ki kell vennie pár pillanatra azt a fogvédőt, fújni egyet és elintézi azt a majmot. Egyből hátrafordult és már indult is volna a sarokba. Feri bá tartotta a törölközőt. Ekkor érte a tarkóját az ütés. A látása elsötétült és zuhanni kezdett a mélybe.

/Szerző: M. B./

Egy kis fanfiction pszichológia

Kétségtelenül reneszánszukat élik a fanfiction írások, főként romantikus, erotikus témákban.

Meglepő módon az írói eszközök gyakorlásán és a stílus finomításán túl pszichológiai előnyökkel is járhat a fanfiction írás (Risch, 2022). Trauma átélése után klinikailag bizonyíthatóan segíti a gyógyulást az expresszív írás, azaz amikor különösebb gondolkodás nélkül leírjuk, ami foglalkoztat minket, például napló vagy éppen fanfiction formájában.

A kép a POLCRAFEL tulajdona.

A bonyolultabb kapcsolati hálók megalkotása problémamegoldó és empátiás készségünket is fejleszti. Nem utolsó sorban a fanfiction írás lehetőséget ad a valahova tartozás iránti igényünk kielégítésére is: értékes

kapcsolatok és támogatói közösség táptalaja is tud lenni.

Az írói oldal előnyei után tekintsük át, milyen lélektani motiváció lehet az olvasók rajongása mögött. A fanfictionök és a sötét romantikus, dark romance regények olvasótábora átfedést mutat. Fiatal, főként női olvasóként egészen izgalmas világ tárul elénk kedvenc karaktereink, médiaszereplőink továbbgondolt képzeletbeli kalandjairól (Rocca, 2024). Pozitív vagy negatív példaként is tovább dolgozik az olvasmányélmény kapcsolatainkra vonatkozó elvárásaink megalkotásában. Kiváló terep a biztonságos kísérletezésre is, paraszociális kapcsolat formájában, azaz ha csak eljátszunk a gondolattal, milyen lehet kedvenc szereplőnk partnerének lenni.

A fenti előnyök mellett azonban óva inteném mind az írót, mind az olvasót a túlzott  fanfiction és dark romance fogyasztástól, illetve biztatnám a kritikai szemléletre. A sok műben megénekelt mérgező kapcsolati dinamika ugyan izgalmas olvasmány, de igyekeznünk kell segítségével felismerni a toxikus mintázatokat.

Az illusztráció @megszolalas.ig_ tulajdona.

Ezekre ellenpéldaként tekintve könnyebben kereshetjük a valódi életben az egészséges, építő párkapcsolatokat és partnereket.

Hivatkozásjegyzék:

Risch, J. (2022) Not Just Lustful Literature: Self-liberation Through Fanfiction. Fordham University Journal of Rhetoric and Composition. Letöltve: 2024. április 29.

Rocca, N. (2024) What is Love? (Baby Don’t Hurt Me): Exploring Young Women’s Perception of Love and Relationships in Relation to 21st Century Fanfiction. Sociology Between the Gaps: Forgotten and Neglected Topics 9 (1), 5, 2024

/Szerző: Fódi Petra (@pszicholvaso)

Ilyen tetoválást tervezne József Attilának!

„(…) Szerintem büszke lenne rám, ha látná, hogy mennyi nehézség ellenére is sikerült talpra állnom, és huszonhárom évesen vállalkozóként, (…)”

A kép Szofi tulajdona.

