Hazánkban 1964 óta minden április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Magyar Költészet napját. Ezen alkalomból az irodalmi élet minden sarkában felolvasásokkal, versenyekkel, író-olvasó találkozókkal róják le tiszteletüket a líra iránt.
A kép a tatito.hu weboldal tulajdona.
De ki is volt ez a gyönyörű lelkű, aranypennás költő aki egész, rövid életében vágyódott valami után?
Íme néhány érdekesség a költőóriás személyét illetően:
Kettest kapott a magyar érettségin.
József Attila édesapja alig tudott magyarul.
Egyszer megakadályozta édesanyja öngyilkossági kísérletét.
Ugyanazzal a betegséggel diagnosztizálták, mint Ady Endrét (depresszió).
Közgazdasági rovatvezető is volt.
Pistának hívták egy ideig, miután kijelentették, hogy az “Attila” név nem létezik.
17 éves volt első verseskötete megjelenésekor.
Annak darácára, hogy nehéz sors jutott neki osztályrészül, látta és értette az élet szépségét, annak csodáját. Utólagosan ezzel a tavaszi versével emlékezünk arra a költőre aki otthonra lelt minden verset szerető magyar ember lelkében.
Tavasz van! Gyönyörű!
„Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel – A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!”
– négy könyvblogger szemén keresztül szemezgettem olvasmányok terén. 🙂
A kép a Pinterestről van. 🙂
Bár egyre kevesebb alkalommal tudom elvonszolni a valagam könyvesboltba – tudom, akarat kérdése, meg „kimireszánidőt”, valahol bánom is -, szeretek olykor céltudatosan vásárolni. Ezért olvasok, szemezgetek könyvajánlókból, amiket húsvér, akár kritikus olvasók írtak. 🙂 Mindentfogyasztó vagyok. Ha nem létezik ilyen szó – én most megalkottam.
Azonban most bemutatok négy könyvbloggert, akitől olvassatok szabadon ajánlót, mert érdemes! 🙂
A kép a „Könyvem Lapjai” nevű instagram oldal – Eszti tulajdona.
Eszti nagy lelkesedéssel avatja be a követőit könyvmoly hétköznapjaiba. Fogyaszt krimit, romcomot, romantikust, így ha hasonló olvasói igényekkel válogatsz könyveket, akkor érdemes nála is kutatnod, mert segíthet egy jó címet választani vasárnapra.
Könyvek, amikhez ő hozta meg a kedvemet:
Ida regénye, névről már ismerem, de még egyszer sem jutottam a címnél tovább, azonban most kedvet kaptam hozzá. Ezzel a könyvajánlóval párban jár a Lowdeni boszorkányhajsza , ami nemhogy egy magyar író tollál fakadt zseni mű, de még egyszer sem hallottam róla. Eszti szerint pedig remek, úgyhogy magasak az elvárásaim. 🙂
A kép a „sziakönyv” instagram oldal – Réka tulajdona.
Réka első blikkre egy széles repertoárú olvasó. Legyen akár szó szépirodalomról, ifjúsági kategóriáról, memoárról, hazai és külföldi olvasmányokról, egyaránt és ugyanolyan elánnal veti magát bele egy új világba. Szabó Magdán át, az ír Sally Rooney-n keresztül számos neves szerzővel barátságot köt egy történet erejéig.
Könyvek, amiket tőle választottam:
Volt egy ház, mert még sosem hallottam erről a könyvről, szembe se jött velem és a Felnőtt emberek, amit szintén általa ismertem meg és egy nagyon olyan hangulatú könyv, amilyeneket én is olvasok és nagyon szeretek.
Niki célja 2024-ben többek közt hatvan könyv elolvasása – áprilisba csusszantunk és már a huszonhatodiknál jár, szégyellem elismernei, én hányadiknál járok 😀 -, a romkom, fantasy és a krimi műfaj triumvirátus a legkedvesebb a számára.
