POLCRAFEL

„Olyan problémákra világítok rá, amikről nem szívesen beszélünk,(…)”

– interjú Mészáros Dorkával, a Nem biztos, hogy visszajövök, a Mimézis vagy például a Filter nélkül szerzőjével.

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

Mészáros Dorka: – Írok, mióta tudom, hogyan kell. Alsósként kezdtem, mesékkel és lányregényekkel. Spirálfüzetekbe írtam, egy füzet egy történet. Ezeket a mai napig őrzöm, néha beléjük olvasok és jókat nevetek. Szerencsére a stilisztikám sokat fejlődött azóta.

Komolyabban gimis korom óta foglalkoztat az írás, akkor neveztem először különböző pályázatokra. Huszonnégy éves voltam, amikor megjelent az első regényem, az Én vagy senki. Onnantól tényleg nagyon komolyan veszem az írást. Sokat köszönhetek Turczi Istvánnak, ő indított el a magasabb szintű prózaírás irányába, és az ő műhelyei, táborai segítettek megtalálni a saját hangomat.

Fontos számomra a folyamatos fejlődés, alkotás, nagyon szeretek műhelyezni, három irodalmi műhelyt viszek jelenleg.

D. Dominika: – Mely könyved áll a legközelebb hozzád?

Mészáros Dorka: – Fogós kérdés, talán a Filter nélkül. Nemcsak a témáját vagy a karaktereket tekintve, hanem mert írni is igazi flow élmény volt. Ráadásul úgy gondolom, hogy ez az a könyvem, ami a legszélesebb közönséghez eljuthat, fontos üzeneteket tud átadni, ugyanakkor szerethető szereplőket mozgat.

Nagyon közel áll hozzám a Mimézis is, mert krimi, én vagyok és Gergő az egyik főszereplő, és A legnagyobb hülyeség, amit az életben csináltál szintén különleges helyet foglal el a szívemben, főleg a karakterei miatt. Intenzív volt az a huszonnégy óra, amin végig vezettem őket – és nekem is fájt.

Nem tudok választani, mind a hét könyvem valami más miatt áll közel hozzám. Mindegyik én vagyok, egy szelet, hasítás magamból, a lelkemből, ugyanolyan szinten vannak.

D. Dominika: – Mik a történeteidnek a fő üzenete?

Mészáros Dorka: – Mindegyik könyvnek megvan a maga üzenete. Nem félek belenyúlni (tenyerelni) a kemény, durva témákba, és vállalom azt is, ha egy-egy karakterem nem szerethető. Olyan problémákra világítok rá, amikről nem szívesen beszélünk, ám a hétköznapok szerves részei. Az a célom, hogy egy-egy gondolatot, érzést az olvasó magával vigyen és később használni tudjon. A tiniknek például arra próbálok rávilágítani, hogy nincsenek egyedül, hogy kamaszkorban nem normálisnak lenni normális, hogy senkinek nem egyszerű, nézzenek a látszat mögé, segítséget kérni ér, vállalják fel bátran önmagukat, ne féljenek kilógni a sorból.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?/ Melyik a Te személyes kedvenced és miért?

Mészáros Dorka: – Azt hiszem, Győző az, akit a legjobban szeretnek, ő a Filter nélkül egyik szereplője. Abszolút megértem, én is imádom a srácot.

Nincs személyes kedvenc karakterem, nem is tartanám fairnek, ha lenne. Belőlem lettek, én hívtam őket életre, nem szeretem egyiket jobban a másiknál. A negatív karaktereket sem gyűlölöm, őket is én teremtettem, és adtam nekik olyan múltat, személyiséget, környezetet, ami miatt rossz döntéseket hoztak.

Vannak, akik hosszabb karriert futnak be nálam. Ilyen Varga Gergő, aki az Én vagy senkiben kezdte tiniként, és most már pszichológus szakértő gyakornokként nyomoz a Mimézisben, illetve az ősszel megjelenő krimimben is – remélem, jó sok rejtély vár még rá. Ennél a karakternél már az elején éreztem, benne több van egy könyvnél, és nagyon örülök, hogy megtaláltam a helyét.

D. Dominika: – Mi várható tőled legközelebb?

Mészáros Dorka: – Ősszel két könyvem is érkezik, egy krimi és egy ifjúsági. A krimiben ismét Gergő, Réka és Toni nyomoz, a téma ismét nehéz, viszont olyan, amiről mindenképpen beszélni kell. Az ifjúsági kötet pedig egy fantasy lesz. Ennek nagyon örülök, régóta vágytam már arra, hogy valamelyik fantasy történetemet is olvashassák. Még gimiben írtam, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá. Anyukám és a legjobb barátnőm szerint a legjobb történet, amit írtam.

– Elöljáróban mit fűznél hozzá az írók vitaestjének témájához?

Mészáros Dorka: – Ez egy igen nehéz és kényes kérdés. A többit a helyszínen.

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

„(…) mi magyarok szeretünk folyamatosan elmenni szélsőségek mentén,(…)”

– interjú Robin O’ Wrightlyval, az Az amulett rejtélye és a Város a föld alatt c. regény szerzőjével.

