– interjú Erdélyi Annával, többek közt a Tűztánc és a Smaragd Birodalom szerzőjével.
Erdélyi Anna: – Az életem sok szálon fut: író vagyok, patológus szakorvosjelölt, édesanya, feleség, barátnő, könyvmoly − ezek a szálak hol párhuzamosan futnak, hol összegabalyodnak, néhol pedig már nem is elválaszthatóak egymástól. És persze olyasvalaki vagyok, aki sosem tudja, hogy mikor kellene csöndben maradnia, ami okoz néha nehézségeket, de nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az az író legyek, aki ma vagyok.
Hat éves koromtól faltam a könyveket, és pár év után már jött is a gondolat, hogy író szeretnék lenni, de a kivitelezés még sokáig váratott magára. Két-három rövid szösszenet után végül tizennégy évesen kezdtem el az első regényemet, amelyet tizennyolc évesen fejeztem be. Házi használatra kinyomtattunk belőle három példányt, egyébként békésen pihen számítógépem mapparengetegében (akit bővebben érdekel, Tiktokon talál róla egy videót).
El is kezdtem a folytatását, de 2010-ben egy beszélgetés nyomán elkezdtem foglalkozni azzal a világgal, amely később a Smaragd Birodalommá nőtte ki magát, és (egyelőre?) ezt tartom életem fő művének. A sorozat első része, az Istenek földje először 2021-ben jelent meg, egy regénypályázat győzteseként, 2023 decemberében pedig egy újraszerkesztett, illusztrált kiadással született újjá, immáron a TomorrowBooks gondozásában. A második rész, az Emberek földje a Könyvhétre érkezik (szó szerint, várhatóan előző nap hozza a nyomda), a harmadik rész pedig szerkesztés alatt van (ennek a címe egyelőre titok). A negyedik-ötödik rész jelenleg a nyers kézirat állapotában leledzik.
De nem az Istenek földje volt az első megjelent könyvem, 2016-ban ugyanis a TotelBooks felkérésére írtam egy segítő mesekönyvet, a Hajdinaföldi történeteket. Hogy tovább kavarjam az időrendet, 2023 tavaszán pedig megjelent a Tűztánc a vikönyvnél.
A Smaragd Birodalom egy olyan világban játszódik, amelyet tizenkét isten (a Tizenkettő) teremtett, akik egy tizenharmadik istennel, a Névtelennel uralkodnak az emberek felett. Ők hús-vér, megfogható lények, akik napi szinten jelen vannak az emberek között. Amikor valaki tizenkét éves lesz, az egyik isten kiválasztja őt, annak a követévé válik, és onnantól élete végéig feltétlen engedelmességgel tartozik neki. Egy látszólag idilli, békés helyen járunk, ahol a Tizenkettő követei jólétben élnek, és csak a Névtelen követei rondítanak bele az életükbe. Ők az istenükkel együtt a perifériára szorultak, csavargóként, bűnözőként bánnak velük, a legkisebb vétségért is kivégzik őket. Ebbe a helyzetbe csöppen bele Alex, vele együtt követjük végig, ahogy a stabilnak hitt világ szépen lassan darabjaira hullik, ahogy apránként előbukkan a hazugságok mögül az igazság (legalábbis amit abban a pillanatban az igazságnak hiszünk). Súlyos kérdéseket feszeget a sorozat: mesélek kirekesztésről, előítéletekről, fájdalomról, a magány ezer arcáról, összetartásról, hatalomról, árulásról, arról, hogy milyen könnyen számkivetetté válhatsz akár olyasvalami miatt, amiről nem is tehetsz és arról is, hogy milyen könnyű fanatizálni egy gyereket. Bár nem így terveztem, de a sorozatom sajnos napról napra aktuálisabbá válik.
A Tűztánc nagyon más stílust képvisel. Ez egy valós helyszíneken játszódó urban fantasy/mágikus realista regény (én az utóbbi felé hajlok, mert a fantasyelemek itt csak a hátteret adják, nem kimondottan hangsúlyosak). Ez egy sokkal lazább hangvételű, az olvasóim szerint nagyon vicces könyv (szerintem is, de hitelesebb, ha az olvasóim mondják). A könyv mágiája a régi magyar hiedelemvilágon alapszik. Itt is feszegetek súlyosabb kérdéseket. A történet a háttérben leginkább arról szól, hogy Mariann hogyan fogadja el a gyerekkorát, a kudarcait, hogyan győzi le a saját képességeitől való rettegését ahhoz, hogy végre azzá válhasson, akivé mindig is válnia kellett. De szó van arról is, hogy milyen könnyű észrevétlenül belecsúszni egy bántalmazó kapcsolatba, és arról, hogy a családunk milyen mértékben határoz meg minket. És közben egy icipicit belepillanthatunk egy patológus életébe, elfogy több vödörnyi kávé, leég egy-két épület, meghal néhány ember, és figyeljük, ahogy Mariann és László bizarr kapcsolata kezd kibontakozni. Szóval semmi extra (ide raknék egy kacsintós szmájlit, de komoly cikkbe nem illik szmájlit rakni).
A Tiktok-videóim között akad több is, ahol a könyveimről beszélek, úgyhogy akit érdekelnek, az keresgélhet egy picit ott is (vagy elolvashatja őket, nem túl hosszúak, nem vagyok egy bőbeszédű ember. A plafont tartsa meg valaki.)
D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?
Erdélyi Anna: – Hogy a karaktereim közül kik a legnépszerűbbek, nem tudom, de Mariannt, a Tűztánc főhősét sokan emlegetik, a sorozatomból pedig a Névtelent. Az én kedvenceim a Tűztáncból szintén Mariann, illetve legjobb (egyetlen) barátnője, Mari, aki sokkal elviselhetőbb és szabadabb valaki, mint a főhősünk. A Smaragd Birodalomból az istenek közül én is a Névtelenre szavaznék, bármekkora rohadék (tényleg az, nehéz lenne mentegetni), az emberek közül pedig két mellékszereplőt emelnék ki: az egyik Vörös, akitől bárki megtanulhatná, mi a valódi önzetlenség és a szeretet, illetve Csuklyás, akivel az Emberek földjében találkozunk először (róla nem mondok semmit, mert nagyon spoileres lenne).
D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?
Erdélyi Anna: – A Könyvhéten kapni lehet majd a Smaragd Birodalom mindkét eddig megjelent részét és a Tűztáncot is,
mégpedig a Handmade by Julie V. Scott standjánál. Ott fogok dedikálni is június 15-én (szombaton), délután hat órától, Lione Stanislavval közösen.
D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb?
Erdélyi Anna: – Ha nem jön közbe semmi, el tervezek menni a vitaestre, mert nagyon jó kezdeményezésnek tartom, szeretem, ha néha kialakul egy kis átjárás a buborékjaink között. A legérdekesebb/legmegosztóbb biztosan a hagyományos kontra magánkiadás kérdéskör lesz. Nekem mindkét modellben jelent meg könyvem, és édesanyám révén kiskorom óta nézem, hogyan lesz egy kéziratból könyv, úgyhogy látom mindkét oldal előnyeit és hátrányait, és azt is látom, hogy amit az egyik vagy a másik oldal előnyének/hátrányának tartottunk, egyre nagyobb arányban jelenik meg az „ellenoldalon”. De erről részletesebben majd vasárnap (ha eljutok).
Anna munkásságát itt tudjátok követni:
https://linktr.ee/erdelyi_anna
/Szerkesztette: Domokos Dominika/