Amit első körben megtudhatunk, hogy az oldalon elszórtan szembejöhet velünk fantasy és romantikus műfajban elvesző, elsüllyedő gyöngyszemekről ajánlók. Könyvajánlók. Őszinték, velősek. Az ajánlók szerzője hiteles, igényli a koffeint, tehát sokáig fennmarad, ergo sokat olvas. Nagy a merítés, sok az olvasói tapasztalat. Csak ez a képlet étezik. Egyértelműen.
Ha pedig szigorúan ajánlók:
Nem bátorság kérdése vagy egy könyv a megosztó CoHo-tól a tengeren túlról, a Confess. Egyiket sem olvastam, viszont az előbbire tuti befizetek.
– interjú Suba Csabával, a ///Könyvelem/// olvasói oldal tulajdonosával.
A kép Suba Csaba tulajdona.
D. Dominika: – Melyik volt az a könyv, amire úgy emlékszel vissza “na ez szerettette meg velem az olvasást”? Suba Csaba (ezt követően Könyvelem): Egyértelműen Agatha Christie: Tíz kicsi néger című kötetét mondanám. Hosszú ideig szemeztem édesanyám Robin Cook és Agatha Christie gyűjteményével, aztán egy napon a krimi királynőjének egyik, ha nem a legnépszerűbb kötetére esett a választásom. Onnantól kezdve faltam a krimijeit, gyakorlatilag a teljes életművét elolvastam fiatalon. Most épp a sokadik újraolvasásnál tartok, ezúttal megjelenési sorrendben haladok.
D. Dominika: – Volt olyan könyv, amit nem fejeztél be? Könyvelem: – Persze! Alix E. Harrow: Tízezer ajtó című könyve közös könyvünk volt a Kecskeméti Könyvklubban 2021 őszén. Egy darabig próbálkoztam vele, aztán inkább letettem.
Könyvmoly probléma: túl sok a jó könyv és túl kevés az idő.
Arra a könyvre szerintem kár időt szánni, ami nem nekünk szól, ami valamiért nem érint meg. Keresni kell egy következőt, ami jobban beránt, ami ad valami pluszt. Bőven van választék szerencsére!
D. Dominika: – Mi alapján válogatod meg a könyveidet? Könyvelem: – Nagyon változó, hogy mi fog meg egy könyvben. Van, hogy a borító, máskor a fülszöveg, vagy a szerző korábbi kötete tetszett és kíváncsi lettem más alkotásaira is. De előfordul, hogy teljesen vakon, megérzésből választok. Ritka, hogy mások ajánlása alapján döntsek egy könyv mellett. Élvezem, ha én fedezhetek fel magamnak gyöngyszemeket. Megvan a varázsa annak, ha rám talál egy történet és rájövök, hogy nem véletlenül ott és akkor került a kezembe.
D. Dominika: – Volt olyan könyv, ami megváltoztatta az értékrended, a véleményed egy kardinális kérdésben? Könyvelem: – Minden egyes olvasmányom hozzám tett vagy elvett tőlem valamit, attól függően, hogy hogyan hatott rám. Úgy gondolom eléggé kialakult világnézetem, hitem van, amit az olvasmányaim formálni tudnak, de alapjaiban megváltozatni nem. Egy konkrét könyvet ezért nem is igazán tudnék kiemelni.
D. Dominika: – Hogyan vélekedsz az utolsó oldal elolvasásáról már az elején? Könyvelem: – Soha nem csináltam ilyet és szerintem nem is fogok.
D. Dominika: – Mi a véleményed a magyar könyvpiacról? Felhígult? Könyvelem: – Rendkívül sok jó kiadó van Magyarországon, elhivatott és remek szakemberekkel. Én olvasói szempontból nem bánom, hogy egyre több cím jelenik meg. Az viszont már más kérdés, hogy milyen a választék és milyen a kiadványok minősége. Tudni kell szelektálni. Fixen van 8-10 olyan kiadó, akiknél sosem kellett még csalódnom könyvválasztásban, fordításban, szerkesztésben, korrektúrában, borítóban.
