Baráti beszélgetések
Sally Rooney-tól.
Második könyvem volt, amit a szerzőtől olvastam. Nem tett rám akkora benyomást elsőre, mint a “Normális emberek”, de talán ez nem is róható fel neki.
Nem tudnám megmondani első blikkre, miért. Az tény, hogy sokkal inkább a cselekményszál az, ami engem meglepett a maga hétköznapi jellegével, azzal, hogy nem akart “nagyot” mutatni és ez szinte már szokatlan papírlapon, hisz oda menekülni jár az ember. Nem egy controllccontrollvét vár a mindennapokból.
Itt, a könyvben megvan a hangulatteremtés. A karakterek egyénisége hozta a papírformát. Ez annyit jelent, hogy jelen van az intellektuális-elzárkózó, de szerethető karakter; a külsőleg üresfejű izomagy; és a büszke forma, a zsigereiben vonzó, felnőtt nő. A karakterek viszonyrendszerének dinamikája, az emberi esendőség, az erkölcstelenség aláaknázása. Pipa.
Az író kapcsolatot, sőt bizalmi hidat épít az olvasóval, aki ezúttal a mellére borul és elhiszi neki, amit mond… A szerző emlékezteti arra, hogy aki húsból és vérből van, követ el hibákat, tud bántani másokat, képes az önzőségre, de a megbocsájtásra is. Fenntartja annak a lehetőségét, hogy lehet egyszerre két embert szeretni, vagy legalábbis elementáris módon ragaszkodni hozzájuk. Ehhe még hozzáadódnak a társadalmi és empirikus úton megalapozott individualista kérdések a monológ és a dialóg táncterén.
Összességében egy maradandó kötet. Ez is.
/Szerző: Domokos Dominika/