– interjú B. D. Alízzal, ifjúsági íróval.

D. Dominika: – Mikor kezdted az írást?

B. D. Alíz: Az írást én viszonylag korán kezdtem el. Azt hiszem, hogy tizenkét éves lehettem, amikor rátaláltam a Wattpad nevezetű oldalra, és azt hiszem, hogy így kezdődhetett nálam ez az egész. Az olvasás szenvedélye, úgymond az írást szülte nálam. Folyton különböző sztorikon kezdtem el agyalni és végül ez vált a szenvedélyemmé.

D.Dominika: – Nehezen megy a címadás? Mi volt a kedvenc munkacímed a regényeid közül?

B. D. Alíz: – Nem szokott nehezen menni, szeretem átadni magam az érzésnek és úgymond nem rágörcsölni. Szerintem, ha valami zsigerből jön, akkor az lesz az igazi. Néha azt érzem, hogy túlagyalok dolgokat és aztán mindig rájövök, hogy az első megérzés, maga az érzés a jó. Gyakran hallgatok zenét, mert közben nem nagyon szoktam agyalni és ami érzésre passzol a sztorihoz, akkor vagy kiragadok pár szót a dalból, vagy annak a címét adom néha a könyveimnek. Őszinte leszek nem tudok dönteni, mindig a legújabb a kedvencem, de amiért határozottan odavagyok, az még jelenleg nem publikus. 😊

D. Dominika: – Volt olyan katarzis, tetőpont a könyveidnél, aminek az írása nehezen ment?

B. D. Alíz: – Határozottan, minden könyvemnél van olyan. Annyira katarzis szokott nálam lenni, őszinte leszek, sírni szoktam közben, akkor érzem igazán, hogy biztosan át tudok adni egy érzést, ha én is teljesen beleélem magam. A Ghost of you c. könyvemnél volt ez a legdurvább. Nyilván, mert a sztori egy nehéz, de egyben szívmelengető történetet mesél el és nem tudtam egyszerre megírni a könyvet. Két évre félre kellett tennem a felénél, mert engem is annyira megterhelt lelkileg.

D. Dominika: – Hogyan alkotod meg a karaktereidet? Külön lapon „pofozod őket össze” vagy a történet viszi őket előre?

B. D. Alíz: – Őszinte leszek, én nem nagyon hiszek abban a módszerben, hogy előre megírok mindent róluk és pipálgatom azokat, miközben írom a sztorit. Hisz ha történetet mesélsz el, akkor emberek a karaktereid, és nem robotok. Az emberek pedig esendőek és nincsenek megtervezve, és pont ez a jó ebben szerintem, ha maga a történet is alakítja őket, mint minket az élet.

D. Dominika: – Tervező vagy intuitív író vagy?

B. D. Alíz: – Határozottan intuitív. Nem szoktam mindent előre megtervezni, csak minimálisan a történetnek az úgynevezett „támpilléreit”, a többi pedig nálam az idővel szokott alakulni és én ezt nagyon szeretem, mert vannak olyan pillanatok, amikor egy bizonyos élethelyzetben én is máshogy látom a dolgokat és teljesen új ötletek jutnak eszembe.

D. Dominika: – Melyik kortárs szerzőtől olvasol?

B. D. Alíz: – Uhh, ez egy nagyon nehéz kérdés. Inkább az a kérdés, hogy kitől nem.😊 Ha van lehetőségem akkor nagyon változatosan olvasok, nem a szerző nálam az elsődleges szempont, hanem a zsáner, amiben ír, vagy ha nagyon vagány kedvemben vagyok, akkor csak a fülszöveg. Kedvencet sem tudok megnevezni, és nem is szeretnék, mert mindig egy aktuális kedvencem van, és már szinte számon sem tartom őket.

D. Dominika: – Szerinted melyik magyar író kap kevesebb figyelmet, mint amennyit érdemelne és venné szívesen, ha felkeresnénk az „Olvasás népszerűsítéséért” c. projekttel kapcsolatban?

B. D. Alíz: – Véleményem szerint nagyon sok magyar író kap kevés figyelmet, de abból is van bőven sok, akik körül nagy a „hype”, de nem igazán tud többet a könyvük, mint egy átlagos íróé. Ide viszont nagyon sok nevet fel tudnék sorolni, akár a rendes könyvpiacról, akár Wattpadról/Instáról, akik azért küzdenek, hogy megjelenjen a regényük. Jelenleg Szabics Adriennt emelném ki, mert az ő könyvét olvasom.

D. Dominika: – Milyen a kapcsolatod a kötelező olvasmányokkal?

B. D. Alíz: Talán 16 évesen egy merész kijelentés lenne tőlem azt mondani, hogy nagyon jó, mert még mindig vannak hátra ilyen könyvek az életemben, de ahogy egyre idősebb leszek, annál jobb. Szerintem a legnagyobb hiba az, hogy olyan kötelező olvasmányokat adnak a fiatal diákok kezébe, amihez még nem elég érett, pedig lehet, hogy később tetszene neki. Én jelenleg is így állok az előző olvasmányaim felé. Most ez csak egy példa, de jelenleg 16 évesen jobban tudok élvezni egy Ady-verset, mint 12 éves koromban.

D. Dominika: – Ha Te rakhatnád össze a kötelező olvasmányos listát, hogyan tennéd össze?

B. D. Alíz: Én biztosan, hogy sokkal nyitottabban nyúlnék a kortárs művek felé. Szerintem sokkal jobban kellene nyitni a 21. század felé, mert abszolút értékelhető és jó műveket találni. Illetve szerintem első sorban a célnak annak kellene lennie, hogy megszerettessük az olvasást a gyerekekkel és ne kényszernek érezzék. Ezért lehet, hogy azt mondanám, hogy elsőként mindenki válasszon otthon ki egy olyan könyvet, amit szívesen elolvasna és tartson arról beszámolót.

D. Dominika: – Melyik karaktereddel mennél el szabadulószobázni?

B. D. Alíz: – Ezen a kérdésen nagyon jót szórakoztam, mert az Éget a nap c. könyvemben úgy találkoznak a karakterek, hogy szabadulószobáznak. Azt hiszem, hogy jelenleg Benikével mennék el szabadulószobázni a Hideg a víz c. könyvemből (most fog megjelenni), mert olyan viccesre sikerült a karaktere, hogy jelenleg ő a kedvencem, és bízom benne, hogy az olvasók is majd egyet fognak érteni ezzel.

/Szerző: Domokos Dominika/