– interjú Kisvarga Anikával és Domján Julcsival a Zabella Zine alapítóival.

D. Dominika: – Miből indult a Zabella gondolata? Mi inspirált benneteket?

Egyetemista korunkban lakótársak voltunk az Izabella utcában – innen ered a Zabella név -, ahol egyre több fióknak írt szövegeinket mutattuk meg egymásnak. Ahogy olvastuk az  írásokat, rengeteg ponton tudtunk egymáshoz kapcsolódni, és egyre inkább azt éreztük, hogy ezeket nagyon klassz lenne megmutatni másoknak is.

2019-ben egy tavaszi reggelen, egy kis Móricz Zsigmond körtéri kávézóban arról ábrándoztunk, hogyan tudnánk eljuttatni másokhoz is ezeket az írásos szerzeményeket. 

Egy közösségi formátumban kezdtünk el gondolkozni, a zine-ben, amely nem csupán a publikálás örömét tudja hozni magával, de lehetőséget ad a kapcsolódásra is. 

Nagyon tetszettek a zine műfaj jellegzetességei, hogy szabad, mozgalmas kereteket biztosít, független, izgalmas, és rendkívül inspiratívan tud hatni az alkotókra. 

Nagy ívű önismereti utat jártunk be a kiadványok által, amelynek első lépései közé tartozott az az elhatározás, hogy megmutassuk az írásainkat.

Nagyon megnyugtató volt ezt a Zabella keretein belül tenni, hiszen az önfeltárás, önkifejezés egy igen érzékeny folyamat és boldogan látjuk, hogy sok fiatal választ minket első publikációs felületként, ezúton is köszönjük nekik.

D. Dominika: – Mik a távoli célotok?

Továbbra is dolgozunk a zine-eken. Évente legalább kettő közösségi lapszámot szeretnénk megjelentetni, hasonló módszerekkel és együttműködésekkel, mint a korábbi kiadványok esetében. 

A közösségépítésre egyre nagyobb hangsúlyt tervezünk fektetni, hosszabb távon futó workshopok, műhelyek, kollaborációk szervezésével, amelyeken különböző művészetterápiás módszereket használunk. Folyamatosan tanulunk és bővítjük az eszköztárunkat, jelenleg képződő irodalomterapeuták vagyunk, és részt veszünk különböző belföldi, külföldi képzéseken is többnyire performansz, dráma és kreatív írás témában. 

D. Dominika: – Mit szerettek benne a legjobban (a munkafolyamatban, a közös munkában)?

A kapcsolódást. Amikor egyedül írunk, gyakoroljuk az őszinteséget, a lelassulást és kapcsolódunk önmagunkhoz, a belső megélésekhez, félelmekhez, vágyakhoz, korábban még ki nem mondott gondolatokhoz. 

Úgy gondoljuk, hogy az írás legnagyobb ereje az együttes feldolgozásban, megosztásban van. Minden lapszámbemutató, felolvasás vagy workshop alkalmával a közösségben való megosztás elsöprő erővel bír:

teljesen más tapasztalás először csak otthon elolvasni, egyedül értelmezni az írásokat, hiszen az más értelmezéseket, érzéseket adhat, míg a közös felolvasások alkalmával arcokat is társíthatunk a szövegekhez, mi több, az írókkal beszélgethetünk és ezáltal egy teljesen más minőségben érkezhetünk meg a folyamatokba. 

Számunkra minden zine egyfajta önkifejezés, kapcsolódás, szabadság. Általa mindenki képviselheti magát, megismerkedhet irodalom-és illusztráció kedvelőkkel, laza keretek között alkothat. És amikor a kezedbe veszel egy nyomtatott példányt, lehetőséged van lelassulni, elmerülni a különböző vizuális világok és őszinte sorok között. 

D. Dominika: – Hogyan zajlik nálatok egy workshop?

Eddig főleg irodalmi zine-készítő workshopokat tartottunk, amik kiscsoportos, pár órás foglalkozások voltak. Benne keverednek különböző eszközök, legyen szó kreatív írásról, irodalom terápiáról, kollázsról, zine készítéséről. 

