„(…) Szerintem büszke lenne rám, ha látná, hogy mennyi nehézség ellenére is sikerült talpra állnom, és huszonhárom évesen vállalkozóként, (…)”
D. Dominika: Ki van a tetováló Szofi mögött? Mindig is tetováló akartál lenni?
Szofi: Sziasztok! Szofi vagyok, és tetováló. A tetoválás nekem nem csak egy munka, hanem a hobbim, és a szenvedélyem is egyaránt. Másfél éve végeztem el a tetováló tanfolyamot, lassan pedig már egy éve tetoválok „hivatalosan” is. Nem tűnik hosszú időnek ez az egy év, de nekem megváltozott az életem és kijelenthetem teljesen felnőttem. Ebben az évben lediplomáztam, az öt négyzetméteres szobámból – ahol kezdtem a tetoválást – felvettek egy szuper kis tetoválószalonba, ahol már rendes széken, lámpákkal dolgozhattam, nem pedig egy kanapén görnyedve. Ebben az évben vesztettem el anyukámat – most lesz májusban egy éve-, aki szerencsére még az elején ott volt mellettem, és látta, hogy már akkor mennyire szerettem és milyen lelkesedéssel csináltam. Szerintem büszke lenne rám, ha látná, hogy mennyi nehézség ellenére is sikerült talpra állnom, és huszonhárom évesen vállalkozóként. Idegen emberek bíznak meg bennem, és viselik a munkám egy életen át. Sose lehetek elég hálás nektek, hogy engem választotok ebben a nagy városban. Ezért igyekszem arra törekedni mindig, hogy ne csak a tetoválás legyen szép, amikor jöttök hozzám, hanem az élmény és a hangulat is. Mellesleg mindig örülök, hogy megismerlek titeket, olyan sok érdekes és izgalmas ember létezik ezen a csodás bolygón.
D. Dominika: Hogy szoktál inspirálódni?
Szofi: Én inkább egy introvertált embernek vallom magam, így otthon szeretek tetoválást tervezni. Ilyenkor vagy filmet/sorozatot nézek, vagy zenét hallgatok. Emellett nagyon szeretem a VR podcasteket, és a youtubos gameplayeket. A barátom nagyon szereti a klasszikus zenét, megkedveltette velem is, így azt is szoktam hallgatni. Ilyenkor mindig sokkal jobban koncentrálok. Mellette van egy kis fekete cicóm, Nudlinak hívják, ő is inspirál néha, amikor átmegy a laptopom billentyűzetén és beír olyan dolgokat hogy 444badjassdaf..fdsfoer. 😊
D. Dominika: Emlékszel a legelső tetoválásra, amit készítettél?
Szofi: A legelső tetoválásom, nem is a tanfolyamon készítettem el, hanem az egyik punk barátom ajánlotta fel nekem a lábát. Meglepő módon, de nem izgultam előtte. Bevallom őszintén, voltak a srácnak olyan tetkói, amik nem éppen a legtökéletesebb körülmények között lettek felvarrva,
így úgy voltam vele, ennél rosszabb úgysem lehet! 😀
Amúgy nagyon jól telt az első session, négyen voltunk összesen egy kis szobában, zenét hallgattunk/ és nagyon jó emberekkel voltam körülvéve, akiket nagyon szeretek, így nagyon jól sikerült végül a tetoválás! Olyannyira, hogy rá egy órával később a barátnőm is kapott egyet, amivel hajnali háromkor végeztünk, ha jól emlékszem, szóval akkor már nagyon elvoltam fáradva. Amúgy teljesen más műbőrre tetoválni, mint igazi bőrre. A műbőr kemény, az igazi bőr pedig puhább textúra.
D. Domiika: Ha József Attila eléd állítana, hogy tetoválj neki bármit, Rád bízza – mit tetoválnál rá?
Szofi: Nagyon érdekes kérdés ez, mivel akkoriban azt hiszem tiltott volt a tetoválás viselése, vagy ha nem is tiltott, akkor elítélendő dolognak számított. Az első Világháború idején a minták főként a bátorság és a háború jelképeire korlátozódtak, majd a Második Világháború után a tetoválás iránti vonzalom és bizalom erősen megrendült. Ez javarészt az 1961-ben feltűnt Hepatitis-nek, és a sajtó által keltett rémhíreknek volt köszönhető.
József Attila élete, és hangulata eléggé melankólikus volt, ugyanakkor nagyon nehéz gyerekkora is volt, úgyhogy mindenképp valami olyan mintát javasolnék neki, ami erre emlékezteti. Arra, hogy mennyi nehézség és szegénység ellenére, milyen kitartó volt és mennyi mindent elért az életben! Egy törött szív szimbólum lenne, mondjuk amin egy sebtapasz van, ezt pedig ilyen fineline stílusban képzelném el. Ugyanakkor nagyon szerette a művészetet is, szóval valami klasszikus festmény ábrázoló mintákat is el tudnék hozzá képzelni. Vagy pedig – mivel nagyon szeretett volna tanár lenni-, egy kis könyv szimbólumot. De ezek minták továbbfejlesztéséhez őt is megkéne kérdezni, biztos szuper ötletei lennének. Amúgy szinte biztos vagyok benne, hogyha máig élnének ezek a csodálatos költők, mindegyikükön lennének tetkók, és minél furábbnál-furább alter-esebb mintákat ábrázolnának, amibe sok mindent bele lehet látni.
