POLCRAFEL

Leilának hívnak és huszonhárom éves könyvmoly vagyok!

A könyvmoly szócska elmaradhatatlan igaz? Egyik legnagyobb hobbim az olvasás, egészen gyerekkorom óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Ezen kívül imádok fotózni, zenélni és igen, még focizni is. 

Jelenleg mérlegképes könyvelőnek tanulok, ami inkább jött a matematika iránti érdeklődésemből, mintsem az olvasásból és mindemellett egy könyvelőirodában dolgozom. Ha már így is kevésnek tűnt a szabadidőm, akkor muszáj megemlítenem, hogy van otthon három éhes száj is. Két állandóan éhes, pajkos és végtelenül szeretnivaló macskám és a vőlegényem.  De imádok főzni is, sőt előszeretettel próbálom ki más kultúrák ételeit is és a legjobb érzés, hogy a saját kis kertemből tudok összeszedni hozzá alapanyagokat, amire igazán büszke is vagyok.

Ennyiféle érdeklődési kör mellett az olvasást mondanám, ami teljesen átszövi az eddigi életemet, kezdve a szüleim esti meséitől, az első könyvtári látogatásomon át, idáig. Két éve belevágtam egy bookstagram(@_leila_books)oldalba is, amit azóta is imádok csinálni. Egyik kitűzött célom a magyar írók támogatása és megismerése, mert nem csak a külföldi könyvek között lehet kincsekre bukkanni.

Ha mindenképpen olvasnál egy Leila által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

Virág a nevem, tizenöt éves vagyok, szeretek olvasni, sportolni.

A Bookstagram oldalam (virag_bookstagram) több mint egy éves, Van egy online Könyvklubom a Bookstas barátnőimmel, imádok sorozatokat nézni, a két kedvenc sorozatom pedig a Vámpírnaplók és a Hazug Csajok társasága. 🥰

Ha mindenképpen olvasnál egy Virág által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

Titina vagyok (persze csak álnéven :), idén léptem Krisztusi korba és totyogós korom óta könyvmoly vagyok.

Nemcsak otthon, hanem munkám során is könyvek vesznek körül, mondhatjuk ez a lételemem. Három és fél éve, az olvasás mellett az Instagram oldalamon osztom meg a véleményem és az érzéseim az általam olvasott könyvekről. 

Romantika, krimi, thriller és a szépirodalom, ahol otthon érzem magam, és mivel hangulatolvasó vagyok sűrűn változik mikor, mihez van kedvem!

Az olvasáson kívül nagy rajongója vagyok Frida Kahlonak, szeretem a csokoládét és imádok reggel korán kelni! 

Kedvenc könyveim: A szél árnyéka, A szerelem étke, Az öreg halász és a tenger, A négy szél, Leányrablás Budapesten, Virágot Algernonnak, Frida füveskönyve

Kedvenc szerzőim: Zafón, Böszörményi Gyula, Anthony Capella, Lucinda Riley, Jane Austin, Alex T. Smith, Sejal Badani, Celeste Ng, Kristin Hannah, Amy Harmon

Ha mindenképpen olvasnál egy Titina által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

„(…) felnőttként sem változtam annyit, hogy ne lehessen elmondani: még mindig az vagyok. (…)”

Sziasztok, Németh-Séllei Zsani vagyok vagy ahogy instán ismertek @cozy.bookish.jane 🙂 Egy igazi kis kocka voltam már tini koromban is, így nem meglepő, hogy felnőttként sem változtam annyit, hogy ne lehessen elmondani: még mindig az vagyok. 

Alkalmazott fotográfusként dolgozom a mindennapokban, van egy csodaszép kislányom (meg egy hozzám tartozó férj és eb). Szabadidős tevékenységből nőtte ki magát az olvasás és egészen a bookstagrammig jutottam. Sokáig töprengtem én is, hogy szükség van-e még egy ilyen oldalra a neten, így hát belevágtam. 😀 Emellett préselt virágokból készítek epoxi könyvjelzőket. 

