– interjú C. K. Zolyával, Orsival. 🙂
Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?
C. K. Zolya: – Regényírással fejben ezer éve, de konkrétan „papírra” úgy három éve kezdtem el írni. Amikor a kislányom született (hat éve), volt egy anyukás blogom egyébként, ahol rövid, humoros vagy épp érzelmesebb bejegyzésekkel szórakoztattam a követőimet, de ezek rövid kis szösszenetek voltak, és sajnos időhiány miatt el is maradtak.
D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?
C. K. Zolya: – Jelenleg a #Veled?Soha! c. első megjelent regényemmel megyek. A második rész egészségügyi gondok miatt sajnos csúszik, de bízom benne, hogy hamarosan azzal is elkészülök.
D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?
C. K. Zolya: – A történet alapvetően egy rom com-ra hajaz. Persze mindennek van üzenete, de nekem alapvetően az volt a célom, hogy egy könnyed, szórakoztató, amolyan „nincs min gondolkodni” könyvet adjak az olvasó kezébe. Szerintem néha kellenek az ilyen sztorik is. De ha nagyon találni szeretnék egy mondanivalót Zorka és Lénárt történetének kapcsán, talán az lenne, hogy
ne elégedj meg egy olyan kapcsolattal, ahol elveszíted önmagad.
D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?
C. K. Zolya: – Lénárt egyértelműen favorit, de szerintem csak az adottságai miatt. A szókimondó Linát, mint legjobb barátnőt is sokan kedvelik, valamint a főhősnő Zorka öccsét, Ádámot is. Kettejük között egyébként egy érdekes kapcsolat van, ami a folytatásban főszerephez juttatja őket.
D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?
C. K. Zolya: – Most épp ebben is van egy kis kavarodás, a korábban is említett problémáim miatt,
de biztosan a Dopamin és a Maraton könyvkiadó közös standjánál leszek szombaton 15:00-tól elérhető, a 46-os számú standon, a Duna-korzón. Illetve igyekszem Handmade by Julie V. Scott standjánál is megjelenni,
viszont itt még nagyon képlékeny a dolog, hogy mikor érek oda hozzájuk. Lehet, hogy csak este.
D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb? Elöljáróban mit fűznél hozzá?
C. K. Zolya: – Személyesen nem tudok jelen lenni, pedig szerettem volna, de már be kell feküdnöm a kórházba.
Mindkét téma érdekes számomra, és nem is tudom annyira külön kezelni őket. Alapvetően nekem az a véleményem, hogy semmi sem lehet fekete vagy fehér, és nem is muszáj mindenben igent vagy nemet mondani. A könyvek világa igencsak más, mint volt akár ötven évvel ezelőtt. A könyv maga, abban a pillanatban, hogy pénzt kérünk érte, egy termékké válik. Azt, hogy ez a termék milyen, a vásárló, vagyis jelen esetben az olvasó dönti el. Néha azt érzem, hogy fogalomzavarban szenvedünk.
„Az irodalom szűkebb értelemben minden leírt alkotás, amely nem magánhasználatra készült, hanem a nyilvánosság számára.”.
(a wiki épp így fogalmaz).
Az irodalom önmagában épp ezért nem egy szűk skatulya, nem egyenlő a szépirodalommal, a klasszikus irodalommal vagy a szórakoztató irodalommal stb. Mégis az irodalom szó mögé bújva ítélkezünk sokszor. Persze, vannak szélsőséges esetek, amikor nem a megfelelő kategóriába helyeznek be egy-egy alkotást, a #Veled?Soha! is a szépirodalomba került a Librinél, pedig én szóltam, hogy nem az.
Én a filmekhez vagy a képzőművészethez hasonlítanám az írást, hisz ez is művészet, ez is szerteágazó. Mindenki mást szeret, amit el kell fogadnunk. Én kétféle okból találkoztam egyébként ítélkezéssel a szórakoztató irodalmat illetően: a klasszikusirodalom kedvelő számára a történetek, a nyelvezet nem elég… Magasztos? (Na, épp ezért nem írok én ilyet.)
A második dolog, ami okot ad a bírálatra, az üzlet. Hisz az írót az eladott könyvei alapján is mérik, ami pedig feszültséget okoz. Pedig ha belegondolunk, író az írónak nem konkurenciája. Én azt látom, hogy az utóbbi években jelennek meg végre olyan regények, amelyek igazán egyszerűek, könnyedek, és újabb embereket hálóznak be az olvasói körbe. Ma még ezt olvassa valaki, holnapra eljut hozzád. Én ebben így vélekedem. Azzal viszont, hogy egymásnak feszülnek írók, épp azt bántják meg, akikért harcolnak. Az olvasót.
Íróként talán a hozzáállásunkban kell a legjobb példát mutatni.
Mindenkinek van rossz napja, rossz reakciója, viszont fontos az alázat, és a tisztelet. Egymás iránt, és az olvasó iránt. Hiszen egy dologban, ha akarjuk, ha nem egyformák vagyunk: mindegyikünk fejében van egy (vagy több) másik világ, ami nem hagy minket nyugton.
És még egy gondolatot engedjetek meg. Jelenleg a kultúrát, a könyves szakmát több olyan döntés is sanyargatja, ami majdnem minden írót érint valamilyen szinten. Bizonyítottak, és emelkedtek már magasra magánkiadások, és buktak már meg kiadó által patronált irományok is. Ilyen mindig is lesz. De ha összefogás helyett, ahelyett hogy óvnánk a könyveink világát, azzal vagyunk elfoglalva, hogy ítélkezzünk az alkotótársunk felett, elveszítjük a legnagyobb harcot. A szabad irodalom lehetőségét.
Még egyszer nagyon köszönöm!
/Szerkesztette: Domokos Dominika/