D. Dominika: – Milyen témákról írnak ritkábban? Mi lehet ennek az oka? Könyvelem: – Én körülbelül 100 könyvet olvasok el egy évben. Azt, hogy épp melyik kötet kerül a kezembe az évente megjelentő több ezer cím közül, a saját érdeklődési köröm határozza meg. Amiről eddig olvasni akartam, azt mind megtaláltam a kínálatban. Időnként vannak ugyan felkapottabb témák, de szerintem alapvetően ma már mindenről lehet olvasni.
D. Dominika: – Mit ajánlanál annak, aki még az előtt áll, hogy megszeresse az olvasást? Könyvelem: – Nézegessen könyves tartalmakat az interneten, nem viccelek! Menjen be egy könyvtárba vagy egy könyvesboltba és figyelje meg az embereket, a reakcióikat, a könyvhöz való viszonyukat. Meg fogja látni, hogy az olvasó emberek milyen élvezettel foglalkoznak a könyvekkel. Egy idő után szerintem ki akarja majd próbálni, hogy mi ez a varázslatos dolog, ami szinte függővé teszi az embereket. Ha már eljut addig, hogy könyvet vesz a kezébe, akkor az lehet egy képregény, novelláskötet vagy kisregény.
Nem kell azonnal több száz oldalas regényekbe belefogni.
Keresse azokat a témákat, amik foglalkoztatják. Kérjen tanácsot a könyvtárosoktól vagy könyvesbolti eladóktól. Regisztráljon a moly.hu-ra és nézze meg mik a jelenleg futó sikerkönyvek. Garantáltan találni fog számára érdekes vagy izgalmas történeteket.
D. Dominika: – Melyik könyvet kellene mindenkinek olvasnia? Könyvelem: – Általában Daniel Keyes: Virágot Algernonnak című kötetét szoktam válaszolni erre a kérdésre. Hiszen ez egy olyan örökérvényű alkotás, amely közel 60 évvel a megjelenése után is tud újat mondani. A ma emberére kifejezetten nagy hatással van a tudomány fejlődése, így minden, ami ebben a kötetben megjelenik, különös közelségbe kerül a mai olvasóhoz. Egy elgondolkodtató, félelmetesen zseniális regény.
D. Dominika: – Mitől függ egy jó könyv számodra? Mitől számít egy könyv jónak a Te olvasatodban? Könyvelem: – Nehéz erre egzakt választ adni, hisz szinte minden könyv más miatt tud jó lenni. Van, ami a témája miatt fontos számomra, egy másikban a szereplőkkel tudok sorsközösséget vállalni, egy harmadik pedig amiatt lesz kedvenc, mert rendkívül szórakoztató.
Az a fontos, hogy megmozgasson, kizökkentsen, elgondolkodtasson, kikapcsoljon.
Ha egy könyv egyszerre képes erre, az elképesztő élmény tud lenni. Nekem az írói stílus, a karakterek és a humor például sokkal fontosabbak a cselekménynél. Inkább az érzelmek, az emberi kapcsolatok és a karakterek motivációi érdekelnek. Ha emellé izgalmas, fordulatos cselekmény is társul, az csak hab a tortán!
D. Dominika: – Mi a véleményed a kötelező olvasmányokról? Te hogyan raknád össze? Könyvelem: – Szükséges rossz. Szükséges, mert ezeken – a többnyire klasszikusokon – keresztül csomó minden megtanítható a diákoknak. Rossz, mert a „kötelező” szótól mindenkinek feláll a szőr a hátán. Ez egy rendkívül nehéz és szerteágazó téma. Hosszan tudnám fejtegetni a véleményemet róla. Alapvetően az oktatás megreformálására lenne már égetően szükség, a világ már réges régen elment a tananyag mellett. De amíg továbbra is a lexikális tudásra helyeződik a hangsúly a magyar érettségin, addig kár erről beszélni. Ami biztos, hogy én sokkal több kortárs szerzőt húznék be a tanmenetbe, amihez a fiatalok is könnyebben tudnának kapcsolódni.