Lassú olvasóként ugyan nem mondhatom el, hogy olyan sok könyvet olvasok egy évben, de annál inkább vagyok kitartó, hogy ez a szám nőni tudjon évről-évre. Eddigi legmeghatározóbb olvasmányom Addie LaRue láthatatlan élete volt, így erről hoztam el egy korábbi bejegyzésem.

Ha mindenképpen olvasnál egy Zsani által írt könyvajánlót, akkor ez legyen az.

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

Demendi Zita vagyok és tizenegy-tizenkét éves korom óta foglalkozom írással. Mindez egy Minecraft szerveren lévő fiúval kezdődött, aki anime fanfictionöket írt és ezt nagyon menőnek találtam. Azóta is ugyanazt az univerzumot építem, amit akkor találtam ki és mai napig látszódik rajta a Minecraft és shonen anime inspiráció. Érdekes megtapasztalni, hogy korban egyre több karakteremet hagyom le.

A „Démonkrácia – A lázadás árával” debütálok a Könyvhéten, ami idén tavasszal jelent meg. Ez egy tragikus, politikai fantasy és egy királyi merényletről szól sok mágiával, három szemszögből elmesélve.

Egy korrupt világban nehéz megállapítani, hogy kinek van igaza.

A könyvben az olvasókat egy olyan világba vezetem, ahol az egész történet során azon agyalhatnak, hogy ki igazából a jó és ki a rossz, és egyáltalán érdemes-e szembeszállni egy olyan ideával szemben, amivel nem értesz egyet. A Démonkráciát trilógiáként képzelem el, így megírás alatt van a történet végső tanulságba, de egyet elárulok: az Egy bogár élete című film ihlette.

Még nem tudom pontosan, melyik karakter a kedvencem, de remélem, hogy Sólyom lesz az. Magas, izmos, jóképű tűzdémon-herceg, egy érdekes sötét múlttal, aki nem retten meg az alkohol- és drogfogyasztástól sem. Ha ő lenne a könyves pasi, akibe a főszereplő lány beleszeret, szerintem megbolondulnának érte a booktokerek, de én inkább szeretek erős báty-figura hősöket írni, akik a küldetéseik során külső és belső konfliktusok elé vannak állítva. Innen is látszódik a shonen anime atmoszféra, ahol nem a romantikus szálak vannak a fókuszban. Sólyom eredetileg csak mellékszereplő lett volna, de az évek során olyan közel nőtt a szívemhez, hogy A lázadás árában kapott egy teljes szemszöget harmadik főszereplőként. Bár az első könyvben bukások érik, a következő kötetben több reflektorfényt fog kapni.

Június 14-én, pénteken 18 órakor a Könyv Guru standjánál 16-os pavilonnál fogok dedikálni. Aznap egész délután kint tervezek lenni, mert én is be akarok szerezni egy-két írótól dedikálást.

A magán-, szerzői kiadás kontra hagyományos kiadás egy olyan megosztó téma, amiről fontos beszélni. Vannak írók, írópalánták, akik azt mondják, hogy ők mindenképp hagyományos kiadásban akarják kiadatni a könyvüket, mert minek fizessenek a saját munkájukért? Aztán vannak olyanok is, akik a magánkiadásban látják a jövőt. Nem kell elítélni egyik csoportot sem. Szerintem nagyobb sikerélmény, ha egy kiadó elfogadja a kéziratodat és szeretnének veled együtt dolgozni, viszont ez elsőkönyvesként brutálisan nehéz, és sok idő bekerülni. Minden író más, mások a körülményei.

Nekem tetszett az egyik podcastetekben lévő megfogalmazás.

Író bárki, aki valamilyen kreatív írásos tartalmat gyárt, akár publikálja akár nem.