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

Robin O’Wrightly: – Amióta az eszemet tudom, mindig írni akarok valamit – az első emlékem az, hogy bánkódom, amiért nem tudok írni. Tizenkét éves koromban egy kisregénnyel próbálkoztam, de nem ment át a legfelsőbb cenzori rendszeren, ki kellett dobnom. Teljesen érthető, mivel 18+-os erotikus thriller akart lenni, magasan szülőkritikus tartalommal. Utána végigmentem a hagyományos vers-kispróza-kisdráma létrán, és 2009-ig nem is jutottam tovább a cikkeknél, novelláknál. Akkor azonban, édesapám halálát követően kaptam egy spirituális löketet, hogy igazán megpróbálkozhatnék a regénnyel, mert van bennem legalább egy. Azóta kiderült, hogy volt az harminc is… És még lesz, remélhetőleg, mert folyamatosan dolgozom valamin.

D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?

Robin O’Wrightly: – Ezért hát a Könyvhétre is kiviszek ezek közül kettőt biztosan: Az amulett rejtélyé-t és a Város a föld alatt-ot, amelyek a Tripiconi sztori ifjúsági sci-fantasy sorozatom részei. Az eredetileg kétrészesre tervezett széria végül hét fő és legalább négy mellékrészt fog tartalmazni terveim szerint. Emellett persze elérhető még néhány könyvem antikváriumi, illetve antológiák kereskedelmi forgalomban. Sokan ismerik még az Egy igen-zet története című alkotásomat, amit Emlékkönnyként is hívok. Ez egy olyan regényem, ami valamennyire kakukktojás, mert megtörtént vagy megtörténtnek megélt eseményeket mesél el a családom egyik ágáról.

D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?

Robin O’Wrightly: – De bármelyik könyvemet is nézzük, akár szép-, akár szakirodalmi mű, mindegyik üzenete a társadalom egyetemes értékeinek hirdetése, a lehetséges világjobbító, lélekgyógyító erő. Az írás terápiás dolog, de úgy az igazi, ha az olvasónak is az, nemcsak az írónak.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?

Robin O’Wrightly: – És mint olyan, az író beleírja magát a történeteibe, így vagy úgy, de valahogyan mindenképp. Nehéz ezért kedvenc karaktert mondani, viszont az biztos, ha én kedvelem a karaktert, az olvasó is fogja. Kiemelném viszont azt a két szereplőt, akikben nem én vagyok, hanem ők vannak bennem – lévén a dédszüleimről beszélünk -, Jean-Pierre Moulin és Maurerné Rácz Éva; őket az olvasóközönség nagyon szereti, tudnak velük azonosulni, ahogy a nagyszüleimmel, Ginával és Palival is. Palit nem mindenki szereti, mert ő nem egy protagonista, ennek ellenére szerintem kedvelhető karakter. Hiszen a való életben sincs fekete vagy fehér, velejéig rossz vagy eredendően jó ember, legalábbis én így gondolom.

D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?

Ha valaki szeretné megismerni a könyveim mögött megbújó soknevű személyt,

akkor legközelebb a 95. Ünnepi Könyvhéten, a Dunakorzón találkozhatunk június 15-én, szombaton 17.30-tól és 16-án, vasárnap 16 órától a Helma – MKMT 58-as számú standján.

Szeretettel várok mindenkit egy jó kis beszélgetésre a dedikálás mellé. 🙂

D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb? Elöljáróban mit fűznél hozzá?

Robin O’Wrightly: – Megtisztelő részt venni a Polcrafel által megszervezett Írók Vitaestje eseményén. Kifejezetten kíváncsi vagyok, mit fogunk kiókumulálni a tervezett témakörök alapján. Eleve megosztó a hagyományos és szerzői, vagy akár a papír és az elektronikus kiadás témája. Sajnos én azt látom, mi magyarok szeretünk folyamatosan elmenni szélsőségek és vagy-vagy-ok mentén, amivel személy szerint nem értek egyet, és azt hiszem, így szép a világ, hogy olyan sokan, sokfélék vagyunk benne. Kíváncsi vagyok, mivel tudok hozzájárulni a beszélgetés sikeréhez, és nagyon várom már az alkalmat egy jó kis intellektuális irodalmi eszmecserére!

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

„(…) hátamon van a célkereszt egy ilyen beszélgetésben,(…)”

– interjú Mérész Bogival, elsőkötetes szerzővel, az A lidércek krónikája – A remény színe kék c. regény szerzőjével.

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

Merész Bogi: – Talán mondhatom azt, hogy már egészen kiskorom óta. Az elején szerintem sokszor nem is tűnt fel, hogy valamilyen történetet írok, mert természetes volt, hogy a gondolataimat lefirkantom a füzeteim hátuljába. Aztán egyszer hatodik osztályban egy technika óra keretein belül megfogalmazódott a mostani regényem, talán kiinduló pontjának nevezhető ötlete, egy akkori nagyon jó barátnőm álma alapján. Így visszaolvasva az akkori jegyzeteimet rá se ismernék a most megjelent Lidércek krónikájára, de az alap motívum, hogy a kék szem valamilyen különlegességet hordoz magában, az akkor, ott azon az órán született meg. Ha jól emlékszem, akkor ez történt 2017-ben, tehát ha onnantól számoljuk, akkor hét éve foglalkozom “komolyabban” írással, de ha a megjelenést tekintjük komoly kezdésnek, akkor egy éve, amióta a kiadómmal dolgozunk a kéziraton.

