– interjú Suba Csabával, a ///Könyvelem/// olvasói oldal tulajdonosával.
D. Dominika: – Melyik volt az a könyv, amire úgy emlékszel vissza “na ez szerettette meg velem az olvasást”?
Suba Csaba (ezt követően Könyvelem): Egyértelműen Agatha Christie: Tíz kicsi néger című kötetét mondanám. Hosszú ideig szemeztem édesanyám Robin Cook és Agatha Christie gyűjteményével, aztán egy napon a krimi királynőjének egyik, ha nem a legnépszerűbb kötetére esett a választásom. Onnantól kezdve faltam a krimijeit, gyakorlatilag a teljes életművét elolvastam fiatalon. Most épp a sokadik újraolvasásnál tartok, ezúttal megjelenési sorrendben haladok.
D. Dominika: – Volt olyan könyv, amit nem fejeztél be?
Könyvelem: – Persze! Alix E. Harrow: Tízezer ajtó című könyve közös könyvünk volt a Kecskeméti Könyvklubban 2021 őszén. Egy darabig próbálkoztam vele, aztán inkább letettem.
Könyvmoly probléma: túl sok a jó könyv és túl kevés az idő.
Arra a könyvre szerintem kár időt szánni, ami nem nekünk szól, ami valamiért nem érint meg. Keresni kell egy következőt, ami jobban beránt, ami ad valami pluszt. Bőven van választék szerencsére!
D. Dominika: – Mi alapján válogatod meg a könyveidet?
Könyvelem: – Nagyon változó, hogy mi fog meg egy könyvben. Van, hogy a borító, máskor a fülszöveg, vagy a szerző korábbi kötete tetszett és kíváncsi lettem más alkotásaira is. De előfordul, hogy teljesen vakon, megérzésből választok. Ritka, hogy mások ajánlása alapján döntsek egy könyv mellett. Élvezem, ha én fedezhetek fel magamnak gyöngyszemeket. Megvan a varázsa annak, ha rám talál egy történet és rájövök, hogy nem véletlenül ott és akkor került a kezembe.
D. Dominika: – Volt olyan könyv, ami megváltoztatta az értékrended, a véleményed egy kardinális kérdésben?
Könyvelem: – Minden egyes olvasmányom hozzám tett vagy elvett tőlem valamit, attól függően, hogy hogyan hatott rám. Úgy gondolom eléggé kialakult világnézetem, hitem van, amit az olvasmányaim formálni tudnak, de alapjaiban megváltozatni nem. Egy konkrét könyvet ezért nem is igazán tudnék kiemelni.
D. Dominika: – Hogyan vélekedsz az utolsó oldal elolvasásáról már az elején?
Könyvelem: – Soha nem csináltam ilyet és szerintem nem is fogok.
D. Dominika: – Mi a véleményed a magyar könyvpiacról? Felhígult?
Könyvelem: – Rendkívül sok jó kiadó van Magyarországon, elhivatott és remek szakemberekkel. Én olvasói szempontból nem bánom, hogy egyre több cím jelenik meg. Az viszont már más kérdés, hogy milyen a választék és milyen a kiadványok minősége. Tudni kell szelektálni. Fixen van 8-10 olyan kiadó, akiknél sosem kellett még csalódnom könyvválasztásban, fordításban, szerkesztésben, korrektúrában, borítóban.
D. Dominika: – Milyen témákról írnak ritkábban? Mi lehet ennek az oka?
Könyvelem: – Én körülbelül 100 könyvet olvasok el egy évben. Azt, hogy épp melyik kötet kerül a kezembe az évente megjelentő több ezer cím közül, a saját érdeklődési köröm határozza meg. Amiről eddig olvasni akartam, azt mind megtaláltam a kínálatban. Időnként vannak ugyan felkapottabb témák, de szerintem alapvetően ma már mindenről lehet olvasni.
D. Dominika: – Mit ajánlanál annak, aki még az előtt áll, hogy megszeresse az olvasást?
Könyvelem: – Nézegessen könyves tartalmakat az interneten, nem viccelek! Menjen be egy könyvtárba vagy egy könyvesboltba és figyelje meg az embereket, a reakcióikat, a könyvhöz való viszonyukat. Meg fogja látni, hogy az olvasó emberek milyen élvezettel foglalkoznak a könyvekkel. Egy idő után szerintem ki akarja majd próbálni, hogy mi ez a varázslatos dolog, ami szinte függővé teszi az embereket. Ha már eljut addig, hogy könyvet vesz a kezébe, akkor az lehet egy képregény, novelláskötet vagy kisregény.
Nem kell azonnal több száz oldalas regényekbe belefogni.