Számomra még egy reklámszöveg-író is író. Az író ír és az írásaival valamilyen üzenetet ad át. Ha a fióknak, akkor az egy üzenet önmagához. Szerintem a példa statuálása csak nyomással van a publikálni vágyó irodalmi írókra. Persze, a trendek miatt mindig is létezni fog a meghasonlás veszélye. Ezt már Karinthynál is láthattuk. Törekedjünk arra, hogy önmagunk maradjunk. Mindig lesz valaki, akinek tetszik, amit alkotunk és lesznek olyanok is, akiknek nem. Ha én nem akarok pikáns romantikus könyvet írni, akkor nem fogok, bármennyire is több lenne rá a kereslet.

Én direkt úgy írok, hogy az olvasó elgondolkodjon rajta. Főleg a női főszereplőm, Katarina történetszála nagyon allegórikus. Direkt tükrözi egy serdülőkor elején lévő összezavarodott lány gondolatvilágát.

Ha a hagyományos kiadásnál van türelmed kivárni a szűrést és magabiztos vagy az írásod sikerében (esetleg olyan zsánerben írsz, ami felkapott), akkor a hagyományost válaszd. Ha nagyon niche zsánerben írsz, amit kevés hagyományos kiadó keres, vagy nem vagy magabiztos az írásodban, hogy elfogadnák a hagyományos kiadók, illetve, ha meg tudod finanszírozni, magán.

Arra is kell gondolni, hogy a magánkiadásban az író a bevétel nagyobb részét kapja vissza, de többet is kell beletennie. Neki kell megkeresni a nyomdát, a szerkesztőt, a korrektort, a tördelőt. Neki kell intéznie a disztribúciót, míg a hagyományosban ez mind egybe van. Manapság a magánkiadások minősége egyre jobb. Nehéz megmondani, hogy melyik-melyik és nem feltétlenül jobbak a hagyományos kiadású könyvek. Nézzük meg Diana Huntot! Sikerkönyveket ír és az ember meg nem mondaná, hogy magánba csinálja és közben kiadókat megirigylően csinálja a marketinget.

Én őszintén azért választottam a szerzői kiadást, mert nem sokan olvasnak shonen anime stílusú politikai fantasyt, de ez belefért az adott kiadó profiljába.

Közösségi média felületek, ahol nyomon lehet követni Zita munkásságát:

@zitusart, @zitanalog

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

Szaszkó Gabi vagyok és az első regényem 2016-ban jelent meg, de már tizenhárom éves koromtól kezdve írok.

Ennek ellenére a publikált íróvá válás gondolata elég későn ért el hozzám, huszonnégy éves koromban kezdtem komolyabban foglalkozni vele (írókurzusok, novellapályázatok, tudatos karrierépítés).

Az összes könyvemet dedikálom idén is a Könyvhéten, ami kilenc regényből áll, melyek mind megvásárolhatóak lesznek a Maxim kiadó standjánál, de a legújabb megjelenésem A cukorkagyűjtés és a Maradj még című kötet, ami a Glens Falls sorozatom második része.

A történeteim tanulságait és üzeneteit röviden összefoglalni nagyon nehéz. Minden kötetemben felhívom a figyelmet a mentális egészség fontosságára, és arra, hogy mindent érdemes több szemszögből megvizsgálni, hiszen sosem tudhatjuk, hogy kinek milyen nehézségek állhatnak a cselekedetei mögött. Érdekelnek az emberi sorsok, a lélek összetettsége, épp ezért szeretek összetett karaktereket alkotni. Ezt minden könyvemben megtalálhatjátok. Azt hiszem, a legkedveltebb karakterem Christopher Pennington, aki szintén hihetetlen nehézségekkel küzdött egész éltében.

A Könyvhéten Budapesten fogok dedikálni június 14-én, pénteken négy órától a Maxim kiadó standjánál,

emellett Szegeden is találkozhattok velem június 11-én kedden hat órától egy író-olvasó találkozó keretein belül a Grand Café Szeged és a Maxim kiadó jóvoltából.