D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a könyvhétre?

Mérész Bogi: – A lidércek krónikája – A remény színe kék című romantikus fantasy trilógiám első kötetével. Friss megjelenésű, még szinte ismeretlen szerzőként kicsit izgulok a fogadtatása miatt, de reménykedem, hogy nyitottak lesznek rá az olvasók és elnyeri a tetszésüket.

D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?

Mérész Bogi: – Ha nagyon bőven nekiállnék kifejteni a tanulságát az egész trilógiának, szerintem minimum két-három oldalas lenne a válaszom. Szeretném, hogy ha mindegyik szereplőmnek egyéni tanulsága lenne, akikkel utána Ti, olvasók kapcsolódni tudnátok, illetve, hogy az egyéni szálak mind egy nagy tanulsággá fonódjanak össze. Nem eget rengető még soha nem látott mondanivalót fogalmazok meg, de úgy érzem, hogy egy fontos témát öntök modernebb köntösbe, könnyedebb hangnemben. A hűség és az ehhez kapcsolódó további eszmék, amik a megmaradást szolgálják egyéni és társadalmi szinten, nekem mondhatni a szívügyem. A hűség mellé itt az első részben a remény és annak táplálása kerül középpontba. Mielőtt azt hiszitek, hogy ez egy nagyon komoly, szépirodalmi alkotás, amiről beszélek, le szeretném szögezni, hogy amit írtam az szórakoztató irodalmi mű, tehát nem elsőre fognak kiugrani ezek a mondanivalók, amiket itt felsoroltam.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?

Merész Bogi: – Ez érdekes kérdés, mert nagyon megoszlanak a vélemények. Sok szereplővel dolgozok, de ha a Top 3-as listát össze kéne állítanom, akkor sorrendbe állítva Robint, Novát, majd Hectort sorolnám. Örülök, hogy a főszereplőm, Nova a közkedvencek között van, kicsit féltem a megírásakor, hogy túl sok lesz. Dante lemaradt a Top 3-ból, de ez szerintem csak annak köszönhető, hogy itt az első részben még nem volt annyira előtérbe helyezve, mivel még a Fox királyi család és az Őrzők hirtelen megoldásokat igénylő problémája került előtérbe.

D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a Könyvhéten?

Mérész Bogi:

Június 14-én, 16:00-17:00 között a Vigadó téren, a 15-ös, tehát az Irodalmi Rádió standjánál. Mindenkit nagyon szívesen várok!

D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb?

Mérész Bogi: – Sajnos nem fogok tudni rajta részt venni, de őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni a végére. A szerzői Vs. magán kiadás témája mindig is komoly feszültségeket generált a könyves szakmán belül akár az írók, akár az olvasók körében is. Szerintem érdekes beszélgetések tudnak belőle kialakulni.

D. Dominika: – Elöljáróba mit fűznél hozzá?

Mérész Bogi: – Én mint magán kiadásban lévő első könyves író, kicsit úgy érzem, hogy a hátamon van a célkereszt egy ilyen beszélgetésben, de őszintén reménykedem abban, hogy megtalálják majd az arany középutat a résztvevők. Szerintem ez egy fontos téma, amiről beszélnünk kell és mind a két “félnek” meg kell értenie a másik oldalát ahhoz, hogy ne egy olyan elfajult konfliktus tárgya legyen ez a téma, mint ami az elmúlt hónapokban Tiktokon is elterjedt.

Linkek:

Instagramm: https://www.instagram.com/meresz.bogi_iro?igsh=MWUzaHJ6cG1mNmplcg==https://

Tiktok:

www.tiktok.com/@meresz_bogi_writer?_t=8n1jQKKqP2X&_r=1

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

„(…) a magánkiadás elburjánzását nagyon káros jelenségnek tartom.(…)”

– interjú Fehér Enikővel, az Az analóg ember szerzőjével.

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

Fehér Enikő: – A történetmesélés már gyerekkorban megjelent, általános iskolás korom legnagyobb flexe, hogy egyszer nyertem egy országos pályázaton és kezet foghattam Csukás Istvánnal. Gimnazistaként kezdtem szövegműhelyekbe járni, és tíz éve jelent meg az első novellám szépirodalmi folyóiratban, azóta publikálok rendszeresen szövegeket. A foglalkozás részét pedig egészen komolyan veszem: alapítottunk írókört, járok szövegműhelyekre, írótáborokba, ezek végtelenül hasznosak. Illetve nem közvetlenül írással, hanem irodalommal való foglalkozáshoz tartozik, hogy irodalom- és kultúratudomány szakon végeztem, Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorandusza vagyok, tehát rengeteget foglalkozom szövegekkel, szívem közepe az irodalom minden szempontból.

D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?

Fehér Enikő: – Adja magát a dolog: idén jelent meg az első kötetem, Az analóg ember. Aztán majd meglátjuk, mennyi könyvvel távozom a könyvhét után. Hehehe.

D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?

Fehér Enikő: – Nem szeretnék se üzenetet, se tanulságot megfogalmazni, a szerző halott, ehhez tartom magam. Azt tudom elmondani, nekem mi volt a fontos: hogy rálássak kicsit arra, hányféleképpen mesélünk el egy történetet, egyáltalán, minek mesélünk? Hol kezdődik a történet és hol az igazság, van-e egyáltalán. Ilyesmiken agyaltam közben, és hallgattam a körülöttem lévő embereket.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?

