Demendi Zita vagyok és tizenegy-tizenkét éves korom óta foglalkozom írással. Mindez egy Minecraft szerveren lévő fiúval kezdődött, aki anime fanfictionöket írt és ezt nagyon menőnek találtam. Azóta is ugyanazt az univerzumot építem, amit akkor találtam ki és mai napig látszódik rajta a Minecraft és shonen anime inspiráció. Érdekes megtapasztalni, hogy korban egyre több karakteremet hagyom le.
A „Démonkrácia – A lázadás árával” debütálok a Könyvhéten, ami idén tavasszal jelent meg. Ez egy tragikus, politikai fantasy és egy királyi merényletről szól sok mágiával, három szemszögből elmesélve.
Egy korrupt világban nehéz megállapítani, hogy kinek van igaza.
A könyvben az olvasókat egy olyan világba vezetem, ahol az egész történet során azon agyalhatnak, hogy ki igazából a jó és ki a rossz, és egyáltalán érdemes-e szembeszállni egy olyan ideával szemben, amivel nem értesz egyet. A Démonkráciát trilógiáként képzelem el, így megírás alatt van a történet végső tanulságba, de egyet elárulok: az Egy bogár élete című film ihlette.
Még nem tudom pontosan, melyik karakter a kedvencem, de remélem, hogy Sólyom lesz az. Magas, izmos, jóképű tűzdémon-herceg, egy érdekes sötét múlttal, aki nem retten meg az alkohol- és drogfogyasztástól sem. Ha ő lenne a könyves pasi, akibe a főszereplő lány beleszeret, szerintem megbolondulnának érte a booktokerek, de én inkább szeretek erős báty-figura hősöket írni, akik a küldetéseik során külső és belső konfliktusok elé vannak állítva. Innen is látszódik a shonen anime atmoszféra, ahol nem a romantikus szálak vannak a fókuszban. Sólyom eredetileg csak mellékszereplő lett volna, de az évek során olyan közel nőtt a szívemhez, hogy A lázadás árában kapott egy teljes szemszöget harmadik főszereplőként. Bár az első könyvben bukások érik, a következő kötetben több reflektorfényt fog kapni.
Június 14-én, pénteken 18 órakor a Könyv Guru standjánál 16-os pavilonnál fogok dedikálni. Aznap egész délután kint tervezek lenni, mert én is be akarok szerezni egy-két írótól dedikálást.
A magán-, szerzői kiadás kontra hagyományos kiadás egy olyan megosztó téma, amiről fontos beszélni. Vannak írók, írópalánták, akik azt mondják, hogy ők mindenképp hagyományos kiadásban akarják kiadatni a könyvüket, mert minek fizessenek a saját munkájukért? Aztán vannak olyanok is, akik a magánkiadásban látják a jövőt. Nem kell elítélni egyik csoportot sem. Szerintem nagyobb sikerélmény, ha egy kiadó elfogadja a kéziratodat és szeretnének veled együtt dolgozni, viszont ez elsőkönyvesként brutálisan nehéz, és sok idő bekerülni. Minden író más, mások a körülményei.
Nekem tetszett az egyik podcastetekben lévő megfogalmazás.
Író bárki, aki valamilyen kreatív írásos tartalmat gyárt, akár publikálja akár nem.
Számomra még egy reklámszöveg-író is író. Az író ír és az írásaival valamilyen üzenetet ad át. Ha a fióknak, akkor az egy üzenet önmagához. Szerintem a példa statuálása csak nyomással van a publikálni vágyó irodalmi írókra. Persze, a trendek miatt mindig is létezni fog a meghasonlás veszélye. Ezt már Karinthynál is láthattuk. Törekedjünk arra, hogy önmagunk maradjunk. Mindig lesz valaki, akinek tetszik, amit alkotunk és lesznek olyanok is, akiknek nem. Ha én nem akarok pikáns romantikus könyvet írni, akkor nem fogok, bármennyire is több lenne rá a kereslet.
Én direkt úgy írok, hogy az olvasó elgondolkodjon rajta. Főleg a női főszereplőm, Katarina történetszála nagyon allegórikus. Direkt tükrözi egy serdülőkor elején lévő összezavarodott lány gondolatvilágát.
Ha a hagyományos kiadásnál van türelmed kivárni a szűrést és magabiztos vagy az írásod sikerében (esetleg olyan zsánerben írsz, ami felkapott), akkor a hagyományost válaszd. Ha nagyon niche zsánerben írsz, amit kevés hagyományos kiadó keres, vagy nem vagy magabiztos az írásodban, hogy elfogadnák a hagyományos kiadók, illetve, ha meg tudod finanszírozni, magán.
Arra is kell gondolni, hogy a magánkiadásban az író a bevétel nagyobb részét kapja vissza, de többet is kell beletennie. Neki kell megkeresni a nyomdát, a szerkesztőt, a korrektort, a tördelőt. Neki kell intéznie a disztribúciót, míg a hagyományosban ez mind egybe van. Manapság a magánkiadások minősége egyre jobb. Nehéz megmondani, hogy melyik-melyik és nem feltétlenül jobbak a hagyományos kiadású könyvek. Nézzük meg Diana Huntot! Sikerkönyveket ír és az ember meg nem mondaná, hogy magánba csinálja és közben kiadókat megirigylően csinálja a marketinget.
Én őszintén azért választottam a szerzői kiadást, mert nem sokan olvasnak shonen anime stílusú politikai fantasyt, de ez belefért az adott kiadó profiljába.
Közösségi média felületek, ahol nyomon lehet követni Zita munkásságát:
@zitusart, @zitanalog
/Szerkesztette: Domokos Dominika/