– interjú Mészáros Dorkával, a Nem biztos, hogy visszajövök, a Mimézis vagy például a Filter nélkül szerzőjével.
Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?
Mészáros Dorka: – Írok, mióta tudom, hogyan kell. Alsósként kezdtem, mesékkel és lányregényekkel. Spirálfüzetekbe írtam, egy füzet egy történet. Ezeket a mai napig őrzöm, néha beléjük olvasok és jókat nevetek. Szerencsére a stilisztikám sokat fejlődött azóta.
Komolyabban gimis korom óta foglalkoztat az írás, akkor neveztem először különböző pályázatokra. Huszonnégy éves voltam, amikor megjelent az első regényem, az Én vagy senki. Onnantól tényleg nagyon komolyan veszem az írást. Sokat köszönhetek Turczi Istvánnak, ő indított el a magasabb szintű prózaírás irányába, és az ő műhelyei, táborai segítettek megtalálni a saját hangomat.
Fontos számomra a folyamatos fejlődés, alkotás, nagyon szeretek műhelyezni, három irodalmi műhelyt viszek jelenleg.
D. Dominika: – Mely könyved áll a legközelebb hozzád?
Mészáros Dorka: – Fogós kérdés, talán a Filter nélkül. Nemcsak a témáját vagy a karaktereket tekintve, hanem mert írni is igazi flow élmény volt. Ráadásul úgy gondolom, hogy ez az a könyvem, ami a legszélesebb közönséghez eljuthat, fontos üzeneteket tud átadni, ugyanakkor szerethető szereplőket mozgat.
Nagyon közel áll hozzám a Mimézis is, mert krimi, én vagyok és Gergő az egyik főszereplő, és A legnagyobb hülyeség, amit az életben csináltál szintén különleges helyet foglal el a szívemben, főleg a karakterei miatt. Intenzív volt az a huszonnégy óra, amin végig vezettem őket – és nekem is fájt.
Nem tudok választani, mind a hét könyvem valami más miatt áll közel hozzám. Mindegyik én vagyok, egy szelet, hasítás magamból, a lelkemből, ugyanolyan szinten vannak.
D. Dominika: – Mik a történeteidnek a fő üzenete?
Mészáros Dorka: – Mindegyik könyvnek megvan a maga üzenete. Nem félek belenyúlni (tenyerelni) a kemény, durva témákba, és vállalom azt is, ha egy-egy karakterem nem szerethető. Olyan problémákra világítok rá, amikről nem szívesen beszélünk, ám a hétköznapok szerves részei. Az a célom, hogy egy-egy gondolatot, érzést az olvasó magával vigyen és később használni tudjon. A tiniknek például arra próbálok rávilágítani, hogy nincsenek egyedül, hogy kamaszkorban nem normálisnak lenni normális, hogy senkinek nem egyszerű, nézzenek a látszat mögé, segítséget kérni ér, vállalják fel bátran önmagukat, ne féljenek kilógni a sorból.
D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?/ Melyik a Te személyes kedvenced és miért?
Mészáros Dorka: – Azt hiszem, Győző az, akit a legjobban szeretnek, ő a Filter nélkül egyik szereplője. Abszolút megértem, én is imádom a srácot.
Nincs személyes kedvenc karakterem, nem is tartanám fairnek, ha lenne. Belőlem lettek, én hívtam őket életre, nem szeretem egyiket jobban a másiknál. A negatív karaktereket sem gyűlölöm, őket is én teremtettem, és adtam nekik olyan múltat, személyiséget, környezetet, ami miatt rossz döntéseket hoztak.
Vannak, akik hosszabb karriert futnak be nálam. Ilyen Varga Gergő, aki az Én vagy senkiben kezdte tiniként, és most már pszichológus szakértő gyakornokként nyomoz a Mimézisben, illetve az ősszel megjelenő krimimben is – remélem, jó sok rejtély vár még rá. Ennél a karakternél már az elején éreztem, benne több van egy könyvnél, és nagyon örülök, hogy megtaláltam a helyét.
D. Dominika: – Mi várható tőled legközelebb?
Mészáros Dorka: – Ősszel két könyvem is érkezik, egy krimi és egy ifjúsági. A krimiben ismét Gergő, Réka és Toni nyomoz, a téma ismét nehéz, viszont olyan, amiről mindenképpen beszélni kell. Az ifjúsági kötet pedig egy fantasy lesz. Ennek nagyon örülök, régóta vágytam már arra, hogy valamelyik fantasy történetemet is olvashassák. Még gimiben írtam, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá. Anyukám és a legjobb barátnőm szerint a legjobb történet, amit írtam.
– Elöljáróban mit fűznél hozzá az írók vitaestjének témájához?
Mészáros Dorka: – Ez egy igen nehéz és kényes kérdés. A többit a helyszínen.
/Szerkesztette: Domokos Dominika/