Fehér Enikő: – Ez a közkedvelt szó elég vicces azért, kicsit olyan, mint az influenszereknél a sokan kérdeztétek. A novellák főalakját, Fekete Izsákot többen szeretik, és ezzel nem túlzok, egyszer a Fiatal Írók Szövetségének felolvasásán egy lány majdnem rám ugrott, hogy ő iMáDjA Fekete Izsákot. Mondtam, hogy én is. Nem tudom, ki volt, remélem olvassa ezt, mert azóta ugye megjelent a kötet, szívesen adnék neki. Ugyanígy nagy a szerelem a könyvben szereplő nénik és bácsik felé vagy a lány felé, aki egy őrültek házában azt képzeli, ő Kasztília hercegnője.

D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?

Június 15-én, 16 órától az 55-56-os standnál.

D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb? Elöljáróban mit fűznél hozzá?

Fehér Enikő: – Kíváncsi vagyok, mit mondanak a többiek arról, ki az író, mi a dolga, mi a célja. Egyáltalán, miért ír valaki, erről már a Háttérzajjal is beszélgettünk egy korábbi rádióadásunkban. A magánkiadásról szóló vita pedig nagyon izgi ötlet, mindenképp szeretnék arról beszélni, milyen lehetőségei vannak egy pályakezdő szerzőnek, miért érdemes kitartónak és türelmesnek lenni ahelyett, hogy azt hisszük, a szöveg csak úgy kiemelkedik a habokból. És szeretném elmondani itt is, hogy a magánkiadás elburjánzását nagyon káros jelenségnek tartom. Tudom, hogy a könyvpiac piac, és a művészet is piac, és én sem novellákból fizetem a reggelimet a Gerbeaud-ban, ugyanakkor szeretném ezt az álláspontot képviselni, és bízom benne, hogy lesz lehetőségem kifejteni, hogy miért. Mind mások vagyunk, és másért írunk, mást gondolunk erről – ezzel nincs semmi baj, sőt! Kíváncsian várom a többiek véleményét!

Instagram: @hatterzaj_litfanzine

Instagram: @az_analog_ember

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

„Az irodalomban különösen fontos a szakmai alázat, (…)”

– interjú Basa Katalinnal, aki tündért látott Budapesten.

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

Basa Katalin: – Az első regényem 2020-ban jelent meg, de ezt megelőzően fordítottam, novellákat írtam.

D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?

Basa Katalin: – A könyvhétre A névtelen királynő című regényemmel megyek, ami Budapesten játszódó urban fantasy, magyar néprajzból ismerős figurákkal. A kötet borítóját és a benne szereplő illusztrációkat is én készítettem, linómetszéssel.

D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?

Basa Katalin: – A történetben a főszereplő igazlátó, azaz belelát az emberek gondolataiba, tudja a nem evilági lények nevét, ezzel pedig a szolgáivá tudja őket tenni. Azt hiszem, a tisztánlátás nagyon fontos a mindennapi életünkben is.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?

Basa Katalin: – A regény leginkább közkedvelt karaktere Sgathan, a kelpie-k királya. A kelpie skót démon, ló alakban csábítja az áldozatait a hátára, akikkel a mocsárba ugrik, hogy ott falja fel őket. A főszereplő lány testőrként hozza el magával őt Budapestre, ahol a kelpie emberalakban sétálgat, szembesül a modern várossal és a benne lakók hazugságaival. A címszereplő Tündér Ilona, akit a Gellérthegybe zártak, onnan készül a közeledő árvízzel együtt kitörni, hogy bosszút álljon az embereken.

D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a Könyvhéten?

Basa Katalin:

– A könyvhéten vasárnap, 12 és 13 óra között dedikálok HandmadebyJulieWScott-nál, a Duna korzó 38-as pavilonjánál. A regényt megtaláljátok még az Underground/Publio kiadónál is a helyszínen.

Domokos Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb?

Basa Katalin: – Nagyon érdekel az írói vitaest! Az irodalomban különösen fontos a szakmai alázat, az, hogy az író a többi szakemberrel (szerkesztővel, korrektorral, bétákkal, tördelővel, grafikussal) összedolgozva a lehető legtökéletesebb munkát adja ki a kezei közül, az olvasók megelégedésére.

Linkek:

Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100064873383046

Instagram: @katalinbasa

Moly: https://moly.hu/tagok/basa_katalin

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

(…)a magánkiadásnak a legkegyetlenebb vállfajáról szólnék(…)

– interjú Benyák Zoltánnal, többek közt a Requiem szerzőjével.

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

Benyák Zoltán: – 1997 óta. Az jó hosszú idő. Kezdetben főleg novellákkal kufárkodtam a Solaria internetes magazinnál, majd az Újgalaxis oldalain. 2007 kellett pácolódnom, hogy regényméretűvé növekedjek. A kezdeti kornak is megvolt a maga szépsége, sokszor pályáztam írásaimmal magazinoknál, és olykor nyertem is.

D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?

