A prágai születésű, német nyelven író, zsidó származású Franz Kafka mesterien keverte fantasztikus elemekkel a realizmust. A per és Az átváltozás szerzőjét gyakran illették a “szorongás írója” jelzővel is. Életében kevés műve jelent meg, leginkább halála után ismerték meg írásait.
Életére és későbbi irodalomban elfoglalt szerepére jócskán rányomta a bélyegét a zsarnoki apa alakja, aki tehetséges fiában hamar “eloltotta” a lelkesedés utolsó szikráját is, pedig Kafka mindent megtett az elismeréséért. Az egyetem után felnőttkorára egy biztosítótársaságnál kezdett el dolgozni, emiatt azonban nem maradt ideje az írásra és a munka sem fizetett eleget a megélhetéshez. Pénzkiegészítési módnak egy barátjával, Max Broddal elkezdtek útikalauzokat írni. Ő volt az az személy is, aki Kafka halála után hagyatékának kezelője és egyben irodalmi műveinek napvilágra hozója lett.
Bár az író olykor rémisztő képekkel színezte a történeteit, ő maga egérfóbiával küzdött. Emellett sokszor nyúlt a saját életéhez is példaként egy-egy írásához. Például Az átváltozásban Gregor Samsa lakásának leírása Kafka saját, prágai lakásáva.
Zsenialitásának mégsem volt termékeny táptalaja, ugyanis a kommunista rezsim alatt szülővárosban, Prágában betiltották az írásait. Ha akkor tudta volna, hogy a BBC által még 2018-ban összeállított “100 könyv, amelyek átformálták a világot” listáján három könyve is (A per, Az átváltozás, A törvény kapujában) szerepel, lehet, hogy derűsebben állt volna saját munkásságához.
Kafka azonban úgy határozott, hogy halála után műveinek vesznie kell. Meg is kérte barátját, Max Brodot, hogy égesse el azokat. A férfi azonban ennek nem tett eleget, és miután az író elvesztette a harcot az 1917-ben diagnosztizált TBC-vel szemben, Max az említett írásokat a kiadás felé terelgette.
A művek ezek után hatalmas sikert arattak, ugyanis a háborúk és diktatúrák szabdalta korok olvasói hamar ráismertek saját félelmeikre és szorongásaikra Kafka soraiban.
/Szerző: Filotás Karina/