Huszadik századi szerzők írnak a fotográfia hatásáról, a valóság és a képeken megjelenő világ kapcsolatáról.
Tizenöt különböző szerző novellái a fotográfiával kapcsolatban. Az elvárások és a kapott végeredmények közötti szakadékról. A gyűjteményt azért találom nagyon érdekesnek, mert a huszadik században a fotogáfia ritkaság számba ment. A novellák mély érzelmeket feszegetnek, köztük van a hiúság és az önteltség is.
A novellákban megismerkedhetünk több olyan történettel is, melyben a téma azonos. (Nyilván!) Azonban mégis teljesen más szemszögből és helyzetből nézhetünk meg karaktereket. Olvashatunk a művészről, aki azt tartja, lányát minden pillanatban fotografálni kellene, mert egy ilyen fiatal nő minden ötödik perc után csak szebb lesz. Betekintést nyerhetünk egy felszerelését cipelő, sátrakat állító gyorsfényképész történtébe. A város lakóit ellátó, giccses fényképészről is olvashatunk.
Az összképet nézve, nyugodalmas novellákat olvashatunk. Különleges hangulatot idéznek meg minden egyes alkotással.
Fun fact: A Práter utcában tanulok és tanáraim gyakran ajánlanak könyveket, úgyhogy legközelebb is hozok még nektek ilyen témában ajánlót.
/Szerző: Besenyei Lili/
Kép linkje:
https://www.libri.hu/muleiras/?sl_l_id=103372
Idézetek: „Csak azok az emberek jelentéktelenek, akikkel nem törődnek. Mihelyt rájuk szegeződik a szem vagy a fényképezőlencse, már nem azok. Mutassanak nekem egy átlagembert. Ilyenek pusztán távolból, elméletben vannak. Közelről és valóságban minden ember kivétel és csoda.”Kosztolányi: Nyolcvan ismeretlen arckép„Mindenki más és szebb akar lenni, mint amilyen.”Bródy Sándor: A fotográfus