– interjú Robin O’ Wrightlyval, az Az amulett rejtélye és a Város a föld alatt c. regény szerzőjével.
Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?
Robin O’Wrightly: – Amióta az eszemet tudom, mindig írni akarok valamit – az első emlékem az, hogy bánkódom, amiért nem tudok írni. Tizenkét éves koromban egy kisregénnyel próbálkoztam, de nem ment át a legfelsőbb cenzori rendszeren, ki kellett dobnom. Teljesen érthető, mivel 18+-os erotikus thriller akart lenni, magasan szülőkritikus tartalommal. Utána végigmentem a hagyományos vers-kispróza-kisdráma létrán, és 2009-ig nem is jutottam tovább a cikkeknél, novelláknál. Akkor azonban, édesapám halálát követően kaptam egy spirituális löketet, hogy igazán megpróbálkozhatnék a regénnyel, mert van bennem legalább egy. Azóta kiderült, hogy volt az harminc is… És még lesz, remélhetőleg, mert folyamatosan dolgozom valamin.
D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?
Robin O’Wrightly: – Ezért hát a Könyvhétre is kiviszek ezek közül kettőt biztosan: Az amulett rejtélyé-t és a Város a föld alatt-ot, amelyek a Tripiconi sztori ifjúsági sci-fantasy sorozatom részei. Az eredetileg kétrészesre tervezett széria végül hét fő és legalább négy mellékrészt fog tartalmazni terveim szerint. Emellett persze elérhető még néhány könyvem antikváriumi, illetve antológiák kereskedelmi forgalomban. Sokan ismerik még az Egy igen-zet története című alkotásomat, amit Emlékkönnyként is hívok. Ez egy olyan regényem, ami valamennyire kakukktojás, mert megtörtént vagy megtörténtnek megélt eseményeket mesél el a családom egyik ágáról.
D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?
Robin O’Wrightly: – De bármelyik könyvemet is nézzük, akár szép-, akár szakirodalmi mű, mindegyik üzenete a társadalom egyetemes értékeinek hirdetése, a lehetséges világjobbító, lélekgyógyító erő. Az írás terápiás dolog, de úgy az igazi, ha az olvasónak is az, nemcsak az írónak.
D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?
Robin O’Wrightly: – És mint olyan, az író beleírja magát a történeteibe, így vagy úgy, de valahogyan mindenképp. Nehéz ezért kedvenc karaktert mondani, viszont az biztos, ha én kedvelem a karaktert, az olvasó is fogja. Kiemelném viszont azt a két szereplőt, akikben nem én vagyok, hanem ők vannak bennem – lévén a dédszüleimről beszélünk -, Jean-Pierre Moulin és Maurerné Rácz Éva; őket az olvasóközönség nagyon szereti, tudnak velük azonosulni, ahogy a nagyszüleimmel, Ginával és Palival is. Palit nem mindenki szereti, mert ő nem egy protagonista, ennek ellenére szerintem kedvelhető karakter. Hiszen a való életben sincs fekete vagy fehér, velejéig rossz vagy eredendően jó ember, legalábbis én így gondolom.
D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?
Ha valaki szeretné megismerni a könyveim mögött megbújó soknevű személyt,
akkor legközelebb a 95. Ünnepi Könyvhéten, a Dunakorzón találkozhatunk június 15-én, szombaton 17.30-tól és 16-án, vasárnap 16 órától a Helma – MKMT 58-as számú standján.
Szeretettel várok mindenkit egy jó kis beszélgetésre a dedikálás mellé. 🙂
D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb? Elöljáróban mit fűznél hozzá?
Robin O’Wrightly: – Megtisztelő részt venni a Polcrafel által megszervezett Írók Vitaestje eseményén. Kifejezetten kíváncsi vagyok, mit fogunk kiókumulálni a tervezett témakörök alapján. Eleve megosztó a hagyományos és szerzői, vagy akár a papír és az elektronikus kiadás témája. Sajnos én azt látom, mi magyarok szeretünk folyamatosan elmenni szélsőségek és vagy-vagy-ok mentén, amivel személy szerint nem értek egyet, és azt hiszem, így szép a világ, hogy olyan sokan, sokfélék vagyunk benne. Kíváncsi vagyok, mivel tudok hozzájárulni a beszélgetés sikeréhez, és nagyon várom már az alkalmat egy jó kis intellektuális irodalmi eszmecserére!
/Szerkesztette: Domokos Dominika/