D. Dominika: Ki van a tetováló Szofi mögött? Mindig is tetováló akartál lenni?

Szofi: Sziasztok! Szofi vagyok, és tetováló. A tetoválás nekem nem csak egy munka, hanem a hobbim, és a szenvedélyem is egyaránt. Másfél éve végeztem el a tetováló tanfolyamot, lassan pedig már egy éve tetoválok „hivatalosan” is. Nem tűnik hosszú időnek ez az egy év, de nekem megváltozott az életem és kijelenthetem teljesen felnőttem. Ebben az évben lediplomáztam, az öt négyzetméteres szobámból – ahol kezdtem a tetoválást – felvettek egy szuper kis tetoválószalonba, ahol már rendes széken, lámpákkal dolgozhattam, nem pedig egy kanapén görnyedve. Ebben az évben vesztettem el anyukámat – most lesz májusban egy éve-, aki szerencsére még az elején ott volt mellettem, és látta, hogy már akkor mennyire szerettem és milyen lelkesedéssel csináltam. Szerintem büszke lenne rám, ha látná, hogy mennyi nehézség ellenére is sikerült talpra állnom, és huszonhárom évesen vállalkozóként. Idegen emberek bíznak meg bennem, és viselik a munkám egy életen át. Sose lehetek elég hálás nektek, hogy engem választotok ebben a nagy városban. Ezért igyekszem arra törekedni mindig, hogy ne csak a tetoválás legyen szép, amikor jöttök hozzám, hanem az élmény és a hangulat is. Mellesleg mindig örülök, hogy megismerlek titeket, olyan sok érdekes és izgalmas ember létezik ezen a csodás bolygón. 

A kép Szofi tulajdona.

D. Dominika: Hogy szoktál inspirálódni?

Szofi: Én inkább egy introvertált embernek vallom magam, így otthon szeretek tetoválást tervezni. Ilyenkor vagy filmet/sorozatot nézek, vagy zenét hallgatok. Emellett nagyon szeretem a VR podcasteket, és a youtubos gameplayeket. A barátom nagyon szereti a klasszikus zenét, megkedveltette velem is, így azt is szoktam hallgatni. Ilyenkor mindig sokkal jobban koncentrálok. Mellette van egy kis fekete cicóm, Nudlinak hívják, ő is inspirál néha, amikor átmegy a laptopom billentyűzetén és beír olyan dolgokat hogy 444badjassdaf..fdsfoer. 😊

D. Dominika: Emlékszel a legelső tetoválásra, amit készítettél?

Szofi: A legelső tetoválásom, nem is a tanfolyamon készítettem el, hanem az egyik punk barátom ajánlotta fel nekem a lábát. Meglepő módon, de nem izgultam előtte. Bevallom őszintén, voltak a srácnak olyan tetkói, amik nem éppen a legtökéletesebb körülmények között lettek felvarrva,

így úgy voltam vele, ennél rosszabb úgysem lehet! 😀

A kép Szofi tulajdona.

Amúgy nagyon jól telt az első session, négyen voltunk összesen egy kis szobában, zenét hallgattunk/ és nagyon jó emberekkel voltam körülvéve, akiket nagyon szeretek, így nagyon jól sikerült végül a tetoválás! Olyannyira, hogy rá egy órával később a barátnőm is kapott egyet, amivel hajnali háromkor végeztünk, ha jól emlékszem, szóval akkor már nagyon elvoltam fáradva. Amúgy teljesen más műbőrre tetoválni, mint igazi bőrre. A műbőr kemény, az igazi bőr pedig puhább textúra.

D. Domiika: Ha József Attila eléd állítana, hogy tetoválj neki bármit, Rád bízza – mit tetoválnál rá?

Szofi: Nagyon érdekes kérdés ez, mivel akkoriban azt hiszem tiltott volt a tetoválás viselése, vagy ha nem is tiltott, akkor elítélendő dolognak számított. Az első Világháború idején a minták főként a bátorság és a háború jelképeire korlátozódtak, majd a Második Világháború után a tetoválás iránti vonzalom és bizalom erősen megrendült. Ez javarészt az 1961-ben feltűnt Hepatitis-nek, és a sajtó által keltett rémhíreknek volt köszönhető.
József Attila élete, és hangulata eléggé melankólikus volt, ugyanakkor nagyon nehéz gyerekkora is volt, úgyhogy mindenképp valami olyan mintát javasolnék neki, ami erre emlékezteti. Arra, hogy mennyi nehézség és szegénység ellenére, milyen kitartó volt és mennyi mindent elért az életben! Egy törött szív szimbólum lenne, mondjuk amin egy sebtapasz van, ezt pedig ilyen fineline stílusban képzelném el. Ugyanakkor nagyon szerette a művészetet is, szóval valami klasszikus festmény ábrázoló mintákat is el tudnék hozzá képzelni. Vagy pedig – mivel nagyon szeretett volna tanár lenni-, egy kis könyv szimbólumot. De ezek minták továbbfejlesztéséhez őt is megkéne kérdezni, biztos szuper ötletei lennének. Amúgy szinte biztos vagyok benne, hogyha máig élnének ezek a csodálatos költők, mindegyikükön lennének tetkók, és minél furábbnál-furább alter-esebb mintákat ábrázolnának, amibe sok mindent bele lehet látni.