Gabi gondolatai a június 16-n megrendezésre kerülő ÍRÓK VITAESTJE elnevezésű eseményünk kapcsán:

Én mindig úgy gondoltam, hogy az íróság nem publikáláshoz, eredményekhez köthető, hanem inkább egyfajta mindset, személyiség-típus. Számos olyan ismerősöm van, akik még nem adtak ki regényeket, de mégis gondolkodás nélkül írónak nevezném őket. Az írósághoz kell egyfajta kényszer arra, hogy az ember folyamatosan írni akarjon, és ne csak az eredményekért, ne csak a publikálásért,

hanem azért, mert nem tud mást tenni, folyamatosan érzi a késztetést.

Emellett elengedhetetlennek tartom, hogy ebbe a mindsetbe beletartozzon az is, hogy valaki fejlődni akarjon, olvasson, hajlandó legyen megismerni önmagát, a világot, és nyitott legyen szerkesztők, írók, olvasók javaslataira. Számomra tehát az íróság egy életfeladat, nem csupán egy eredményekkel telepakolt dolog. Ez hiányozhat valakiből publikált könyvekkel is és meglehet olyan személyben is, aki csak a fióknak ír.

Egy író valódi célja is ehhez kapcsolódik. A megértés, az, hogy több oldalról képes legyen megvizsgálni a dolgokat. Nem a példastatuálás a célja, hanem a rögzítés. Nem a szájbarágás, hanem az árnyalás. Én a legfontosabb írói feladatnak azt érzem, hogy a lehető legárnyaltabban mutassuk be a világot. Ez pontosan nem papírmasé, szájbarágós, pozitív-negatív karaktereket jelent, hanem morális szürkezónákat is.

Az író feladata bonyolult, de természetesen van felelőssége, mégpedig az, hogy a lehető legárnyaltabban és legérzékenyebben nyúljon a témákhoz. Az olvasó feladata pedig, hogy nyitott legyen, elgondolkozzon, hogy megkérdőjelezzen, hogy beszélgetést kezdeményezzen erről. Az író feladata, hogy gondolkodásra késztessen, épp ezért érdemes olyan témákhoz is nyúlnia, melyek elhanyagoltak. Az író feladata, hogy empátiát ébresszen az emberekben. Ezért úgy gondolom, felelősséget is kell vállalnia, ha éppen egy érzékeny témával foglalkozik. Az írói életfeladatba az is tartozik, hogy ráébredjünk, mi milyen célt tűzünk ki magunk elé az alkotás során.

Az írókban nem az tesz feltétlenül különbséget, hogy ki-milyen publikálási formára adja a fejét.

Én hagyományos kiadottként mindig fontosnak tartottam, hogy hagyományos kiadási formában jelenjek meg, főleg amiatt, mert szerettem volna, ha megütök egy mércét, és mindig azt gondoltam, hogyha egy hagyományos kiadó rábólint az írásaimra, az egyfajta megerősítés azzal kapcsolatban, hogy elértem már egy bizonyos szintet. Viszont ismerek olyan embereket is, akik hosszú évek írástechnikai fejlesztése, javítása, átírása után sem találnak rá a hagyományos kiadójukra, ilyen esetben teljes mértékben megértem, ha valaki a magánkiadáshoz fordul.

Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet, hogy szinte nyomdaként tekintsünk a könyvkiadásra, és azonnal az első kéziratunknál forduljunk a kiadás felé. A legtöbb esetben az első kézirat nem kiadásra érett, és a legtöbb esetben minden írónak szüksége van arra, hogy írástechnikai hátteret alapozzon meg, és ez az, ami sokszor elveszik a magánkiadásban. Mivel annyira könnyen elérhető ez a kiadási forma, pont a fék marad ki a rendszerből, és megakasztja az írót is a fejlődésben. Mivel a hagyományos kiadásnál sok esetben éveken keresztül kell tűrnie az embernek a visszautasítást, így motivált arra, hogy fejlessze magát, írjon tovább, újraírjon, tanuljon, és elgondolkozzon, mit kellene másképp csinálnia. Én ezt tartom a magánkiadás legnagyobb buktatójának.