Benyák Zoltán: – A Requiem című misztikus trilógiám első kötete az Egy különös hajnal emlékezete érkezett a tavalyi könyvhétre, és máris itt a második, az Egy forrongó nyár emlékezete. Az eddigi legnagyobb szabású munkám, ami remélem idén teljesen beérik és a harmadik kötet is kijön.

D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?

Benyák Zoltán: – Talán az, hogy miként múlik el egy korszak, és hogyan születik egy új. Szerintem a jövő formálása a mi kezünkben is van.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?

Benyák Zoltán: – Pestis Doktor egyértelműen. Különös fickó. Újságkivágásokból készült maszkot visel, és mindenféle kemikáliákat fogyaszt, hogy elmeépségét megőrizze. A maszkot én is megépítettem otthon, és a tavalyi könyvhéten riogattam vele az olvasókat. Nagy sikerrel.

D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?

Benyák Zoltán:

– A Fumax standjánál, előreláthatólag szombaton. A pontos időpontért figyeljétek a facebookon Benyák Zoltán író oldalát.

D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb?

Nem biztos, hogy ott tudok lenni, de nekem a magánkiadás különböző oldalai melletti érvelésnél lennének gondolataim.

D. Dominika: – Elöljáróban mit fűznél hozzá?

Ha nem tudok ott lenni, akkor elmondom itt. Azzal kezdeném, hogy a magánkiadásnak a legkegyetlenebb vállfajáról szólnék, amikor is mindent az írónak kell csinálni. Én három kötetet hoztam a világra így. Nemcsak megírtam, de fogadtam szerkesztőt korrektort is. Magam csináltam a komplett tördelést, de előtte egy kisebb összegért elvégeztem egy tanfolyamot hozzá, én kértem az ISBN számot, én terveztem a borító minden milliméterét. Túlóráztam, hogy meglegyen a nyomdaköltség, és voila meglett a könyv. Háromszor egymás után. Pénzt nem csináltam vele, de fogcsikorgatva nullszaldót az évek alatt. Talán. Viszont… és most jön a lényeg. Én életemben nem tanultam még annyit a könyvkészítésről, mint azokban az időkben. Egy rakás apró trükköt, fogást, hogyant és mikéntet. Ez a tudás mára nélkülözhetetlen kincs lett a fejemben.

Benyák Zoltán média:

https://www.facebook.com/benyakzoltan

https://www.instagram.com/benyakzoltan

https://moly.hu/alkotok/benyak-zoltan

Benyák Zoltán – író

http://benyakzoltan.com/

https://benyakzoltan.blog.hu

https://hu.wikipedia.org/wiki/Beny%C3%A1k_Zolt%C3%A1n

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

„Egy könyv annyi változatban létezik, ahányan elolvassák…”

– interjú Boltsek Erikkel, elsőkötetes szerzővel.

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

Boltsek Erik: – Dalszövegírással kezdtem még 2010 tájékán, regényírásba 2014-ben kezdtem, és egy hosszú kihagyás után 2022-ben vettem fel újra a fonalat.

D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?

Boltsek Erik: – Első regényemmel, a Párhuzamos létezés-sel.

D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?

Boltsek Erik: – Úgy gondolom, hogy a könyvben előforduló változatos események és fordulatok számos üzenetet rejtenek magukban, de az egyik legfontosabb talán a félelmeinkkel való szembesülés, azok kezelése és traumák feldolgozása. Tanulsága pedig az, hogy semmi sem az, aminek látszik, és mindig nyitott szemmel kell járni.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?

Boltsek Erik: – Eddigi olvasóim Emmát és Agnest kedvelték meg igazán, de voltak, akik Arthur és Victoria történetének folytatására lennének inkább kíváncsiak.

D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?

Boltsek Erik:

– Június 15-én, szombaton, 16 órakor a Vörösmarty-téren, a Publio standjánál.

D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb? Elöljáróban mit fűznél hozzá?

Boltsek Erik: – Úgy tartják, hogy akkor nevezhető valaki írónak, ha már megjelent a könyve/kötete/kiadványa, de ha csak magát az alkotást nézzük, már az is író, aki egy rövid szösszenetet kanyarít egy koktélszalvétára.

Az író feladata, hogy új világokat, koncepciókat és történeteket hozzon a világunkba, melyek ideális esetben a nagyobb közönség számára is érthető tanulsággal bírnak. Egy könyv annyi változatban létezik, ahányan elolvassák, így mindenkinek az egyéni feladata, hogy a jót és az értéket lássa meg egy történetben, ne pedig azokat a kellemetlen, apróbb részeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy az alkotó teljes képet adhasson egy nagyobb koncepcióról.

Egyéb felületek, ahol nyomon követheted Erik írói munkásságát:

https://www.instagram.com/boltsekerikauthor

https://moly.hu/tagok/boltsek_erik

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

Íróként talán a hozzáállásunkban kell a legjobb példát mutatni.

– interjú C. K. Zolyával, Orsival. 🙂

Domokos Dominika: – Mióta foglalkozol írással?

C. K. Zolya: – Regényírással fejben ezer éve, de konkrétan „papírra” úgy három éve kezdtem el írni. Amikor a kislányom született (hat éve), volt egy anyukás blogom egyébként, ahol rövid, humoros vagy épp érzelmesebb bejegyzésekkel szórakoztattam a követőimet, de ezek rövid kis szösszenetek voltak, és sajnos időhiány miatt el is maradtak.