D. Dominika: Mennyi idő volt a legtöbb, amit egy tetoválással töltöttél el?

A kép Szofi tulajdona

Szofi: A leghosszabb idő szerintem, hat-hét óra volt, ami nem tűnik elsőre soknak, viszont annyi ideig koncentrálni arra, hogy egyenes vonalat húzzon valaki, ahhoz sok. Ugyanakkor emlékszem, az első ilyen hosszabb session után, be is lázasodtam és amikor elmentek a klienseim, szó szerint kidőltem. Ekkor fogadtam meg szerintem, hogy én inkább sok kicsi sokra megy alapon, kis tetoválásokkal fogok elsősorban foglalkozni. Persze azóta már jobban bírom, és megismertem pár technikát, amivel energetikus tudok maradni több ideig (kávé embertelen mennyiségben, a fiókomban van vagy 100 darab müzli, szőlőcukor stb).

D. Dominika: Van bármiféle rigolyád, rossz szokásod?

Szofi: Szerintem nem létezik olyan ember, akinek nincsenek rossz szokásai. Skorpió a csillagjegyem, így nagyon érzékeny vagyok, és hamar megsértődök mindenre és mindenkire. Ugyanakkor képes vagyok túl is gondolni a dolgokat. Ami még érdekes lehet, hogy már kiskorom óta irtózom a zajoktól (mizofonia), így képtelen vagyok együtt ebédelni másokkal. Egyszerűen idegesít a villa csattogása, a szürcsölés, a csuklás, a köhögés, a böfögés. Most már talán kicsit javult a helyzet, amióta használok füldugót. Már nem menekülök el sírva, ha meglátok egy családi ebédet, de kiskoromban sokszor ettem a szobámban inkább! Moziba se szeretek járni, csak néha kényszerülök rá, hogy elmenjek, mert a barátomnak az az egyik kedvenc randizós programja. Ami még nagyon zavar, az a horkolás. Ha egy szobában kellene valakivel aludnom, inkább alszom a fürdőben a földön (volt már rá példa :D). Szóval hálás vagyok a szeretteimnek, hogy elviselnek, tudom, hogy nem vagyok könnyű eset. 😊 De amúgy is, ki tökéletes? Tökéletes tetoválás se létezik, ettől különleges és egyedi, hogy mi tetoválók készítjük a kis varázs kezeinkkel.

D. Dominika: Mi a kedvenc versed?

Szofi: Kettő kedvenc versem is van. 🙂 Az egyik Petőfi Sándortól Falu végén kurta kocsma. Ezt azért szeretem nagyon, mert olyan vidám és ritmusos, kellemes olvasni és amúgy is Petőfi Sándort, mint írót, nagyon szeretem. A második pedig József Attilától a Tiszta szívvel. Ezt pedig pont azért szeretem, mert melankólikus, és mikor rossz kedvem van, nagyon jól esik ezt olvasni. Eszembe jut, hogy egyedül vagyok ezen a világon és én vagyok felelős a saját sorsomért. Amúgy nagyon szeretem a Red Bull Pilvakert hallgatni, ők ezeket a verseket meg is zenésítették.

A kép Szofi tulajdona.

D. Dominika: Kosztolányi Dezső idén is a magyR érettségi tételek egyikét képezi, itt egy idézet:

“No fuss a kerge széllel, cikázva, szerteszéjjel, ki és be, nappal-éjjel, s mindent,
mi villan és van, érj el.”, milyen tetoválást képzelnél el hozzá?”