D. Dominika: – Olvastál Leiner Laurától? Ha igen, mi a véleményed az írónő stílusáról? Könyvelem: – Egy könyvet olvastam eddig tőle, 2020 nyarán a Bábelt. A stílusa tetszett, viszont szerintem túl rózsaszínűen ábrázolta benne a fesztivált. A célközönségnek nyilván pont megfelelő, csak alapvetően nem ez a valóság. Könnyed kikapcsolódásként abszolút fogyasztható volt számomra. Elképzelhető, hogy olvasok még tőle a jövőben.
D. Dominika: – Melyik karaktert keltenéd életre egy könyvből és miért? Könyvelem: – Ezen még nem gondolkodtam.
D. Dominika: – Milyen célja kellene lennie egy könyvbloggernek? Neked mi a célod? Könyvelem: – Csak a saját nevemben beszélhetek, hogy nekem mi a célom: inspirálni másokat az olvasásra és olyan könyveket ajánlani, amelyek nekem is sokat adtak vagy elszórakoztattak. Szeretném, ha sokan felfedeznék az olvasás – elsősorban a mentális egészségünkre gyakorolt – jótékony hatásait. Az olvasás nemcsak tanít, bővíti a szókincset, edzésben tartja az agyat, fejleszti a kritikus gondolkodást, hanem segít lelassulni, elmélyülni, növeli a kreativitást, segíti a koncentrációt és csökkenti a stresszt.
Kétféle nő létezik: aki szereti a romantikát és aki nem.
S a romantika nem összekeverendő egy lapokra/képernyőre vitt hagymázas ábrándozással. Az, az a felszínes és elcsépelt, üres és csöpögős árnyoldala ennek a műfajnak, melynek elburjánzása miatt nézik le sokan a romantika rajongóit, és eme kártékony korcs hívei gyakran azt hiszik, hogy mások a nyálas kifejezést a romantika gúnyneveként használják. És aminek melegágya gyakran a Disney szokott lenni, ami téves gondolatokat ültet el gyerekek fejében arról, milyen is a szerelem és egy párkapcsolat (tisztelet a ritka kivételnek).
Nos, ebben a könyvben két szerelmi szálat is kapunk, de egyik sem vádolható ezekkel az éles jelzőkkel. Az egyedüli ok, amiért valaki mégis annak érezheti őket, hogy nehezen tudja elképzelni ezeket a dolgokat, ilyen formában, egy alvilági közegben.
Márpedig ez ott játszódik, ráadásul a 90-es évek Nagy-Britanniájában, hitelesen ábrázolt popkultúrával színesítve annak világát. Na meg egy levegőben szikrázó hatalmi harccal és csipetnyi magyar utalással.
A központi szereplők mind jól megírt személyiséggel lettek felruházva, ami hőseinket szerethetővé, a fő protagonistát pedig releváns jelenséggé és konfliktusforrássá tette.
Én az első oldaltól az utolsóig élveztem minden pillanatát, szívből ajánlom hát mások számára is, akiktől nem áll távol, ha az akció és a szerelem kéz a kézben járnak.
– nem lesz táplálva a fantasy világban élő démonokba, tündérekbe való beleszerelmesedése a könyvmolyoknak?
A kép a szukits.hu tulajdona (Legjobb erotikus fantasy könyvek témájában.)
Nem lesz olyan akció, hogy “kettőt fizet, a harmadik ajándék”? Ha az árkedvezményt érintő törvény életbe lép abban a formátumban, ahogy március végén találkozhattunk vele sokan, jóval kisebb eséllyel lesz táplálva a fantasy világban élő démonokba, tündérekbe való beleszerelmesedés a könyvmolyoknak.