D. Dominika: – Mely könyvvel mész ki a Könyvhétre?

C. K. Zolya: – Jelenleg a #Veled?Soha! c. első megjelent regényemmel megyek. A második rész egészségügyi gondok miatt sajnos csúszik, de bízom benne, hogy hamarosan azzal is elkészülök.

D. Dominika: – Mi a történeted üzenete/tanulsága?

C. K. Zolya: – A történet alapvetően egy rom com-ra hajaz. Persze mindennek van üzenete, de nekem alapvetően az volt a célom, hogy egy könnyed, szórakoztató, amolyan „nincs min gondolkodni” könyvet adjak az olvasó kezébe. Szerintem néha kellenek az ilyen sztorik is. De ha nagyon találni szeretnék egy mondanivalót Zorka és Lénárt történetének kapcsán, talán az lenne, hogy

ne elégedj meg egy olyan kapcsolattal, ahol elveszíted önmagad.

D. Dominika: – Melyik karaktered a közkedvelt?

C. K. Zolya: – Lénárt egyértelműen favorit, de szerintem csak az adottságai miatt. A szókimondó Linát, mint legjobb barátnőt is sokan kedvelik, valamint a főhősnő Zorka öccsét, Ádámot is. Kettejük között egyébként egy érdekes kapcsolat van, ami a folytatásban főszerephez juttatja őket.

D. Dominika: – Mikor és hol dedikálsz a könyvhéten?

C. K. Zolya: – Most épp ebben is van egy kis kavarodás, a korábban is említett problémáim miatt,

de biztosan a Dopamin és a Maraton könyvkiadó közös standjánál leszek szombaton 15:00-tól elérhető, a 46-os számú standon, a Duna-korzón. Illetve igyekszem Handmade by Julie V. Scott standjánál is megjelenni,

viszont itt még nagyon képlékeny a dolog, hogy mikor érek oda hozzájuk. Lehet, hogy csak este.

D. Dominika: – Ha jössz a Könyvhét után a vitaestünkre, mely kérdéskör kifejtésére leszel a legkíváncsibb? Elöljáróban mit fűznél hozzá?

C. K. Zolya: – Személyesen nem tudok jelen lenni, pedig szerettem volna, de már be kell feküdnöm a kórházba.

Mindkét téma érdekes számomra, és nem is tudom annyira külön kezelni őket. Alapvetően nekem az a véleményem, hogy semmi sem lehet fekete vagy fehér, és nem is muszáj mindenben igent vagy nemet mondani. A könyvek világa igencsak más, mint volt akár ötven évvel ezelőtt. A könyv maga, abban a pillanatban, hogy pénzt kérünk érte, egy termékké válik. Azt, hogy ez a termék milyen, a vásárló, vagyis jelen esetben az olvasó dönti el. Néha azt érzem, hogy fogalomzavarban szenvedünk.

„Az irodalom szűkebb értelemben minden leírt alkotás, amely nem magánhasználatra készült, hanem a nyilvánosság számára.”.

(a wiki épp így fogalmaz).

Az irodalom önmagában épp ezért nem egy szűk skatulya, nem egyenlő a szépirodalommal, a klasszikus irodalommal vagy a szórakoztató irodalommal stb. Mégis az irodalom szó mögé bújva ítélkezünk sokszor. Persze, vannak szélsőséges esetek, amikor nem a megfelelő kategóriába helyeznek be egy-egy alkotást, a #Veled?Soha! is a szépirodalomba került a Librinél, pedig én szóltam, hogy nem az.

Én a filmekhez vagy a képzőművészethez hasonlítanám az írást, hisz ez is művészet, ez is szerteágazó. Mindenki mást szeret, amit el kell fogadnunk. Én kétféle okból találkoztam egyébként ítélkezéssel a szórakoztató irodalmat illetően: a klasszikusirodalom kedvelő számára a történetek, a nyelvezet nem elég… Magasztos? (Na, épp ezért nem írok én ilyet.)

A második dolog, ami okot ad a bírálatra, az üzlet. Hisz az írót az eladott könyvei alapján is mérik, ami pedig feszültséget okoz. Pedig ha belegondolunk, író az írónak nem konkurenciája. Én azt látom, hogy az utóbbi években jelennek meg végre olyan regények, amelyek igazán egyszerűek, könnyedek, és újabb embereket hálóznak be az olvasói körbe. Ma még ezt olvassa valaki, holnapra eljut hozzád. Én ebben így vélekedem. Azzal viszont, hogy egymásnak feszülnek írók, épp azt bántják meg, akikért harcolnak. Az olvasót.

Íróként talán a hozzáállásunkban kell a legjobb példát mutatni.

Mindenkinek van rossz napja, rossz reakciója, viszont fontos az alázat, és a tisztelet. Egymás iránt, és az olvasó iránt. Hiszen egy dologban, ha akarjuk, ha nem egyformák vagyunk: mindegyikünk fejében van egy (vagy több) másik világ, ami nem hagy minket nyugton.