Szofi: Ha jól értelmezem, akkor ennek a versrészletnek a jelentése az idő múlását jelképezi, hogy elszaladt az idő Kosztolányi Dezsővel. Valamilyen óra szimbólum lenne szerintem a nyerő, mondjuk egy homokóra. Esetleg lehetne valami komplexebb minta is, mondjuk a minap egy hasonló idővel kapcsolatos tetoválást készítettem el, ami egy szimpa kör szimbólum volt, és nem volt összekapcsolódva a két vége, azaz nem volt egy egész. Néha az egyszerűbb minta a nagyszerűbb, nem kell túlbonyolítani a dolgokat. 

D. Dominika: Esetleg emlékszel, melyik tételt húztad magyar érettségin?

Szofi: Hú ennek lassan már  nyolc éve… Hogy telik az idő. Ha jól emlékszem, József Attila – A táj újszerű megközelítése volt. Én nagyon örültem, mert irtó szerencsém volt. Ezt a tételt tanultam meg a legjobban és ezt is szerettem volna húzni! És szerencsére annyira jól sikerült, hogy ötöst kaptam, mellette pedig egy dícséretet is. Amúgy nagyon kellett ez az ötös szóbeli, mert az írásbelim sajnos pár pont híján hármas lett, így a feleletemmel pedig négyre ki tudtam javítani. Amúgy én imádtam készülni a szóbelire. Nekem szép emlék marad. Emlékszem mindent kinyomtattam szép fehér papírra, és már akkor kidíszítgettem a lapokat egy-kettő sketch-el, meg kihúztam a szöveget színes kiemelőkkel. Így jobban megjegyeztem, mert nekem amúgy, fotografikus memóriám van. Aki most fog érettségizni, annak nagyon sok sikert kívánok, aki megteheti, tanuljon a szabadban, úgy kellemesebb időtöltésnek fog tűnni. És ne feledjétek, a tanulás nagyon fontos az agynak és a mentális egészségnek! Ügyesek legyetek! Köszönöm hogy elolvastátok ezt az interjút, kövessétek és támogassátok továbbra is a Polcrafelt!

/Szerző: Domokos Dominika/

Ha Költészet Napja, akkor József Attila! 

Hazánkban 1964 óta minden április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Magyar Költészet napját. Ezen alkalomból az irodalmi élet minden sarkában felolvasásokkal, versenyekkel, író-olvasó találkozókkal róják le tiszteletüket a líra iránt. 

A kép a tatito.hu weboldal tulajdona.

De ki is volt ez a gyönyörű lelkű, aranypennás költő aki egész, rövid életében vágyódott valami után?

Íme néhány érdekesség a költőóriás személyét illetően: 

  1. Kettest kapott a magyar érettségin.
  2. József Attila édesapja alig tudott magyarul.
  3. Egyszer megakadályozta édesanyja öngyilkossági kísérletét.
  4. Ugyanazzal a betegséggel diagnosztizálták, mint Ady Endrét (depresszió).
  5. Közgazdasági rovatvezető is volt.
  6. Pistának hívták egy ideig, miután kijelentették, hogy az “Attila” név nem létezik.
  7. 17 éves volt első verseskötete megjelenésekor.

Annak darácára, hogy nehéz sors jutott neki osztályrészül, látta és értette az élet szépségét, annak csodáját. Utólagosan ezzel a tavaszi versével emlékezünk arra a költőre aki otthonra lelt minden verset szerető magyar ember lelkében.

Tavasz van! Gyönyörű!

„Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!”

/Szerző: Filotás Karina (FISZ Tag)

Négy szempáron keresztül a világ

– négy könyvblogger szemén keresztül szemezgettem olvasmányok terén. 🙂

A kép a Pinterestről van. 🙂

Bár egyre kevesebb alkalommal tudom elvonszolni a valagam könyvesboltba – tudom, akarat kérdése, meg „kimireszánidőt”, valahol bánom is -, szeretek olykor céltudatosan vásárolni. Ezért olvasok, szemezgetek könyvajánlókból, amiket húsvér, akár kritikus olvasók írtak. 🙂 Mindentfogyasztó vagyok. Ha nem létezik ilyen szó – én most megalkottam.

Azonban most bemutatok négy könyvbloggert, akitől olvassatok szabadon ajánlót, mert érdemes! 🙂

A kép a „Könyvem Lapjai” nevű instagram oldal – Eszti tulajdona.

