Krisszhez egész reggel nem lehetett hozzászólni. Feszültségét tapintani lehetett, olyannyira, hogy még az apja sem tett csípős megjegyzést szokásához híven, mikor hajnalban a konyhában összetalálkoztak. A fiú köszönés nélkül ment el otthonról. A villamoson maga elé meredve ült, ami árnyékot vetett a szemére így az még sötétebbnek tűnt. Megtömött sporttáskája mellette pihent az ülésen és bár tele volt a villamos, mégsem próbálkozott meg senki leülni mellé. Amúgy se gyakran történt ilyen, önmagában a barna bőrszíne elég elrettentő volt. Legalább valami pozitívuma is volt cigány származásának, gondolta.
A köd még nem oszlott el teljesen, mikor a sportcsarnokhoz ért. Nagyon korán érkezett. Még csak pár melegítős ember álldogált a környéken, sporttáskákkal. Krissz megállt, jó pár lépésre tőlük. Nem volt ki mellett állnia, ezért előkotorta a cigijét, kicsit szitkozódott magában amiért a gyújtót a táska mélyére rakta. Rágyújtott. Idegesen dörzsölte a nyakát. A hasában érzett követ próbálta elfojtani a sűrűn szívott slukkokkal, de nem volt könnyű dolga, mert az undorító mennyiségű reggeli, amit nemrég a verseny érdekében elfogyasztott, majdnem szétfeszítette a hasfalát. Mondta az edző, hogy könnyűt egyen, pirítóst meg ilyeneket, de félt, hogy nem éri el a korosztályában a legkisebb súlycsoport alsó határát, mindent bevetett. Egy ilyen apróságon nem úszhatott el a bajnokság.
Egy éve kezdett el bokszolni. Először csak poénból, gondolta jól jön, ha a telepen valaki beleköt. Unta már, hogy pont olyan, mint akibe bele lehet kötni. Nem gondolta, hogy jó is lesz benne. Arra végképp nem számított, hogy Feri bá, az edző ennyire komoly hatást gyakorol rá. Életében az első olyan ember, aki rohadtul leszarta, hogy ki honnan jött, mekkora, mit csinál. Feri bának az volt a lényeg, hogy aki belép a terembe, küzdjön, addig hajtsa magát amíg állni alig bír. Tekintélyt parancsoló, kopasz, tetovált férfi volt, aki már az 50-es éveit taposta. Növesztett ugyan egy kis sörhasat, de látszott a karjain, hogy nem csak az életkora 50-es. Félt tőle. Tisztelte. Olyan akart lenni, mint ő. Feri bá hitt benne, helyette is, azt mondta, hogy hiába vézna és alacsony, kellő kitartással igazi harcos lehet. Krissz pedig, bár szinte az ég világon semmi nem érdekelte akkor, úgy döntött, ő igazi harcos lesz. Többet nem húzza be a nyakát, ha meglátja azokat a lakótelepi arcokat, akik egyszer megkergették és elvették a cipőjét. Félni fognak tőle. Ők fognak ijedt kiskutya módjára meglapulni, maguktól odaadják a cipőjüket. Sőt. Nem is fogják többé látni, mert talán, ha elég profi lesz, nem kell a lakótelepen a penészes panelban és a tömény dohányillatba laknia.
A csarnokot akkor nyitották ki, amikor a csutkára szívott cigijét taposta. Feri bá alakja tűnt fel a távolban, ő is sporttáskával érkezett. Fia, Zoli jobb oldalán lépdelt szögegyenes testtartással. A 20-as éveiben és ereje teljében volt, aki apját elkezdte követni egy ideje nem csak a boksz edzői karrierben, hanem a kopaszodásban is.
– Nagyon gengszteresbe’ tolod ma Kölyök – nyújtotta az öklét Feri bá Krissznek, aki köszönésképp visszaöklözött.
– De búvalbaszott vagy ma, mosolyogj egy kicsit. – Zoli is lepacsizott vele.