Mivel én írói célként nem csak a fogyást vagy a popularitást tartom csupán mutatónak, ez olyan könyvekre is értendő, melyek népszerűek lesznek magánkiadásban is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magánkiadásban nem jelenhetnek meg értékes regények.

Ráadásul emellett ne feledjük el azt sem, hogy a magánkiadásban sok esetben minden feladatot az írónak kell magára vállalnia sok esetben. Például, hogy eljuttassa akár terjesztőkhöz a könyvét, és nincs mögötte semmilyen marketing sem. Épp emiatt teljesen jó könyvek is elveszhetnek a magánkiadásban – mondjuk persze a hagyományosban is szükséges az író jelenléte, de ott kap ezekben is segítséget. Ez is fontos buktató lehet a magánkiadásban.

Megnevezhetném buktatónak a hagyományos kiadásban azt, hogy itt az ember nincs egyedül, beleszólhatnak a regényébe, a borítójába és még számos döntést kivesznek a kezéből, de úgy gondolom, az írói lét része, hogy képesek legyünk arra, hogy meghallgassuk a javaslatokat a regényünket illetően, hiszen a könyvkiadás csapatmunka, innentől már nem egyéni feladat.

Nívó kérdésben számomra van különbség a két kiadási forma között, épp a korában elmondottak miatt. Pontosan a fék miatt, mert a hagyományos kiadásban az embert egy kiadói gárda approválja.

A két író között nem feltétlenül kell különbséget tenni, a különbség nem csak a kiadási formában határozandó meg, hanem abban, hogy az adott személy mennyire hajlandó az önfejlesztésre, a fejlődésre és milyen háttértörténettel rendelkezik a könyvkiadás terén.

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

Az irodalom alakulásának számos kérdése foglalkoztat, ezért az utóbbi éveket az instaköltészet kutatásával töltöttem.

Aki azt gondolná, hogy ez „csak” verselemzést és a témához kapcsolódó szakirodalom olvasását és értelmezését jelenti, az elég nagyot téved, mert közben nemcsak az online irodalom alakulását ismertem meg mélyrehatóan, hanem például a self-publishing, másnéven a magánkiadás intézményének alakulását is itthon, és külföldön egyaránt.

A magánkiadást itthon rengeteg vita övezi, ám ezek legtöbbje rengeteg olyan kérdést figyelmen kívül hagy, ami alapvetően határozza meg a könyvpiac és az irodalmi kánon alakulását. Június 16-án ezért is leszek nagyon kíváncsi a Polcrafel vitaestjére, ahol remélhetőleg én is meg tudok osztani majd néhány fontos aspektust a témában.

Ezzel kapcsolatban rendszeresen osztok meg tartalmakat Instagramon (É. Tóth Judit (@etothjudit) • Instagram-fényképek és -videók), Threadsen ((2) É. Tóth Judit (Threads: @etothjudit)) és TikTokon (É.Tóth Judit (@etothjudit) | TikTok)

Az esemény szerintem azért is lesz különleges, mert afféle lezárást is ad a 95. Ünnepi Könyvhétnek, ahol szintén részt veszek szerzőként.

2024. június 15-én 18:00-19:00 óra között a Boszi Gyertyaműhely standjánál (Dunakorzó, 42-es stand) dedikálom a Bőréhség című verseskötetet,

ami egy szerelem és egy szakítás történetét meséli el rövid versekben és haikukban Kaprinyák Dóra illusztrációival. A versek a szakítás traumájának feldolgozása mellett az érintések fontosságát is vizsgálják, ugyanis a legtöbb mű a Covid alatt íródott, amikor hosszú ideig távolságot kellett tartanunk a szeretteinktől.