D. Dominika: Mennyi idő volt a legtöbb, amit egy tetoválással töltöttél el?
Szofi: A leghosszabb idő szerintem, hat-hét óra volt, ami nem tűnik elsőre soknak, viszont annyi ideig koncentrálni arra, hogy egyenes vonalat húzzon valaki, ahhoz sok. Ugyanakkor emlékszem, az első ilyen hosszabb session után, be is lázasodtam és amikor elmentek a klienseim, szó szerint kidőltem. Ekkor fogadtam meg szerintem, hogy én inkább sok kicsi sokra megy alapon, kis tetoválásokkal fogok elsősorban foglalkozni. Persze azóta már jobban bírom, és megismertem pár technikát, amivel energetikus tudok maradni több ideig (kávé embertelen mennyiségben, a fiókomban van vagy 100 darab müzli, szőlőcukor stb).
D. Dominika: Van bármiféle rigolyád, rossz szokásod?
Szofi: Szerintem nem létezik olyan ember, akinek nincsenek rossz szokásai. Skorpió a csillagjegyem, így nagyon érzékeny vagyok, és hamar megsértődök mindenre és mindenkire. Ugyanakkor képes vagyok túl is gondolni a dolgokat. Ami még érdekes lehet, hogy már kiskorom óta irtózom a zajoktól (mizofonia), így képtelen vagyok együtt ebédelni másokkal. Egyszerűen idegesít a villa csattogása, a szürcsölés, a csuklás, a köhögés, a böfögés. Most már talán kicsit javult a helyzet, amióta használok füldugót. Már nem menekülök el sírva, ha meglátok egy családi ebédet, de kiskoromban sokszor ettem a szobámban inkább! Moziba se szeretek járni, csak néha kényszerülök rá, hogy elmenjek, mert a barátomnak az az egyik kedvenc randizós programja. Ami még nagyon zavar, az a horkolás. Ha egy szobában kellene valakivel aludnom, inkább alszom a fürdőben a földön (volt már rá példa :D). Szóval hálás vagyok a szeretteimnek, hogy elviselnek, tudom, hogy nem vagyok könnyű eset. 😊 De amúgy is, ki tökéletes? Tökéletes tetoválás se létezik, ettől különleges és egyedi, hogy mi tetoválók készítjük a kis varázs kezeinkkel.
D. Dominika: Mi a kedvenc versed?
Szofi: Kettő kedvenc versem is van. 🙂 Az egyik Petőfi Sándortól Falu végén kurta kocsma. Ezt azért szeretem nagyon, mert olyan vidám és ritmusos, kellemes olvasni és amúgy is Petőfi Sándort, mint írót, nagyon szeretem. A második pedig József Attilától a Tiszta szívvel. Ezt pedig pont azért szeretem, mert melankólikus, és mikor rossz kedvem van, nagyon jól esik ezt olvasni. Eszembe jut, hogy egyedül vagyok ezen a világon és én vagyok felelős a saját sorsomért. Amúgy nagyon szeretem a Red Bull Pilvakert hallgatni, ők ezeket a verseket meg is zenésítették.
D. Dominika: Kosztolányi Dezső idén is a magyR érettségi tételek egyikét képezi, itt egy idézet:
“No fuss a kerge széllel, cikázva, szerteszéjjel, ki és be, nappal-éjjel, s mindent,
mi villan és van, érj el.”, milyen tetoválást képzelnél el hozzá?”
Szofi: Ha jól értelmezem, akkor ennek a versrészletnek a jelentése az idő múlását jelképezi, hogy elszaladt az idő Kosztolányi Dezsővel. Valamilyen óra szimbólum lenne szerintem a nyerő, mondjuk egy homokóra. Esetleg lehetne valami komplexebb minta is, mondjuk a minap egy hasonló idővel kapcsolatos tetoválást készítettem el, ami egy szimpa kör szimbólum volt, és nem volt összekapcsolódva a két vége, azaz nem volt egy egész. Néha az egyszerűbb minta a nagyszerűbb, nem kell túlbonyolítani a dolgokat.
D. Dominika: Esetleg emlékszel, melyik tételt húztad magyar érettségin?
Szofi: Hú ennek lassan már nyolc éve… Hogy telik az idő. Ha jól emlékszem, József Attila – A táj újszerű megközelítése volt. Én nagyon örültem, mert irtó szerencsém volt. Ezt a tételt tanultam meg a legjobban és ezt is szerettem volna húzni! És szerencsére annyira jól sikerült, hogy ötöst kaptam, mellette pedig egy dícséretet is. Amúgy nagyon kellett ez az ötös szóbeli, mert az írásbelim sajnos pár pont híján hármas lett, így a feleletemmel pedig négyre ki tudtam javítani. Amúgy én imádtam készülni a szóbelire. Nekem szép emlék marad. Emlékszem mindent kinyomtattam szép fehér papírra, és már akkor kidíszítgettem a lapokat egy-kettő sketch-el, meg kihúztam a szöveget színes kiemelőkkel. Így jobban megjegyeztem, mert nekem amúgy, fotografikus memóriám van. Aki most fog érettségizni, annak nagyon sok sikert kívánok, aki megteheti, tanuljon a szabadban, úgy kellemesebb időtöltésnek fog tűnni. És ne feledjétek, a tanulás nagyon fontos az agynak és a mentális egészségnek! Ügyesek legyetek! Köszönöm hogy elolvastátok ezt az interjút, kövessétek és támogassátok továbbra is a Polcrafelt!
/Szerző: Domokos Dominika/