Nadeakkorkomolyanis.
A kép a memesgenerator tulajdona.
Van, akit a fogcsikorgatástól rázza ki a hideg, egyeseket pedig az a gondolatmenet, amiben megfogalmazódik az árkedvezményről szóló törvényjavaslat. Amennyire nyomon követem az eseményeket, nem érkezett arról hír, hogy a törvényjavaslatot elfogadták és még mélyebbre nyúlnak az olvasók pénztárcájába – avagy sem. Mert nézhetjük így is. Teszem hozzá, hogyha tetszik egy könyv, nem vagyok rest kifizetni a könyvnek megbecsült árát.
A következmények hosszú távon marnak abba a testbe – amit nevezzünk most könyvpiacnak-, ami eleve több sebből vérzik. Motoszkál bennem a kérdés, hogy derékba vágja-e ez a magyar könyvpiac jövőjét? Az akciók által bevonzott impulzus vásárlókat elfújja a szél, mert hazudunk magunknak is, ha azt állítjuk, az akciók nem kedvcsinálóak. Nyilván azok. 🫠
A törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeket március 30.-ig várták. Izzad a tenyér, körmét rágja a könyvmoly, hova fajul mindez, meddig csorbulnak az irodalmat ápolók és kedvelők határai? Minden érintettet érdekelnek a valódi okok, meg szeretnék érteni a helyzetet. Kinek az érdekeit szolgálják, merre van az előre?
“A törvény tehát a kiadókra és az első magyarországi forgalomba hozókra vonatkozik, és magába foglalja a három nyomdai ív terjedelmet meghaladó, ISBN számmal ellátott, nem periodikusan megjelenő, nyomdatechnikai eljárással sokszorosított, papíralapú és szabad szemmel olvasható szöveget, illetve illusztrációt tartalmazó kiadványokat.”
Jó hír, hogy tankönyvekre és szakképzési könyvekre mindez nem vonatkozik . Hálaég, hisz amúgy is a négyjegyű függvénytáblázat miatt szerették meg sokan az olvasást!
Ha azt gondolnánk, vannak kiskapuk, akkor igen is, meg nem is. A könyvkiadók (csupán) a könyv megjelenésétől számított harminc napon belül még értékesítheti az adott könyvet az általuk meghatározott árhoz képest kedvezményesebb áron, azt követően már nem. Tehát jut is, marad is. A kicsinek is kell tudni örülni.
A témával kapcsolatban megkérdeztem É. Tóth Juditot is, aki a következőt nyilatkozta:
Hatalmas nagy kérdőjel. Úgy is lehet rá tekinteni, hogy mindez az újdonságok védelméről szól. Főleg a kiskiadók nagy értékesítési láncban történő könyveladásait, illetve ha valaki magánkiadásban próbálja a Lírán vagy a Librin keresztül értékesíteni a könyveit. Másképp lehet értelmezni ezt a törvényt abban az esetben, hogy ha mondjuk a Fumax Kiadó új megjelenéseiről beszélünk, mert például ott sem lehet majd érvényesíteni a kedvezményt. Ami azért problémás, mert sok könyv az ünnepi könyvhétre jelenik meg. Ott meg alapvetően a 20-25 %os kedvezmények szokták garantálni, hogy többen vásárolnak egy adott könyvből.
A kép É. Tóth Judit tulajdona.
A beszélgetés további részében még hozzátette, hogy érzékelhető, hogy sokkal kevesebben és jóval megfontoltabban vásárolnak könyvet. Alapvetően nem egy olvasóknak, vásárlóknak kedvező törvény. Az új megjelenéseket éri nyomon legfőképp az a veszély, hogy még kisebb potenciális közönséghez fognak tudni elérni.