Az érintés épp úgy alapvető szükséglet, mint a szerelem, így e két dolog hiánya szerintem roppant érdekes feszültséget teremt a kötetben. A Bőréhség a Boszi Gyertyaműhely standjánál kedvezményesen beszerezhető lesz, így te magad is eldöntheted, igazam van-e. 😉

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

Kulcs a testben,
Feszít szerte.
Valahol elveszett az ember értéke.
És ma nem bízik senki, senkiben szinte.
Ez egy mocskos világ,
Hol titok, titok hátán,
Lakat a ládán,
Vagy inkább a szán.
Mert nem játszunk tisztességes pályán.
És nem tartjuk a megkövetelt normát.
Gyártva kifogások hadát,
Ússzuk meg a sok kárt,
Mutatjuk a hamis csodát,
Ami szemenszedett hazugság.

Komáromy Dóra x Tóth Gergely

/Szerkesztette: Domokos Dominika/

„…) emelkedett humorral mutatta be, milyen is  a “A pokol tüze”, (…)

Hónapos tervezések és szervezések után május 16-án megrendezésre került az első PolcraFeles felolvasóest, melynek a Széll Kálmán téri Easy Art Space adott otthont. Megérkezés után gyors terem berendezések és üdvözlések következtek, majd miután mindenki elfoglalta a helyét, felkonferálás után bele is vágtunk az estébe. Hatalmas örömmel fogadtuk vállalkozó szellemű íróköröseinket és a Polcrafel külsős ismértségéből érkező résztvevőket is. 

A felvasók meghatározott karakterszám alapján hozhattak kisprózát, vagy sorszám hosszúságban megszabott verseket. A sejtelmes, horror hangulatról Boltsek Erik és Kapus Dominik gondoskodott.  B.D Alíz a saját könyvéből idézett nekünk pár oldalt,  Demendi Zita pedig egy korábbi írókörös írását osztotta meg velünk, előadásmódjával pedig lenyűgözve a közönséget. 

Nem volt hiány versekből sem. Kovács Margó természetközeli, léleksimító versszakai mellett Tóth Gergely (Gery) egyetem előtti nyárestéket idéző írása és Nedra Salomon képeslapról kölcsönvett sorai is színesítették lírai vonalon az estét. 

Kern Ágnes, egy korábbi, íróműhelyes prózájában emelkedett humorral mutatta be, milyen is  a “A pokol tüze”, Gordon Márk pedig egy regényrészletet olvasta fel a közönségnek. 

A Slam Poetry műfaja is tiszteletét tette az est folyamán. Hári Katalin Bettina (Kabbelány) létkutató sorai gondolatot ébresztettek, tekintetet szegeztek és elnémították a termet. Magas Bianka pedig kitárta a szívét és  megmutatta nekünk egyik legkedvesebb emlékét, így a felolvasás végére pontosan tudtuk, milyen Pipás Teri unokájának lenni. 

Az esetet a PolcraFel Crew keménymagjaként versekkel zártuk. 

Az egy órás felolvasás hamar elrepült, a résztvevők az irodalom és társaik iránti alázattal csendben hallgatták egymást. A zárás után pedig felszabadultan, az izgalmakat az asztalnál hagyva volt lehetőségünk megosztani egymással a szövegekkel kapcsolatos gondolatokat és ötleteinket. Sok PolcraFel írókörös most találkozott először egymással, így a felolvasás mellett kapcsolatépítésre is volt bőven lehetőség. 

Annyi biztos, hogy habár ez volt az első, kétséget kizáróan nem ez volt az utolsó ilyen eseményünk. A java még csak most jön!

Az esten felolvastak:

Kern Ágnes, Tóth Gergely (Gery), Kapus Dominik, Kovács Margó, Magas Bianka, Boltsek Erik, Gordon Márk, Demendi Zita, Nedra Salomon, B.D. Alíz, Domokos Dominika (Nika), Filotás Karina, Makkai Roland (Arnold), Hári Katalin Bettina (Kabbelány)

/Szerző: Filotás Karina (FISZ Tag)

– avagy az olvasottság és a tinder kapcsolata.

