Az A névtelen királynő c. regénye
egy főiskolai szerelemnek köszönhető,
de nem halandó és halandó közt, hanem egy komplett világ az, ami rabul ejtette a szívét.
Basa Katalin még a főiskolai szakdolgozatának témáját kutatta, amikor belebotlott a néprajz kultúrájába és onnantól kezdve nem volt számára megállás. Bár akkor még nem sejtette, hogy évekkel később egy teljes regényen átívelő, izgalmas, eksztatikus fantázia világot fog megálmodni a néprajz által, boszorkányokkal, eltanulható mesterségekkel és gonoszsággal átitatva.
A kép készítője: Szegedi Bence (a képen balra Domokos Dominika, jobbra Basa Katalin).
Mi volt a kutatómunka legizgalmasabb, legérdekesebb pontja?
Basa Katalin: Tényleg sokat kutattam az A névtelen királynő világához, olyannyira, hogy szakdolgozatot is írtam még főiskolás koromban a néprajzról. Mégpedig a Mikszáth novelláiban föllelt néphagyományi elemekről. Onnantól kezdve nekem szerelem a néprajz. Kimeríthetetlen kút, egyébként. Minél tovább ás benne az ember, annál mélyebbre jut és annál érdekesebb dolgokat talál benne.
És gyerekkorból fakad ez az érdeklődés, vagy a főiskola tájékán alakult ki, amikor témát választottál?
Basa Katalin: Ezek így összeértek. Amikor az ember gyerekkorában találkozik a népmesékkel, a Jankovics Marcell féle rajzfilmekkel, ott kezdődik el minden. Aztán idősebb korban elkezdi elemezgetni is a motívumoknak a mélységeit és rádöbben, hogy ezek milyen jók! És, hogy választ adnak nagyon sok mindenre, amivel találkozik az ember az életben.
Milyen motívumokkal találkozhat az olvasó a regényedben?
Basa Katalin: Az egyik legfontosabb, az igazságkeresés és az útkeresés, ami a könyvben is jelen van.
Ez lenne az üzenete is?
Basa Katalin: Igen, azt hiszem, a tisztánlátás a legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnunk az életben. Kiben bízhat az ember, kiben nem. Ne tévedjen el az útján. Van egy kifejezés a magyar néprajzban, igazlátó. Talán ezzel már találkoztatok. Különböző emberekre mondják, nem csak a halottlátókra. Régen igazlátónak hívták a régészeket, a bírókat, ezt az igazlátó tulajdonságot építettem be a történetbe, mégpedig egy népmese felhasználásával. Talán ismerős nektek, Tündérszép Ilona és az Árgyélus. Az Árgyélusnak van egy olyan névváltozata, az Argilus. Ezt használom. Én valamennyire valóságosabbnak tűnik, ha Argilusnak hívom, mintha Árgyélus lenne.
Argilus az, akinek van egy olyan szeme – igazlátó szem- , amivel bele lehet látni, az embereknek a lelkébe, illetve a démonok nevét meg lehet vele tudni. Ez az örök motívum a mítoszokból ered, mert ha valaki tudja egy démonnak a nevét, akkor tud neki parancsolni is.
A karakterekhez hogyan álltál hozzá, hogyan építetted fel őket?
Basa Katalin: Van a néprajzban egy nagyon érdekes hármas dinamika. Ugyanis a magyar néprajz teljessége csak töredékekben maradt meg, de mégis van három fontos figura, amik állandóan visszatérnek. A táltosok férfiak, akik a Naphoz kötődnek. Vannak a boszorkányok, akik a magyar néprajzban nem születnek varázserővel, hanem szövetséget kötnek a gonosszal, azért hogy hatalmuk legyen a világban. Gyakorlatilah bárki lehet boszorkány. A boszorkányok a Holdhoz kötődnek, de vannak férfiak is, a boszorkánymesterek. A harmadik figura, amiről a legtöbbet tudunk, a Vízitündérek. Nem emberek. Csak rájuk hasonlítanak. És itt van ugye Tündérszép Ilona, aki egy archaikus istennő figura. Az élet és halál vizének birtokosa. Végképp nem ilyen Csingiling-fajta, ilyen cukimuki, hanem egy igazánolyan nőfigura, ami a nők teljességét ábrázolja.
A magyar néprajzban ismert boszorkányok és az amúgy a köztudatban élő boszorkányok közt fellelhető eltérés?
Basa Katalin: El kell választani a néprajzi hiedelmeket attól a valóságtól, amiben az emberek éltek. Minden falunak, vagy három falunak volt boszorkánya, valójában füves asszony volt, vagy bába, illetve szerelmi kötéseket is adott. Nyilván a női ágon öröklődő természeti tudást tartották fontosnak az emberek. Féltek is tőle, mert aki tudott gyógyítani, az tudott rontani is. Ezekre az élő, valódi asszonyokra ráépült egy hitvilág, babonák. A kutatók elválasztják az élő embereket – akik valóban léteztek -, a babonáktól. Ezeket csak a hitvilág kutatói jegyzik fel.
Kinek ajánlanád a könyvedet?
Basa Katalin: Tizennégy év felettieknek. A mesék nem olyan egyszerű történetek, bár gyerekeknek meséljük őket – gyerekeknek is. De, amiről szó van bennük, a gonoszság és annak a legyőzése. Nem írtam le úgy, hogy azt egy tizennégy év aluli olvashassa. Inkább gimnazistáknak és afölött.
A Bűbájos boszorkák ugyan elhintettek némi alapfogalmat a boszorkányság mesterségével kapcsolatban, de az meglehet, csupán ízelítője ennek a világnak. Kettőt fordul bennem a gondolat, hogy vajon, ha a füvesasszony is magához veheti ezt a képességet, milyen vég cselekedetekre tud vetemedni? Egy halandó a rontás hatalmával torz és megbocsáthatatlan (is lehet). Ahol a kapzsiság, az ármánykodás rád tapad.
/Szerző: Domokos Dominika/