– Szétcsesz az ideg. Nagyon komoly tagok vannak itt. – Krissz átnézett Feri bá és Zoli válla felett a távolban várakozó srácokra. Egy csoportban álltak legalább öten, egyenmelegítőben, nevetgélve, szinte kivétel nélkül terpeszben zsebre vágott kézzel, mintha már most tudnák, hogy nyerni fognak. Táskáikon az egyik legminőségibb sportszergyártó cég logója virított. Krissz elhúzta a száját. A heti 5-6 edzés rendesen szétszaggatta a márkátlan kesztyűjét.
– Jól van Kölyök össze ne szard a gatyád, te is komoly tag vagy, azért vagy itt – vetette oda Feri bá – menjünk be, nemsokára kezdődik a mérlegelés.
Mérlegelés. Krissz szerint már ott elkezdődik a meccs. Laikusok azt hihetnék, hogy ez csak abból áll, hogy ellenőrzik a versenyzők súlyát. Pedig már ott elkezdődik a lélektani hadviselés, az izmozás, megfélemlítés. Krissz folyamatosan pásztázza a termet, a kisgatyába öltözött és alsógatyás srácokat méregeti. Latolgatja kivel fog ma megküzdeni.
– Szerintem ő lesz az egyik ellenfeled, Szakos Ricsi a nyíregyi SE-ből – bök Feri bá egy magas srácra. Szinte meg lehetett számolni az izomcsoportjait és az ereit. Pont őt hívták a mérleghez. Sétálás közben szétcsapta a kezeit, mintha cipelne valamit a hóna alatt. – Tavaly nem volt vesztes meccse.
– Nehezebbnek tűnik nálam – méregeti Krissz – nem hinném egy súlycsoportba kerülünk.
A mérlegnél álló asszisztens hangosan jelentette be a súlyát: 67 kilogramm. Krissznek kikerekednek a szemei. Nem létezik, hogy az a sráccal egy súlycsoportban lennének. A srác feszített egyet a bicepszein a mérlegen és vicsorgott. Karfiolfülei voltak, vagyis kapott már rendesen életében, de ez ritka az amatőröknél. Lehet a bunyózás nála nem ér véget a boksznál. A srác szeme izzott, mint egy kiszámíthatatlan, veszett kutyának. Belenézett Krissz szemébe és üzent: őt ma széttépi. Krissz nem kapta el a tekintetét. Ilyenkor nem szabad mutatni félelmet, hiába gondolta át egy pillanatra, vajon mit keres itt. Csak egy éve bokszol, alig van tapasztalata.
– Ez a csávó sokat kapott a fejére, látszik nem normális. Nem értem mit keres ebben a súlycsoportban – jegyezte meg Feri bá – Mondjuk sokat számít, hogy mennyi vizet iszol előtte.
Krissz éppen, hogy beleért alulról a legkisebb súlycsoportba. Valószínűleg nem sikerült volna, ha nem zabálja magát hányingerig az elmúlt egy hétben és iszik meg másfél liter vizet ma reggel. Tudta, hogy így is csak alulról fogja súrolni. Ellenben Szakos Ricsivel, aki arra gyúrt, hogy épp beleférjen felülről könnyűsúlyba. Valószínűleg innen egyszerűbb kvalifikálni neki.
A megnyitó után kihirdették a meccsek beosztását, Krissznek két küzdelem volt kiírva.
– Legrosszabb esetben is harmadik leszel – nevetett Zoli. A fiú számára elfogadhatatlan volt minden, ami nem első hely. Nem azért hajtotta ki a belét az elmúlt pár hónapban. Gondolatait teljesen lekötötte ellenfele, Szakos Ricsi. Ennek a csávónak van esélye elvenni tőle a kvalifikációt, és tönkretenni mindent, amiért eddig dolgozott. Szemével kereste a teremben. Túloldalt, a terem bal szélén állt, épp árnyékbokszolt az edzőjével. Az edző hanyag mozdulatokkal magyarázta, hogy a jobb oldalát védje jobban. Elképesztően gyors volt, a srác mozdulatai elmosódtak. Ő talán fele ilyen gyors. “Többet kellett volna edzeni” – gondolta.