A mai nap (május 26., vasárnap) ismét tort ültünk az Enter Barban, méghozzá az irodalom felett (ismét) a hetedik POLC-ON podcast epizód apropóján. Vendégünk ezúttal Kembe-Sorel Arthur volt. És nem, nem orvos, hiába bújt orvosi köpenybe a Jóban Rosszban színfalak közt. :’))

Hárman három aspektusból közelítettük meg a témákat. A hetedik epizód sem volt rendhagyó a korábbi részekhez képest, ugyanis terítékre kerültek a kötelező olvasmányok listája, mint a fiatalok kriptonitja az irodalom megszerettetésében; a felhígult kortárs irodalom basic darabjai és az olvasói igény kapcsolata; valamint a Gulyásleves négercsókkal.

„Nem akartam könyvet írni, egyszerűen így alakult.”

– amikor úgy adódik, hogy a nyakadba akad egy kiadó és a családi történeteiteket könyvként akarja egybefűzni. Válaszokat kaptunk arra a kérdésre, hogy vendégünk miért nem fogyasztja a magyar kortárs irodalmat úgy en bloc, annak dacára, hogy az egyik legkedvesebb olvasmánya az A rinocérosz terápia, ami viszont kortárs alkotás. Az egy órás beszélgetés során nem egyszer deklaráltuk,

ez egy ördögi kör. 🙂

Az élet minden területén kiütközik, hogy az ember mennyi időt fordít az olvasásra. Arra jutottunk, hogy az irodalom fogyasztása nem létfeltétel – nem is meglepő. Elsők közt szerepel a betevő és a számlákra való megkeresése, esetleg az egészséges életmód – ha telik rá és van hozzá energia -, és majd csak ez után kulturálódunk. Ezek mentén akkor az olvasás akár egy egzisztenciális ugródeszka is lehet, nemde?

Én élveztem a beszélgetést, Kembe-Sorel Arthur, a Szembe Sorel podcast csatorna tulajdonosa pedig valami ilyesmit nyilatkozik.

Korábbi epizódjainkat itt tekintheted/hallgathatod meg:

Youtube:

#01- BENNSZÜLÖTT BÁLNA ~ https://youtu.be/Evye5HmJxrw?si=dwkaGRs-_Oa_bkuz

#02- DR. FARKAS LEVENTE ANDRÁS ~ https://youtu.be/FZJ2p2Egekw?si=No9C2ZCzFfgWXiAk

#03- GABO Kiadó ~ https://youtu.be/hxRz4AnhvdE?si=jucJlB1AM9AEYn_h

Spotify:

#01- BENNSZÜLÖTT BÁLNA ~ https://open.spotify.com/episode/4BQP9TdH5dFJpw4YffodYJ…

#02- DR. FARKAS LEVENTE ANDRÁS ~ https://open.spotify.com/episode/4ApbA1Tsx9pEVJLv3uLuES…

#03- GABO Kiadó ~ https://open.spotify.com/episode/587twsMvQgY1mmpR7kDjqz…

Ha hétfő, akkor bizony Enter Bar, és Polcrafel Vitaest! 

2024. május 13-a volt az az este, amikor három generáció ült egy asztalhoz azzal a közös céllal, hogy alámerüljenek a magyar érettségi, általános műveltség, valamint az irodalom múltjának, jelenének és jövőjének kérdéskörébe. A vitaest kezdeti pontjain kirajzolódni látszott, hogy a beszélgetés merőben más vizekre fog evezni, mint azt az ember várta.

Magasröptű, mégis mély nyomokat hagyó eszmecserék és kijelentések ültek le vendégeink vállára az est folyamán. Szó esett többek között az idei és az elmúlt évek magyar érettségi feladatairól, körbejártuk azt, hogy vajon milyen lehetőségei vannak a jelen generációknak a fennálló oktatási rendszerben, de nem maradt el a zene és műértés kapcsolata sem.