Eszti nagy lelkesedéssel avatja be a követőit könyvmoly hétköznapjaiba. Fogyaszt krimit, romcomot, romantikust, így ha hasonló olvasói igényekkel válogatsz könyveket, akkor érdemes nála is kutatnod, mert segíthet egy jó címet választani vasárnapra.

Könyvek, amikhez ő hozta meg a kedvemet:

Ida regénye, névről már ismerem, de még egyszer sem jutottam a címnél tovább, azonban most kedvet kaptam hozzá. Ezzel a könyvajánlóval párban jár a Lowdeni boszorkányhajsza , ami nemhogy egy magyar író tollál fakadt zseni mű, de még egyszer sem hallottam róla. Eszti szerint pedig remek, úgyhogy magasak az elvárásaim. 🙂

A kép a „sziakönyv” instagram oldal – Réka tulajdona.

Réka első blikkre egy széles repertoárú olvasó. Legyen akár szó szépirodalomról, ifjúsági kategóriáról, memoárról, hazai és külföldi olvasmányokról, egyaránt és ugyanolyan elánnal veti magát bele egy új világba. Szabó Magdán át, az ír Sally Rooney-n keresztül számos neves szerzővel barátságot köt egy történet erejéig.

Könyvek, amiket tőle választottam:

Volt egy ház, mert még sosem hallottam erről a könyvről, szembe se jött velem és a Felnőtt emberek, amit szintén általa ismertem meg és egy nagyon olyan hangulatú könyv, amilyeneket én is olvasok és nagyon szeretek.

A kép a „nibooklett” instagram oldal tulajdona.

Niki célja 2024-ben többek közt hatvan könyv elolvasása – áprilisba csusszantunk és már a huszonhatodiknál jár, szégyellem elismernei, én hányadiknál járok 😀 -, a romkom, fantasy és a krimi műfaj triumvirátus a legkedvesebb a számára.

A tőle választott könyvajánlók:

Állva maszturbálok éééés a Hogyan ne legyen szívás a munka?, nem önsegítő könyv, mégis terelget. Lehet, fejest ugrok bele én is. 😀

A kép a „kattantkönyvkuckó” tulajdona.

Amit első körben megtudhatunk, hogy az oldalon elszórtan szembejöhet velünk fantasy és romantikus műfajban elvesző, elsüllyedő gyöngyszemekről ajánlók. Könyvajánlók. Őszinték, velősek. Az ajánlók szerzője hiteles, igényli a koffeint, tehát sokáig fennmarad, ergo sokat olvas. Nagy a merítés, sok az olvasói tapasztalat. Csak ez a képlet étezik. Egyértelműen.

Ha pedig szigorúan ajánlók:

Nem bátorság kérdése vagy egy könyv a megosztó CoHo-tól a tengeren túlról, a Confess. Egyiket sem olvastam, viszont az előbbire tuti befizetek.

/Szerző: Domokos Dominika/

„Soha nem csináltam ilyet és szerintem nem is fogok.”

– interjú Suba Csabával, a ///Könyvelem/// olvasói oldal tulajdonosával.

A kép Suba Csaba tulajdona.

D. Dominika:Melyik volt az a könyv, amire úgy emlékszel vissza “na ez szerettette meg velem az olvasást”?
Suba Csaba (ezt követően Könyvelem): Egyértelműen Agatha Christie: Tíz kicsi néger című kötetét mondanám. Hosszú ideig szemeztem édesanyám Robin Cook és Agatha Christie gyűjteményével, aztán egy napon a krimi királynőjének egyik, ha nem a legnépszerűbb kötetére esett a választásom. Onnantól kezdve faltam a krimijeit, gyakorlatilag a teljes életművét elolvastam fiatalon. Most épp a sokadik újraolvasásnál tartok, ezúttal megjelenési sorrendben haladok.

D. Dominika:Volt olyan könyv, amit nem fejeztél be?
Könyvelem: – Persze! Alix E. Harrow: Tízezer ajtó című könyve közös könyvünk volt a Kecskeméti Könyvklubban 2021 őszén. Egy darabig próbálkoztam vele, aztán inkább letettem.