Nemrég egy dráma workshopnak is házigazdái voltunk, ami számunkra is egy kicsit komfortzónán kívüli élmény volt, de nagyon élveztük. Hosszú távon szeretnénk a drámában rejlő lehetőségeket is bevinni a workshopjainkba.

Ezekkel a foglalkozásokkal az a célunk, hogy a résztvevők kizökkenhessenek a mindennapi rutinból, és egy megtartó, nyitott közösség részeséként megtapasztalhassák a flow élményt. Továbbá teret és időt biztosítunk nekik arra, hogy képesek legyenek magukra és egymásra hangolódni. A foglalkozás előzetes tudást, előképzettséget nem igényel. A workshopokon mindig egy olyan témában merülünk el, amely aktuálisan hozzánk is közel áll, így mi is aktívan részt tudunk venni a feldolgozási folyamatokban. Dolgoztunk már korábban a klímaszorongás, kapcsolati dinamikák, önismeret témaköreivel.

D. Dominika: – Milyen szerepet játszik az életetekben az írás?

Számunkra az írás mindig is több volt mint hobbi:

egyfajta önreflektív, terápiás eszköz, az elmélyülést, az elcsendesülést, az önmagunkhoz való kapcsolódást jelképezi.

Gyógyító hatással bír mind egyéni, mind közösségi feldolgozásban. Mindketten régóta írunk naplót, verseket, szövegeket, kísérletezünk különböző technikákkal.

D. Dominika: – Hány éve dolgoztok rajta, milyen nagyobb nevekkel dolgoztatok már együtt?

2019 szeptemberében jelent meg az első Zabella Zine. Azóta 12 lapszám született, mindegyiket más grafikusok, illusztrátorok és vendégverselők munkái színesítik. 

A kiadványok kapcsán tudatosan nem kollaborálunk nagy nevekkel, mi a magukat kezdőnek vagy feltörekvőknek tartó alkotókkal dolgozunk együtt. Célunk, hogy esélyt adjunk minden kreatív egyénnek, aki ír és rajzol. Így a zine-ekben résztvevők nem csupán a publikálás örömével ismerkedhetnek, hanem egy alkotói közösség részévé is válhatnak, ahol nyitott kereteken belül kísérletezhetnek, próbálhatnak ki új dolgokat és tanulhatnak egymástól.

Workshopokat tartottunk és szerveztünk például Ádám Annával és az ír Crooked House Theatre-rel, amelyek a kreatív írás, dráma, performansz művészet területeire fókuszáltak.

Kerekasztal-beszélgetésen pedig volt szerencsénk Istvánkó Beával, az ISBN könyvesbolt és galéria tulajdonosával, Nagy Kristóffal, a Fordulat Folyóirat csapat tagjával, illetve Déri Ákossal, az Open Books munkatársával gondolatokat megosztani. Nem utolsó sorban pedig többször kollaboráltunk már a Háttérzaj irodalmi litzine csapattal.

D. Dominika: – Meg lehet esetleg pár érdekes tény rólatok, amit esetleg nem tudhatnak rólatok?

Mindketten szeretett Zala megyénkből költöztünk a nagyvárosba, kezdetben egyetemi tanulmányok miatt, jelenleg itt élünk.

Anika magyart tanít külföldieknek és angolt magyaroknak, jelenleg nyelviskolában és magántanárként tevékenykedik. Képződő irodalomterapeuta, lelkes természetjáró, magyar alter zene és kutya rajongó. 6 éves korában kizárólag a szerelmeiről, jelenleg más témákról is ír.

Julcsi most szabadúszó szövegíróként tevékenykedik. Közel áll hozzá a társadalmi érzékenyítés és környezetvédelem, igyekszik ilyen projektekbe is fektetni az energiáját. Nagyon rajong a zine-ekért, bárhol jár, mindig eggyel több kiadvánnyal tér haza. Élete első verse, amit alsó tagozatban írt, egy macskáról szól.

/Szerző: Domokos Dominika/

A cover fotó készítője: Vörös Niki

A többi közös kép készítője: Pusztai Ádám