Hazánkban 1964 óta minden április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Magyar Költészet napját. Ezen alkalomból az irodalmi élet minden sarkában felolvasásokkal, versenyekkel, író-olvasó találkozókkal róják le tiszteletüket a líra iránt.
De ki is volt ez a gyönyörű lelkű, aranypennás költő aki egész, rövid életében vágyódott valami után?
Íme néhány érdekesség a költőóriás személyét illetően:
- Kettest kapott a magyar érettségin.
- József Attila édesapja alig tudott magyarul.
- Egyszer megakadályozta édesanyja öngyilkossági kísérletét.
- Ugyanazzal a betegséggel diagnosztizálták, mint Ady Endrét (depresszió).
- Közgazdasági rovatvezető is volt.
- Pistának hívták egy ideig, miután kijelentették, hogy az “Attila” név nem létezik.
- 17 éves volt első verseskötete megjelenésekor.
Annak darácára, hogy nehéz sors jutott neki osztályrészül, látta és értette az élet szépségét, annak csodáját. Utólagosan ezzel a tavaszi versével emlékezünk arra a költőre aki otthonra lelt minden verset szerető magyar ember lelkében.
Tavasz van! Gyönyörű!
„Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!”
/Szerző: Filotás Karina (FISZ Tag)