Könyvmoly probléma: túl sok a jó könyv és túl kevés az idő.

Arra a könyvre szerintem kár időt szánni, ami nem nekünk szól, ami valamiért nem érint meg. Keresni kell egy következőt, ami jobban beránt, ami ad valami pluszt. Bőven van választék szerencsére!

D. Dominika:Mi alapján válogatod meg a könyveidet?
Könyvelem: – Nagyon változó, hogy mi fog meg egy könyvben. Van, hogy a borító, máskor a fülszöveg, vagy a szerző korábbi kötete tetszett és kíváncsi lettem más alkotásaira is. De előfordul, hogy teljesen vakon, megérzésből választok. Ritka, hogy mások ajánlása alapján döntsek egy könyv mellett. Élvezem, ha én fedezhetek fel magamnak gyöngyszemeket. Megvan a varázsa annak, ha rám talál egy történet és rájövök, hogy nem véletlenül ott és akkor került a kezembe.

D. Dominika:Volt olyan könyv, ami megváltoztatta az értékrended, a véleményed egy kardinális kérdésben?
Könyvelem: – Minden egyes olvasmányom hozzám tett vagy elvett tőlem valamit, attól függően, hogy hogyan hatott rám. Úgy gondolom eléggé kialakult világnézetem, hitem van, amit az olvasmányaim formálni tudnak, de alapjaiban megváltozatni nem. Egy konkrét könyvet ezért nem is igazán tudnék kiemelni.

D. Dominika:Hogyan vélekedsz az utolsó oldal elolvasásáról már az elején?
Könyvelem: – Soha nem csináltam ilyet és szerintem nem is fogok.

D. Dominika:Mi a véleményed a magyar könyvpiacról? Felhígult?
Könyvelem: – Rendkívül sok jó kiadó van Magyarországon, elhivatott és remek szakemberekkel. Én olvasói szempontból nem bánom, hogy egyre több cím jelenik meg. Az viszont már más kérdés, hogy milyen a választék és milyen a kiadványok minősége. Tudni kell szelektálni. Fixen van 8-10 olyan kiadó, akiknél sosem kellett még csalódnom könyvválasztásban, fordításban, szerkesztésben, korrektúrában, borítóban.

D. Dominika:Milyen témákról írnak ritkábban? Mi lehet ennek az oka?
Könyvelem: – Én körülbelül 100 könyvet olvasok el egy évben. Azt, hogy épp melyik kötet kerül a kezembe az évente megjelentő több ezer cím közül, a saját érdeklődési köröm határozza meg. Amiről eddig olvasni akartam, azt mind megtaláltam a kínálatban. Időnként vannak ugyan felkapottabb témák, de szerintem alapvetően ma már mindenről lehet olvasni.

D. Dominika:Mit ajánlanál annak, aki még az előtt áll, hogy megszeresse az olvasást?
Könyvelem: – Nézegessen könyves tartalmakat az interneten, nem viccelek! Menjen be egy könyvtárba vagy egy könyvesboltba és figyelje meg az embereket, a reakcióikat, a könyvhöz való viszonyukat. Meg fogja látni, hogy az olvasó emberek milyen élvezettel foglalkoznak a könyvekkel. Egy idő után szerintem ki akarja majd próbálni, hogy mi ez a varázslatos dolog, ami szinte függővé teszi az embereket. Ha már eljut addig, hogy könyvet vesz a kezébe, akkor az lehet egy képregény, novelláskötet vagy kisregény.

Nem kell azonnal több száz oldalas regényekbe belefogni.

Keresse azokat a témákat, amik foglalkoztatják. Kérjen tanácsot a könyvtárosoktól vagy könyvesbolti eladóktól. Regisztráljon a moly.hu-ra és nézze meg mik a jelenleg futó sikerkönyvek. Garantáltan találni fog számára érdekes vagy izgalmas történeteket.

