Ha igazán vágysz valamire, az egész univerzum melléd áll!
Paulo Coelho kutatásai után az alábbi következtetésre jutott: „Az írók mindig szemüvegesek és soha nem fésülködnek.”, valamint, hogy „(…) küldetésük van és saját generációjuk soha nem értheti meg őket.”.
Nemrég fejeztem be Az alkimista című művét, ami ugyan rövid olvasmány, de annál inkább érdekes. A szabadság érzése, továbbá a hit jelenléte mindvégig velem volt az olvasmány során. A szerelem és a személyes fejlődés szimultán jelen volt, ezzel még inkább megerősítve abban az olvasót, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Nagyon tetszett a hangulata, ahogy az író által lavíroztam a helyszínek között a főszereplővel karöltve.
A főszereplő, Santiago személyében a kincskeresés során számos részlet beitta magát a szívembe.
Ezekből néhánnyal te is tudsz most kacérkodni:
„Mert az ember többet tanulhat a juhoktól, mint a könyvekből.”
„És hogy minden pásztor, tengerész vagy vándorkereskedő ismer egy olyan helyet, ahol él valaki, aki képes elfeledtetni vele a szabad vándorlás örömét.”
„Ezeken a helyeken sok embert ismert: éppen ezért járta szívesen a világot. Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk- mint például a szemináriumba-, akkor a végén életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.”
„Amit az emberek az utcai árusokról meg a pásztorokról gondolnak, fontosabb lett számukra, mint a személyes történetük.”
„Választania kell a között, amihez hozzászokott, és a között, amit szívesen megszerezne.”
„Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogyan valójában történnek.”
„Más nyelv is létezik, nem csak a szavak.”
„Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem.”
„Megtudtam, hogy a világnak lelke van, s aki ezt a lelket megérti, az megérti a dolgok nyelvét.”
„Az embereket ugyanis elbűvölik a képek és szavak, míg végül elfelejtik a világ nyelvét.”
„És ezen a földön minden jelent valamit, még a madarak röpte is.”
„Akármelyik nap alkalmas az életre, vagy arra, hogy eltávozzunk a világból.”
„Tudom, hogy itt van, de nem vagyok képes megtalálni.”
„A világ csupán az Isten látható része.”
„Ha igazán vágysz valamire, az egész univerzum melléd áll!”
A történetben az a legfontosabb feladata Santiagonak, hogy megtanuljon olvasni a titkos jelek közt, hogy a szívére hallgasson és a saját álmait kövesse. Varázslatos utazás a piramisok tövéhez.
Szívvel ajánlom ezt a kedves olvasmányt mindenkinek. Coelho napjaink legnépszerűbb írói közé tartozik, amit jórészt mondanivalójával és gördülékeny stílusával ér el.
/Szerző: Hári Katalin Bettina (Kabbe Lány)/