A beszélgetőpartnerek között már elsőre kialakult egy közös, jól tapintható egyetértés. Érveik és gondolataik újabb és újabb irányokba vitték el a közönséget. Szolláth Mihály (tanár, lektor, író, műfordító) közel 40, katedránál töltött éveinek és Varga Vencel oktatói életpályájának tapasztalatai nagyon szép keretet adtak a beszélgetésnek, amit a PolcraFel Crew tagja, Szegedi Bence, Szega moderált.

Az est további részében szó esett még az irodalom elsöprő erejéről, és arról is,  hogy az emberek nem is igazán veszik észre, hány ponton irodalom az életük. Egyéniségek, útkereső kortárs írók és költők belső indíttatása, valamint a mai irodalom határvonalai is tiszteletüket tették a társalgásokban. 

Az esemény után rengeteg pozitív visszacsatolást kaptunk, és tudtuk, hogy nincs megállás.

Ugyanis “az irodalom oxigén”. Mi pedig a PolcraFel csapataként igyekszünk a legtöbb ablakot és ajtót kinyitni!

/Szerző: Filotás Karina (FISZ Tag)

allen heroes

psychopaths vs sociopaths

pszichopata személyiség jellemzők

pszichopata személyiség gyerekkori jelek

pszichopata teszt

can a psychopath fall in love

what happens when a psychopath falls in love 

do all psychopaths kill

what percentage of murders are psychopaths

do psychopaths kill people for fun

how often do psychopaths kill their crush

emberölés btk

enyhítő körülmények emberölés btk

fejsze fejsérülés

mikor halálos a kézszúrás

hány perc alatt lehet elvérezni

body decomposition time

acids that break down the body

sósav szag

vér eltüntetése házilag

books where hero becomes evil

rendőrség látja a keresési előzményeim

krimi regényíró pályázat leadás

keresési előzmények törlése

/Szerző: M.B./

– Szép estét tannő! 

– Szervusz Gergő, de kértelek, hogy ne mond azt, hogy tannő. Nincs is ilyen szó. Egyszerűen csak Editke néni, vagy tanárnő. 

– Okké, tudom, hogy tanárnő szerint ez cringe, de mindenki ezt mondja az osztályból. 

– Gergő, nem tudom mi az, hogy cringe. 

– Hát tudja, csak olyan nem cool, nem menő, inkább kínos. 

– Értem. Most koncentrálhatnánk a lényegre? Ma annak van a napja, hogy a zongoraverseny első fordulója előtt utoljára eljátszd nekem a választott művedet. De még előtte meg kell kérdezzelek, hogy a 2. fordulóra van már ötleted mi legyen a szabadon választható darabod? 

– Van egy merész ötletem, de asszem nem fog tetszeni. 

– Bökd ki végre. Nagyon izgatottnak tűnsz. 

– Mit szólna hozzá, ha Azahriah egyik dalát, meghangszerelné nekem? 

– Aza ki?? 

– Azahriah. Őt mindenki ismeri. Tessék ráguglizni. Sztem beleférne a kortárs darab katba. Hiszen ő egy nagyon jó zenész. Ő írja a dalait, és hangszerel is. Csak zongorára át kéne írni. Mert hát az nekem egyedül még nem menne. 

– Kíváncsivá tettél. Az órád után megnézem mit tehetek. De most kicsit szellemülj át és csak játsz. 

– Értettem tan..ő Editke néni. 

– De figyelj rá, hogy pianoban kezd, és végig tartsd a megbeszélt dinamikákat. 

– Egy kérdésem lenne még.  

– Mondd csak. 

– Mi lesz, ha úgy járok, mint a múltkor? 

– Azt mondják, hogy ez a mű akkor van jól eljátszva, ha újra kell hangolni a hangszert utána. Nem kell félni a nagyságtól, nálad nem ismerek tehetségesebb diákot. Nincs mitől tartanod.

/Szerző: Pálinkás-Tari Hajni (írókörös)/