D. Dominika:Melyik könyvet kellene mindenkinek olvasnia?
Könyvelem: – Általában Daniel Keyes: Virágot ​Algernonnak című kötetét szoktam válaszolni erre a kérdésre. Hiszen ez egy olyan örökérvényű alkotás, amely közel 60 évvel a megjelenése után is tud újat mondani. A ma emberére kifejezetten nagy hatással van a tudomány fejlődése, így minden, ami ebben a kötetben megjelenik, különös közelségbe kerül a mai olvasóhoz. Egy elgondolkodtató, félelmetesen zseniális regény.

D. Dominika:Mitől függ egy jó könyv számodra? Mitől számít egy könyv jónak a Te olvasatodban?
Könyvelem: – Nehéz erre egzakt választ adni, hisz szinte minden könyv más miatt tud jó lenni. Van, ami a témája miatt fontos számomra, egy másikban a szereplőkkel tudok sorsközösséget vállalni, egy harmadik pedig amiatt
lesz kedvenc, mert rendkívül szórakoztató.

Az a fontos, hogy megmozgasson, kizökkentsen, elgondolkodtasson, kikapcsoljon.

Ha egy könyv egyszerre képes erre, az elképesztő élmény tud lenni. Nekem az írói stílus, a karakterek és a humor például sokkal fontosabbak a cselekménynél. Inkább az érzelmek, az emberi kapcsolatok és a karakterek motivációi érdekelnek. Ha emellé izgalmas, fordulatos cselekmény is társul, az csak hab a tortán!

D. Dominika:Mi a véleményed a kötelező olvasmányokról? Te hogyan raknád össze?
Könyvelem: – Szükséges rossz. Szükséges, mert ezeken – a többnyire klasszikusokon – keresztül csomó minden megtanítható a diákoknak. Rossz, mert a „kötelező” szótól mindenkinek feláll a szőr a hátán. Ez egy rendkívül nehéz és szerteágazó téma. Hosszan tudnám fejtegetni a véleményemet róla. Alapvetően az oktatás megreformálására lenne már égetően szükség, a világ már réges régen elment a tananyag mellett. De amíg továbbra is a lexikális tudásra helyeződik a hangsúly a magyar érettségin, addig kár erről beszélni. Ami biztos, hogy én sokkal több kortárs szerzőt húznék be a tanmenetbe, amihez a fiatalok is
könnyebben tudnának kapcsolódni.

D. Dominika:Olvastál Leiner Laurától? Ha igen, mi a véleményed az írónő stílusáról?
Könyvelem: – Egy könyvet olvastam eddig tőle, 2020 nyarán a Bábelt. A stílusa tetszett, viszont szerintem túl rózsaszínűen ábrázolta benne a fesztivált. A célközönségnek nyilván pont megfelelő, csak alapvetően
nem ez a valóság. Könnyed kikapcsolódásként abszolút fogyasztható volt számomra. Elképzelhető, hogy olvasok még tőle a jövőben.

D. Dominika:Melyik karaktert keltenéd életre egy könyvből és miért?
Könyvelem: – Ezen még nem gondolkodtam.

D. Dominika:Milyen célja kellene lennie egy könyvbloggernek? Neked mi a célod?
Könyvelem: – Csak a saját nevemben beszélhetek, hogy nekem mi a célom: inspirálni másokat az olvasásra és olyan könyveket ajánlani, amelyek nekem is sokat adtak vagy elszórakoztattak. Szeretném, ha sokan felfedeznék az olvasás – elsősorban a mentális egészségünkre gyakorolt – jótékony hatásait. Az olvasás nemcsak tanít, bővíti a szókincset, edzésben tartja az agyat, fejleszti a kritikus gondolkodást, hanem segít lelassulni, elmélyülni, növeli a kreativitást, segíti a koncentrációt és csökkenti a stresszt.

Amennyiben nyomon követnéd Csaba munkásságát:

YouTube: https://youtube.com/c/Konyvelem/

Facebook: https://www.facebook.com/konyvelem/
Instagram: https://www.instagram.com/konyvelem/
TikTok: https://vm.tiktok.com/ZMdtpyyMM/

Moly: https://moly.hu/tagok/suba_csaba

Goodreads: https://www.goodreads.com/user/show/107933915-suba-csaba

/Szerző: Domokos Dominika/