És még egy gondolatot engedjetek meg. Jelenleg a kultúrát, a könyves szakmát több olyan döntés is sanyargatja, ami majdnem minden írót érint valamilyen szinten. Bizonyítottak, és emelkedtek már magasra magánkiadások, és buktak már meg kiadó által patronált irományok is. Ilyen mindig is lesz. De ha összefogás helyett, ahelyett hogy óvnánk a könyveink világát, azzal vagyunk elfoglalva, hogy ítélkezzünk az alkotótársunk felett, elveszítjük a legnagyobb harcot. A szabad irodalom lehetőségét.

Még egyszer nagyon köszönöm!

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

Nem csak olvasok, de azt nagyon!

Leilának hívnak és huszonhárom éves könyvmoly vagyok!

A könyvmoly szócska elmaradhatatlan igaz? Egyik legnagyobb hobbim az olvasás, egészen gyerekkorom óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Ezen kívül imádok fotózni, zenélni és igen, még focizni is.

Jelenleg mérlegképes könyvelőnek tanulok, ami inkább jött a matematika iránti érdeklődésemből, mintsem az olvasásból és mindemellett egy könyvelőirodában dolgozom. Ha már így is kevésnek tűnt a szabadidőm, akkor muszáj megemlítenem, hogy van otthon három éhes száj is. Két állandóan éhes, pajkos és végtelenül szeretnivaló macskám és a vőlegényem. De imádok főzni is, sőt előszeretettel próbálom ki más kultúrák ételeit is és a legjobb érzés, hogy a saját kis kertemből tudok összeszedni hozzá alapanyagokat, amire igazán büszke is vagyok.

Ennyiféle érdeklődési kör mellett az olvasást mondanám, ami teljesen átszövi az eddigi életemet, kezdve a szüleim esti meséitől, az első könyvtári látogatásomon át, idáig. Két éve belevágtam egy bookstagram(@_leila_books)oldalba is, amit azóta is imádok csinálni. Egyik kitűzött célom a magyar írók támogatása és megismerése, mert nem csak a külföldi könyvek között lehet kincsekre bukkanni.

Ha mindenképpen olvasnál egy Leila által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

Virág a nevem, tizenöt éves vagyok, szeretek olvasni, sportolni.

A kép a @virag_bookstagram oldal tulajdonosáé.

A Bookstagram oldalam (virag_bookstagram) több mint egy éves, Van egy online Könyvklubom a Bookstas barátnőimmel, imádok sorozatokat nézni, a két kedvenc sorozatom pedig a Vámpírnaplók és a Hazug Csajok társasága. 🥰

Ha mindenképpen olvasnál egy Virág által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

Titina vagyok (persze csak álnéven :), idén léptem Krisztusi korba és totyogós korom óta könyvmoly vagyok.

Nemcsak otthon, hanem munkám során is könyvek vesznek körül, mondhatjuk ez a lételemem. Három és fél éve, az olvasás mellett az Instagram oldalamon osztom meg a véleményem és az érzéseim az általam olvasott könyvekről.

Romantika, krimi, thriller és a szépirodalom, ahol otthon érzem magam, és mivel hangulatolvasó vagyok sűrűn változik mikor, mihez van kedvem!

Az olvasáson kívül nagy rajongója vagyok Frida Kahlonak, szeretem a csokoládét és imádok reggel korán kelni!

Kedvenc könyveim: A szél árnyéka, A szerelem étke, Az öreg halász és a tenger, A négy szél, Leányrablás Budapesten, Virágot Algernonnak, Frida füveskönyve

Kedvenc szerzőim: Zafón, Böszörményi Gyula, Anthony Capella, Lucinda Riley, Jane Austin, Alex T. Smith, Sejal Badani, Celeste Ng, Kristin Hannah, Amy Harmon

Ha mindenképpen olvasnál egy Titina által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

„(…) felnőttként sem változtam annyit, hogy ne lehessen elmondani: még mindig az vagyok. (…)”

Sziasztok, Németh-Séllei Zsani vagyok vagy ahogy instán ismertek @cozy.bookish.jane 🙂 Egy igazi kis kocka voltam már tini koromban is, így nem meglepő, hogy felnőttként sem változtam annyit, hogy ne lehessen elmondani: még mindig az vagyok.

Alkalmazott fotográfusként dolgozom a mindennapokban, van egy csodaszép kislányom (meg egy hozzám tartozó férj és eb). Szabadidős tevékenységből nőtte ki magát az olvasás és egészen a bookstagrammig jutottam. Sokáig töprengtem én is, hogy szükség van-e még egy ilyen oldalra a neten, így hát belevágtam. 😀 Emellett préselt virágokból készítek epoxi könyvjelzőket.

Lassú olvasóként ugyan nem mondhatom el, hogy olyan sok könyvet olvasok egy évben, de annál inkább vagyok kitartó, hogy ez a szám nőni tudjon évről-évre. Eddigi legmeghatározóbb olvasmányom Addie LaRue láthatatlan élete volt, így erről hoztam el egy korábbi bejegyzésem.

Ha mindenképpen olvasnál egy Zsani által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

„Egy korrupt világban nehéz megállapítani, hogy kinek van igaza.”

Demendi Zita vagyok és tizenegy-tizenkét éves korom óta foglalkozom írással. Mindez egy Minecraft szerveren lévő fiúval kezdődött, aki anime fanfictionöket írt és ezt nagyon menőnek találtam. Azóta is ugyanazt az univerzumot építem, amit akkor találtam ki és mai napig látszódik rajta a Minecraft és shonen anime inspiráció. Érdekes megtapasztalni, hogy korban egyre több karakteremet hagyom le.