Ricsi hirtelen megállt, Krisszre szegezte tekintetét és pimaszul elmosolyodott. Lenézte a fiút. Megvetette. Vézna? Cigány? Teljesen mindegy, nem tartotta ellenfélnek. Egy pillantásával üzent, hogy nem fél tőle és alig várja az ökle, hogy közelebbről is megismerkedjenek. Krissz visszamosolygott. Lehet semmi esélye ez ellen a nagyképű pöcs ellen, de nehogy azt higgye, hogy csak ő szórakozik. Feri bá mondta neki, hogy hiába fél, mosolyogjon ilyenkor. Nem tudhatják, mit érez.
Az első meccsre 11-kor került sor. Ellenfele egy nyurga fehér srác volt, szőke hajjal. Erős volt, de pontatlan és meggondolatlan. Meg volt ijedve. Krissz kivédte kapkodó ütéseit, vagy egyszerűen kihajolt előlük. Mikor már látta ellenfele mozdulatain, hogy kezdenek lomhává válni, ellentámadásba kezdett. Ütései záporoztak, mint a hirtelen jött nyári jégeső az ellenfele fejére, hasára és oldalára. A bírók egyértelműen neki ítélik a meccset.
– Na Kölyök, ezt így kell csinálni. Fújjál egyet, aztán a következőn is ezt akarom látni. – csapkodta meg Feri bá a hátát.
Krissz egyáltalán nem fáradt el. Tartalékolta az erejét, ez eddig csak a bemelegítés volt. Az igazi mérkőzésre ez után kerül sor. Nagyon lassan telt az idő. A kispadon ült és a fogvédőjét forgatta, mikor mellé ült Zoli.
– Apa nagyon hisz benned. Azt mondta 10 évente, ha egy ilyen bokszoló megfordul a keze alatt. Ezt nem kéne elmondanom, de úgy látom rád fér, mert mindjárt széttöröd azt a fogvédőt.
– Legyen igaza. Nem megyek haza anélkül a szaros érem nélkül – morogta Krissz. “Lehet mégis” gondolta.
– Ez az első meccsed, nem szégyen kikapni. Pláne nem Szakos ellen, azért nem teljesen ma kezdte. Nem is értem, hogy van még amatőrben.
Krissz felhorkantott. Mit számít, hogy miért van itt az a kis köcsög. Itt van, és neki ki kell ütni, különben ugrott minden, amiről az elmúlt fél évben álmodozott.
– Zavar egy kicsit a fogvédő. Lecsúszik egy idő után – mutatja Zolinak a fogvédőt.
– Az baj, nem főzted ki rendesen. Mennyire csúszkál?
– Csak egy kicsit. – Krissz érezte, hogy a kő növekedni kezdett a gyomrában.
– Jó, az nem vészes. Csak így nehezebben kapsz levegőt, el fogsz fulladni.
Krissz megijedt. A hülye fogvédő, a fenébe. Nem túlságosan zavaró, fel sem tűnt különösebben neki. De mi van, ha pont ezen a hülye fogvédőn fog múlni minden? Pedig mindent pontosan úgy csinált, ahogy Feri bá mondta. Felforralt egy edény vizet, beledobta a fogvédőt 10 másodpercbe, kihalászta és felnyomta a felső fogsorára. A forró fogvédő még meg is égette az ínyét. Lehet nem illesztette pontosan a fogsorára? Zoli látta Krissz bizonytalanságát, és próbálta nyugtatni, hogy eddig is így bunyózott és nem volt baj, az előzőt is mozgó fogvédővel nyerte meg, de mindhiába. Egy idő után inkább felállította és pontkesztyűvel gyakorolt vele egy kicsit, hogy elterelje a gondolatait a fogvédőről. A figyelemelterelés segített, Feri bá zavarta meg a bemelegítést.
– Öt perc múlva kezdés Kölyök. Az előtted lévő visszalépett.
Krissz kapkodva nekiállt készülődni. Felhúzta gyorsan a protektort, a cipőjét, berakta a rosszul kifőzött fogvédőjét. Végül Feri bá rakta fel neki a fejvédőt.
– Mutasd meg Kölyök! – szelíden megpofozta.