Keresse azokat a témákat, amik foglalkoztatják. Kérjen tanácsot a könyvtárosoktól vagy könyvesbolti eladóktól. Regisztráljon a moly.hu-ra és nézze meg mik a jelenleg futó sikerkönyvek. Garantáltan találni fog számára érdekes vagy izgalmas történeteket.
D. Dominika: – Melyik könyvet kellene mindenkinek olvasnia?
Könyvelem: – Általában Daniel Keyes: Virágot Algernonnak című kötetét szoktam válaszolni erre a kérdésre. Hiszen ez egy olyan örökérvényű alkotás, amely közel 60 évvel a megjelenése után is tud újat mondani. A ma emberére kifejezetten nagy hatással van a tudomány fejlődése, így minden, ami ebben a kötetben megjelenik, különös közelségbe kerül a mai olvasóhoz. Egy elgondolkodtató, félelmetesen zseniális regény.
D. Dominika: – Mitől függ egy jó könyv számodra? Mitől számít egy könyv jónak a Te olvasatodban?
Könyvelem: – Nehéz erre egzakt választ adni, hisz szinte minden könyv más miatt tud jó lenni. Van, ami a témája miatt fontos számomra, egy másikban a szereplőkkel tudok sorsközösséget vállalni, egy harmadik pedig amiatt
lesz kedvenc, mert rendkívül szórakoztató.
Az a fontos, hogy megmozgasson, kizökkentsen, elgondolkodtasson, kikapcsoljon.
Ha egy könyv egyszerre képes erre, az elképesztő élmény tud lenni. Nekem az írói stílus, a karakterek és a humor például sokkal fontosabbak a cselekménynél. Inkább az érzelmek, az emberi kapcsolatok és a karakterek motivációi érdekelnek. Ha emellé izgalmas, fordulatos cselekmény is társul, az csak hab a tortán!
D. Dominika: – Mi a véleményed a kötelező olvasmányokról? Te hogyan raknád össze?
Könyvelem: – Szükséges rossz. Szükséges, mert ezeken – a többnyire klasszikusokon – keresztül csomó minden megtanítható a diákoknak. Rossz, mert a „kötelező” szótól mindenkinek feláll a szőr a hátán. Ez egy rendkívül nehéz és szerteágazó téma. Hosszan tudnám fejtegetni a véleményemet róla. Alapvetően az oktatás megreformálására lenne már égetően szükség, a világ már réges régen elment a tananyag mellett. De amíg továbbra is a lexikális tudásra helyeződik a hangsúly a magyar érettségin, addig kár erről beszélni. Ami biztos, hogy én sokkal több kortárs szerzőt húznék be a tanmenetbe, amihez a fiatalok is
könnyebben tudnának kapcsolódni.
D. Dominika: – Olvastál Leiner Laurától? Ha igen, mi a véleményed az írónő stílusáról?
Könyvelem: – Egy könyvet olvastam eddig tőle, 2020 nyarán a Bábelt. A stílusa tetszett, viszont szerintem túl rózsaszínűen ábrázolta benne a fesztivált. A célközönségnek nyilván pont megfelelő, csak alapvetően
nem ez a valóság. Könnyed kikapcsolódásként abszolút fogyasztható volt számomra. Elképzelhető, hogy olvasok még tőle a jövőben.
D. Dominika: – Melyik karaktert keltenéd életre egy könyvből és miért?
Könyvelem: – Ezen még nem gondolkodtam.
D. Dominika: – Milyen célja kellene lennie egy könyvbloggernek? Neked mi a célod?
Könyvelem: – Csak a saját nevemben beszélhetek, hogy nekem mi a célom: inspirálni másokat az olvasásra és olyan könyveket ajánlani, amelyek nekem is sokat adtak vagy elszórakoztattak. Szeretném, ha sokan felfedeznék az olvasás – elsősorban a mentális egészségünkre gyakorolt – jótékony hatásait. Az olvasás nemcsak tanít, bővíti a szókincset, edzésben tartja az agyat, fejleszti a kritikus gondolkodást, hanem segít lelassulni, elmélyülni, növeli a kreativitást, segíti a koncentrációt és csökkenti a stresszt.
Amennyiben nyomon követnéd Csaba munkásságát:
YouTube: https://youtube.com/c/Konyvelem/
Facebook: https://www.facebook.com/konyvelem/
Instagram: https://www.instagram.com/konyvelem/
TikTok: https://vm.tiktok.com/ZMdtpyyMM/
Moly: https://moly.hu/tagok/suba_csaba
Goodreads: https://www.goodreads.com/user/show/107933915-suba-csaba
/Szerző: Domokos Dominika/