A „Démonkrácia – A lázadás árával” debütálok a Könyvhéten, ami idén tavasszal jelent meg. Ez egy tragikus, politikai fantasy és egy királyi merényletről szól sok mágiával, három szemszögből elmesélve.

Egy korrupt világban nehéz megállapítani, hogy kinek van igaza.

A könyvben az olvasókat egy olyan világba vezetem, ahol az egész történet során azon agyalhatnak, hogy ki igazából a jó és ki a rossz, és egyáltalán érdemes-e szembeszállni egy olyan ideával szemben, amivel nem értesz egyet. A Démonkráciát trilógiáként képzelem el, így megírás alatt van a történet végső tanulságba, de egyet elárulok: az Egy bogár élete című film ihlette.

Még nem tudom pontosan, melyik karakter a kedvencem, de remélem, hogy Sólyom lesz az. Magas, izmos, jóképű tűzdémon-herceg, egy érdekes sötét múlttal, aki nem retten meg az alkohol- és drogfogyasztástól sem. Ha ő lenne a könyves pasi, akibe a főszereplő lány beleszeret, szerintem megbolondulnának érte a booktokerek, de én inkább szeretek erős báty-figura hősöket írni, akik a küldetéseik során külső és belső konfliktusok elé vannak állítva. Innen is látszódik a shonen anime atmoszféra, ahol nem a romantikus szálak vannak a fókuszban. Sólyom eredetileg csak mellékszereplő lett volna, de az évek során olyan közel nőtt a szívemhez, hogy A lázadás árában kapott egy teljes szemszöget harmadik főszereplőként. Bár az első könyvben bukások érik, a következő kötetben több reflektorfényt fog kapni.

Június 14-én, pénteken 18 órakor a Könyv Guru standjánál 16-os pavilonnál fogok dedikálni. Aznap egész délután kint tervezek lenni, mert én is be akarok szerezni egy-két írótól dedikálást.

A magán-, szerzői kiadás kontra hagyományos kiadás egy olyan megosztó téma, amiről fontos beszélni. Vannak írók, írópalánták, akik azt mondják, hogy ők mindenképp hagyományos kiadásban akarják kiadatni a könyvüket, mert minek fizessenek a saját munkájukért? Aztán vannak olyanok is, akik a magánkiadásban látják a jövőt. Nem kell elítélni egyik csoportot sem. Szerintem nagyobb sikerélmény, ha egy kiadó elfogadja a kéziratodat és szeretnének veled együtt dolgozni, viszont ez elsőkönyvesként brutálisan nehéz, és sok idő bekerülni. Minden író más, mások a körülményei.

Nekem tetszett az egyik podcastetekben lévő megfogalmazás.

Író bárki, aki valamilyen kreatív írásos tartalmat gyárt, akár publikálja akár nem.

Számomra még egy reklámszöveg-író is író. Az író ír és az írásaival valamilyen üzenetet ad át. Ha a fióknak, akkor az egy üzenet önmagához. Szerintem a példa statuálása csak nyomással van a publikálni vágyó irodalmi írókra. Persze, a trendek miatt mindig is létezni fog a meghasonlás veszélye. Ezt már Karinthynál is láthattuk. Törekedjünk arra, hogy önmagunk maradjunk. Mindig lesz valaki, akinek tetszik, amit alkotunk és lesznek olyanok is, akiknek nem. Ha én nem akarok pikáns romantikus könyvet írni, akkor nem fogok, bármennyire is több lenne rá a kereslet.

Én direkt úgy írok, hogy az olvasó elgondolkodjon rajta. Főleg a női főszereplőm, Katarina történetszála nagyon allegórikus. Direkt tükrözi egy serdülőkor elején lévő összezavarodott lány gondolatvilágát.

Ha a hagyományos kiadásnál van türelmed kivárni a szűrést és magabiztos vagy az írásod sikerében (esetleg olyan zsánerben írsz, ami felkapott), akkor a hagyományost válaszd. Ha nagyon niche zsánerben írsz, amit kevés hagyományos kiadó keres, vagy nem vagy magabiztos az írásodban, hogy elfogadnák a hagyományos kiadók, illetve, ha meg tudod finanszírozni, magán.

Arra is kell gondolni, hogy a magánkiadásban az író a bevétel nagyobb részét kapja vissza, de többet is kell beletennie. Neki kell megkeresni a nyomdát, a szerkesztőt, a korrektort, a tördelőt. Neki kell intéznie a disztribúciót, míg a hagyományosban ez mind egybe van. Manapság a magánkiadások minősége egyre jobb. Nehéz megmondani, hogy melyik-melyik és nem feltétlenül jobbak a hagyományos kiadású könyvek. Nézzük meg Diana Huntot! Sikerkönyveket ír és az ember meg nem mondaná, hogy magánba csinálja és közben kiadókat megirigylően csinálja a marketinget.

Én őszintén azért választottam a szerzői kiadást, mert nem sokan olvasnak shonen anime stílusú politikai fantasyt, de ez belefért az adott kiadó profiljába.

Közösségi média felületek, ahol nyomon lehet követni Zita munkásságát:

@zitusart, @zitanalog

/Szerkesztette: Domokos Dominika/