Krissz felállt a kék sarokba és elszántan meredt Szakos Ricsire, aki szinte beugrott a ringbe széttárta a karját és fogadta az ovációt a saját egyesületéből származó szurkolóktól. Nagyon hangosak voltak, legalább harmincan voltak. Feri bá még ellátta pár hasznos tippel, de már nem tudott rá figyelni és a nagy hangzavarban nem is hallotta. Nézte ezt a majmot – annak gondolta, amiért így parádézik. Az elméjén eluralkodott az ősi ösztön, az „üss vagy fuss” reflex. A külvilág zaja egyáltalán nem szűrődött be. Végigfutott a hátán az ideg, mintha elektromos áramot ráztak volna belé. Izmai megfeszültek. Elöntötte az adrenalin. Egy dolgot látott maga előtt, győzni. Ha beledöglik is.
Az állatvilágban egy általános törvény, hogy egy békés állat két esetben tud agresszív lenni: mikor a kölykeit védi és mikor sebesülten sarokba van szorítva. Krissz arcából az első perc előtt ömlött a vér. Felszakadt a szemöldökénél a bőr, Feri bá ragtapasszal rakta helyre. Tekintete teljesen ködös volt, mint egy űzött vadnak. Félelemből és ösztönből harcolt. Szakos Ricsi pedig bolondozott vele. A meccs kezdetén lerakta a kezeit, mintha nem is harcolna, teljesen védtelenül hagyva az arcát, nyújtva neki az állát. Azonban mikor Krissz megpróbált egy jobb egyenest bevinni, kihajolt és egy bal horoggal válaszolt. Valószínűleg a fejvédő egy kiálló illesztése vágta fel, nem az ütés. De ez elegendő volt, hogy Krissz vérszemet kapjon. Nem adja magát ilyen könnyen. Nekirontott Ricsinek, aki eleinte állta az ütéseket, azonban sarokba szorult és már nem tudta rendesen védeni magát. Kapott mindenért, amit eddig Krissz lenyelt. A korai kelésért, az állandó fáradságért, a cigiszagú panelért, az elvett cipőért, a kibaszott életért. Szétszedte őket a bíró. Pár másodperc levegővétel után újra egymásnak estek. Krissznek fogalma se volt róla, hányadik körben vannak és hány perc telt el a 4×3 percből. Már fájdalmat se érzett. Belészúrhattak volna egy kést, és meg se kottyant volna neki. Szünetet fújtak épp.
„Büdös cigány kutya”. Ezt mondta Szakos Ricsi. Nem értette teljesen jól, fogvédővel nehéz artikulálni. De tudta. Felhúzta magát Ricsi rendesen, mégsem adja magát könnyen a szotyis cigánygyerek. Iszik egy kortyot és köp egy véreset. A bíró int, hogy mehet tovább a meccs. Gepárdként ugrik Krissz elé, az épp, hogy csak blokkolja az ütést. Záporoznak a horgok, a felütések és egyenesek. Krissz szédül. A hülye fogvédő. Nem. Meg fogja nyerni. Szakos Ricsi nagyon jó, de nem verhetetlen. Nem védi a jobb oldalát. Oda kell ütni. Be is vitt pár találatot. Ricsi ténylegesen kezd megveszni. Érezte a vesztét. Alábecsülte az ellenfelét. A horgok kezdtek átcsapni parasztlengőkbe, az egyenes ütéseknél lassabban húzta vissza a kezét védekező állásba. Fáradt. De nem hagyta magát. Ahogy Krissz sem, bár ő inkább védekezett már. Tartogatta az erejét a megfelelő pillanatra. Szédült, érezte már nincs sok benne, de még nincs veszve minden. Megszólalt a csengő újabb szünetet jelezve. Krissz egyből fellélegzett. Csak ki kell vennie pár pillanatra azt a fogvédőt, fújni egyet és elintézi azt a majmot. Egyből hátrafordult és már indult is volna a sarokba. Feri bá tartotta a törölközőt. Ekkor érte a tarkóját az ütés. A látása elsötétült és zuhanni kezdett a mélybe.
/Szerző: M. B./